Kedves naplóm!
Már a repürőről irok. Van mèg Három és fèl óránk kb a leszállásàig .Eddig kétszer szálltunk át. De már nagyon utàlom ezt az egésszet .. amúgy se vagyok jól, és a sok rohanástól totál lefáradtam. Allig várom hogy odaérjünk.
Repülőn soha nem tudok aludni. Mindíg bennem van a para, hogy mi van ha lezuhanunk. Én meg képes lennék azt is átaludni. Ezért fönnt voltam .Néha lehunytam a szemem de akkor se aludtam be .Hallottam az embereket körülöttem és minden más zajt... Mosdóba is csak akkor mentem amikor már tényleg bnem bírtam tovább.. de akárhányszor odanéztem a Lámpa piros volt.- Ez nem igaz!! Duzzogtam
- Első osztály. Ott allig van valaki - Mondta Eliza. Föl sem nézve a könyvéből
- Mikor Voltál?
- Nem én ..csak anya kb egy órája ...biccentett a másik sorra ahol a szüleink űltek..
Keservesen fölsóhajtottam majd fölkaptam a neszeszerem és átverekedtem magam az első osztályig .
Gondoltam úgy is ráérek. Fogat mostam megmostam az arcom és kicsit rendbe tettem megam.
- Bocsi ...ma még bemehetek vagy esélytelen lesz? Nyitott be valaki amikor éppen az arcmaszkot próbáltam leszedni a bőrömről de annyira fájt hogy csak a fele jött le.
- Mingyárt!!! Morogtam hátra se nézve.
A fiú nem zavartatta magàt .
- Mondom hogy mingyárt! Kiáltottam idegesen
-Itt állok mögötted nem kell kiabálni!
- Látod mit csinálok??!!!! Fordúltam felé.de addigra már teljesen idegbeteg voltam... - Ha ezt a szart letudnám szedni az arcomról hidd el rég nem itt lennék!!
- Várj már segítek.. - Ugye tudod hogy ez egy rántás és...
- meg ne próbáld!! Tettem ki vèdekezően a kezem .. de a sràc gyorsabb volt egy hirtelen mozdulattal leszabta rólam a fekete maszkot.
- Normális vagy!!!! Csaptam tartkón. Majd a tükör felé fordúltam.
- Lia?? Szólított meg a nevemen amitől meglepődtem.
- Te mégis honnan?
- Ez a tiéd nem? Vette elő a zsebéből a telefonomat.
- Megtartottad? Kerekedett el a szemem
- Lehet... vonta meg a vállàt...-tessék nyújtotta felém a készüléket
- nem kell tudod miért kaptad. Mosolyodtam el majd a mosdókagyló felé hajoltam hogy megmossam az arcom.
- Epsom? Kérdeztem miközben elzártam a csapot.
- Igen a nyárra haza utazok.
- Te ott laksz?
- Eredetileg igen de gyakorlatilag nem röhögte el magát.
- Ha majd ott is találkozunk véletlenűl és megint ez a hülye napszemüveg lesz rajtad letagadlak hogy ismerlek . Mondtam röhögve majd kisétáltam az ajtón.
- Tudom hogy tetszik! Kiáltott utánam
- Azt csak szeretnéd! Mondtam azzal otthagytam .-Jó sokáig tartott..
- Bocsi csak kipróbáltam azt a fekete arcmaszkot és nem akart lejönni
- Azt látom. Szedett le Eliza a szemöldökőmről egy maradék darabkàt
-Aú!!
- Máskor ne ezt használd
- máskor ne ezt add ajándékba! Vàgtam vissza majd mérgesen felraktam a fejesem. És a leszállásig teljesen kizártam a külvilágot.
YOU ARE READING
Vannak Véletlenek (18+)
Fanfiction" Elég egyetlen véletlen, hogy összehozzon minket, s szívünk egy pillanatra egyszerre dobbanjon"