Love Potion - Snarry Game [18+]

1. Egyik veszélyes dolog a másik után

Harry Potter lélekszakadva rohant át a viadukton, miközben kitartóan próbált nem megfulladni a nagy igyekezetében. Hiába a sok edzés, az állóképességén még igazán van mit javítani, főleg ami a hosszútávfutást illeti, ugyanis a Griffendél torony és a Mardekáros pince nincs éppen közel egymáshoz. Akik kívülről látták a fiút, könnyen hihették azt, hogy valami iszonytató fenevad üldözi, vagy egyenesen Voldemort, de erről szó sem volt. A helyzett sokkalta rosszabb volt... Késésben volt, vagyis pontosabban fogalmazva már elkésett, ami normál esetben nem igazán hatotta volna meg, de most büntetőmunkáról volt szó. Büntetőmunkáról Pitonnal. És elkésett... ráadásul nem is holmi öt-hat percet - habár a férfi már fél percért is tajtékzik általában - hanem több mint FÉL ÓRÁJA ott kellene lennie. Őszintén meglepődött hogy a férfi még nem talált rá, és még egyáltalán lélekzik meg a feje is pont úgy van rögzítve a nyakához mint az illik. De sejtése szerint ez hamarosan meg fog változni. Annyira igyekezett mihamarabb leérni a pincébe, hogy szinte vakon száguldott végig az egész kastélyon, gigantikus kugligolyóként döntve fel mindent és mindenkit ami csak az útjában áll, legyen az bármi vagy bárki. Most semmi sem érdekelte, csak az, hogy mihamarabb elérje célját és közben kétségbeesetten próbált kiötölni valami elfogadgatóbb magyarázatot mint ami az igazság volt. Ha azt adná elő Pitonnak ami valójában történt, hogy egyszerűen elaludt, akkor annyi plusz büntetőmunkát kapna, hogy még a Roxfort elvégzése utáni évekre is maradna bőven. Ahhoz pedig igazán nem volt kedve... a férfi így is magán kívül lesz a méregtől, az is mesebeli csoda lesz, ha ezt a kalandot élve megússza. Ötlete sem volt hogy mire számítson majd ha odaér, de az ösztönei azt súgták, hogy bármi is történjék azt bizony nem fogja zsebre tenni és hatalmas pácban van. Piton normál állapotában is kifejezetten félelmetes tud lenni, de egy ideges Piton... nos, abba jobb bele sem gondolni. Ráadásul még soha, senki nem késett ennyit büntetőmunkáról... legalábbis senki olyan, aki életben maradt volna, és képes lett volna elmesélni a történteket. Szóval csak a legrosszabbra számíthat, úgyhogy ideje elővenni azt a hírhedt Griffendéles bátorságot és szembenézni az elkerülhetetlennel.

Kopogás vagy egyáltalán bármiféle gondolkodás nélkül rontott be a férfi laborjába, gyakorlatilag feltépve a díszes mahagóni ajtót. Szinte levegőt sem véve, azonnal szólásra nyitotta az ajkait próbálva felidézni az útja során gondosan kitalált monológját. De amint az agya felfogta a szeme elé táruló látványt, nem csak hogy a tökéletes védőbeszéde röppent ki a fejéből egycsapásra, hanem gyakorlatilag az összes értelmes gondolata is. A bájitaltan tanára a terem közepén állt - ahol általában egy hatalmas üst szokott lenni - valami furcsa, harci pozitúrának tűnő állásban mindjét kezében egy-egy hosszú, roppant módon veszélyesnek tűnő ezüst tőrt tartva. Körülötte különböző méretű zsákok és céltáblaszerű körök lógtak a plafonról, és borzasztóan nehéznek tűnő súlyzók voltak szétszórva a zsákok alatt néhány nagy fahusáng társaságában, a Bájitalok mesteréről pedig szinte ömlött a víz. A férfi amint megpillantotta az érkezőt, leeresztette a kezében tartott hosszú pengéket és megfejthetetlen tekintetét a diákjára emelte, de Harry még képtelen volt megszólalni, vagy bármi értelmes reakciót kipréselni magából... szervezete még nem dolgozta fel a sokkot, amit a férfi látványa okozott.
Ugyanis Professzora nadrág gyanánt csak egy fekete színű, szemérmetlenül testhez simuló, futónadrághoz hasonló darabot viselt, ami valamely paradox módon funkciójával teljesen ellentétben nem hogy takarta volna a férfi lábait hanem sokkal inkább felhívta rájuk a figyelmet.
És nem is ez volt a legrosszabb... hanem hogy félmeztelen volt! A férfi izmai még mindig meg voltak feszülve, látszott hogy másodpercekkel ezelőtt még igen komoly fizikai munkát végeztek. És azok az izmok baromi kidolgozottak voltak... minden izomtónus tökéletesen látszott, az összes ín és domborulat... úgy feszült fel a férfi hófehér bőre az izmaira mintha csak mugli szobrászmesterek gondos, szakérő kezei alkották volna. És ami az egész megjelenést megkoronázta, az a márványszínű bőrön szinte rikító tetoválások voltak. A bájitalmester felsőtestén valami ősi jelrendszer - szerű tetoválás sorozat díszelgett amiből Harry ugyan egy kukkot se értett de látványnak kétség kívül... gusztusos volt.
Ami azt illeti, Harry őszintén úgy gondolta, hogy még soha életében nem látott ennél esztétikusabb férfi felsőtestet. Az egyetlen szó, ami tanárát bámulva eszébe jutott, az a harmónia volt. A férfi egyszerűen csak harmonikusnak látszott, és elképesztő mértékű erő sugárzott belőle amit a fiú még úgy is a bőrén érzett, hogy méterekre állt tőle. Annyira letaglózta a látvány, és a másikből áradó féktelen energia, hogy szinte el is felejtette, hogy ki előtt is áll éppen... egészen addig amíg nem találkozott a tekintette azzal az éjfekete szempárral.

A: Harry tátott szájjal bámul
B: Harry bocsánatot kér
C: Harry szó nélkül elszalad

Extra tartalmakért kövessetek bátran instagrammon: