Megszállott- Fillie story

Második rész: "Hiányzol!"- 2.

  Katámnak, csak mert tetszett a sztori neked, és ja, ha látod nem tudom megmagyarázni mennyire szeretlek<3

-Millie?! - Finn csodálkozva nézett, és ő is futni kezdett.

Hirtelen, amikor összetalálkoztak, Millie egy KICSIT nagyobb erővel ment felé a kelleténél, és hát.. elestek. :)

Egyszerűen nem tudták abba hagyni a nevetést, majd Millie megszólalt:

-Ez a legjobb ajándék, amit valaha is kaptam szülinapomra - mondta nevetve, majd felálltak, és megölelték egymást.

-El sem hiszem, hogy itt vagy időb-

Még mielőtt Millie befejezte volna, valami csipogó hangot hallott. Finn órája volt az.

-Jajj, ne haragudj, csak az órám csörgött-

-Finn, te külön jelzőt is- awww ennyire fontos volt, hogy ideérj?

-Mindig beállítom -mondta Finn, és rámosolygott.

Millie nagyon erősen megölelte, talán most ölelt először ilyen erősen sokáig, el sem tudta magyarázni, hogy mennyire boldog volt akkor.

2 óra múlva vége lett a bulinak. Nagyon örült, hogy ennyien voltak ott vele a buliján, és vele együtt ünnepelték a szülinapját. Talán ez volt eddig a legjobb születésnapja, ami valaha is volt. Aztán amikor elpakoltak a többiekkel:

-Millie?

-Igen?

-Uhhhh tudod arra gondoltam hogy én még így külön szülinapod alkalmából....Eljössz velem a starbucksba?

-Várj, álljunk meg. TE ráadásul pont TE, ENGEM akarsz ELHÍVNI a STARBUCKSBA? Tényleg?!

-Gyere te szülinapos! - mondta Finn, majd jeleztek a többieknek, hogy ketten elmennek ketten inni valamit, és elsétálnak a starbucksba.

Út közben eléggé fújt a szél, és nagyából majd megfulladtak a nevetéstől, mert alig tudtak mozdulni, közben ahogy fújt a szél Millie és Finn haját is össze-vissza fújta. Mintha megint 6 évesek lettek volna.

-De Finn, amúgy nem kéne valami álcát fölvennünk? Tudod, ha meglátnak minket....

-Millie, őszinte leszek veled: Leszarom, hogy mit gondolnak rólunk, és tudod miért? Mert nekem csak az számít, hogy te vagy a többiek, vagy én is végre normálisan éljünk, és ez az egész hülyéskedés, hogy ilyen kommenteket olvasunk, hogy mi már mit csinálunk, hogy egyetlen egy képről is azt gondolják, hogy járunk, de komolyan. Remélem nem haragszol, de ez már egy ideje eléggé zavar, és elhatároztam, hogy most már csak azzal szeretnék foglalkozni, ami boldoggá tesz.

-Tudod mit, igazad van. nekünk is jár egy kis kikapcsolódás, gyere! -mondta Millie, majd megfogta Finn kezét, és el kezdtek futni a kávézó felé. A szél miatt még így is lassan értek oda.

Megrendelték az italukat, és utána leültek egy asztalhoz. Hogy bevalljam, elég jól elvoltak. Igazából önmaguk voltak, és nem az a régi bújdosó Millie és Finn. Mintha egy teljesen másik világban lettek volna. Csak élvezték az életet. Millie egyszer csak valami furcsát kezdett el érezni. 

Ahogy ránézett Finn-re, valamiért nagyon boldog lett tőle. Ezt igazából még sosem érezte, még akkor sem, amikor Jacob-bal járt. Ez valami más volt. Valami...hmm, igazából nem tudta mi lehet az, de nagyon jó volt érezni. Aztán hirtelen el kezdett az arcáról hullani a sok könny. Észre sem vette, amíg Finn rá nem szólt.