Nice to meet you ( larry ff )

3.

 Órák után amilyen gyorsan tudtam indultam is haza. Néha még az ebédlőben és a folyosón össze akadt a tekintetem Harryével de nem különösebben érdekelt. 

- Szia anyaa. - kiáltottam amikor beléptem az ajtón. Nem jött válasz ezért lerúgtam a cipőm és bentebb mentem. Megpillantottam anyát amint épp mosogatott és a füléből fülhallgató lógott ki. Szóval ezért nem hall. Legalább így megint megijeszthetem. Sunyin mögé lépkedtem és hirtelen megfogtam a vállait.

- ÁÁÁ! - sikított fel anyu és eldobta a szivacsot a kezéből. Olyan hangosan elkezdtem nevetni, hogy talán még a szomszéd is meghallotta. - LOUIS!- kiáltott rám de én nem tudtam abbahagyni a nevetést.-  Nem ez egyáltalán nem vicces. Szerintem épp reggel kértelek meg, hogy ne csináld ezt mindig. - nézett rám bosszúsan.

- Ajj már anya. Elveszed az egyetlen dolgot ami szórakoztat. - fordultam meg drámaian és megindultam a lépcső felé ami felvezet a szobámhoz. A kis folyosón összetalálkoztam Lottieval aki gondolom anyához indult le. - Szia hugica. Hogy vagy? 

- Én jól de ha még egyszer megijeszted anyát akkor már velem gyűlik meg a bajod! - rázta felém fenyegetően a kezét.

- Jaj de félek. Aztán  nehogy sírás legyen a vége. - nevettem.

- Aki sírni fog az nem én leszek, hanem te. - nézett rám magabiztosan és ő is elnevette magát.

 Amikor végre beértem a szobámba lehuppantam a kényelmes ágyamra amiben olyan jókat szoktam aludni és előkaptam a telefonomat a nadrág zsebemből. 16 új üzenet. Miért kell mindig zaklatni? Most nagyon nincs kedvem jópofiskodni senkivel. 

 Végül mégis mindenkinek válaszoltam. Aztán csak lapozgattam az instát. 

* új követési kérés * 

 Na de jó. Remélem megint egy valaki ismeretlen akar bekövetni. Igazán nem értem az olyanokat akik full ismeretlen embereket random bekövetnek. 

 Aztán amikor megláttam a bizonyos ismeretlen felhasználónevét már azonnal nem szitkolóztam magamban.  @harrystyles követni szeretne téged. Harold? Máris? Hogy találta meg ilyen hamar az instám? És mit akar? Ja hát követni. Engedélyezzem? Túl sok a kérdés. 

 Végül rányomtam az engedélyezés gombra és rámentem Harry oldalára. Baszki a képein még jobban néz ki jó azért ez hazugság, de élőben még nem volt alkalmam alaposabban megnézni. Biztos valami profi fotós csinálta ezeket róla. Csak tekertem lentebb és lentebb a képei között és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy áll a zászló. Mi a fasz?! Csupán a képeire így reagál a testem? Jó azt nem mondom, hogy nem kalandozott el néha egy kicsit a gondolatom, de akkor is! Most verjem ki egy idegen képeire? 

 Pontosan ezt tettem és nagyon jól esett mert már rég nem volt fizikai kontaktusom senkivel. Talán mégis meg akarom ismerni egy kicsit jobban ezt a fiút.. 

 Miközben ezen agyaltam, egyszer csak megszólalt a telefonom. Üzenetem érkezett. 

Harry: Látom tetszenek a képim.

 Hogy jött rá, hogy megnéztem a képit??? 

Louis: Mégis miből gondolod? 

Harry: Talán abból, hogy likeoltad a postjaim felét.

Ó, hogy az a...

Louis: Ja nem rosszak. 

Harry: Tudom.

 Hogy ez milyen nagyképű. Ledobtam a telefont az ágyra és elmentem a fürdőbe kezet mosni, gondoltam nem árt a történtek után. 

                                                                               *           *          *

 Másnap reggel megint az ébresztőmre keltem. Semmi kedvem nem volt kimászni az ágyból. Miután feltápászkodtam hamar elkészültem a reggeli rutinommal és már vettem is a cipőmet,  hogy menjek a barátnőmért suli előtt.

 Karen ismét a kerítés előtt ácsorgott amikor odaértem. 

- Jó reggelt. - köszönt és le se vette rólam a szemét. - Tegnap miért rohantál el olyan hamar a suliból? Azt hittem megint elmegyünk valahova órák után. 

- Nem akartam összefutni Harolddal. Nem valami szimpatikus.- indulta el. 

- Ó dehát miért? Olyan kurva jól néz ki. Szerinted lenne nála esélyem? 

- Jézusom nyugi. Lehet, hogy jól néz ki de egy beképzelt fasz. Ne várj tőle túl sokat. 

- Nem is ismered. Beszéltél vele három szót és már így ítélkezel? Gratulálok Tomlinson. 

- Te még annyit sem beszéltél vele mint én, szóval szerintem fogd be a pici szádat. 

- Nem fogom be. Azt akarom, hogy mutassál be neki mint legjobb barátnődet. 

- Na persze. Majd, ha pénz hullik az égből.

- Mii de most miért? Annyira nehezedre esne egy kis jót is tenni? Kössz szépen.. - mondta sértődötten és az ablak felé fordult. 

- Nyugodtan sértődj meg.

 Beérve az iskolába Karen még mindig nem szólt hozzám , még csak rám se nézett. Hisztis. Miután a termünkben leültünk a helyünkre rám nézett és végre megszólalt.

- Meghívlak egy kakaós csigára, ha bemutatsz neki. - nézett rám boci szemekkel. Tudja mennyire imádom a kakaós csigát..

- Na jó. Ezzel megvettél. Suli után megvárjuk az épület előtt és elhívjuk sétálni, ha az úgy jó neked.

- Tökéletes! Imádlak! - ölelte át a nyakam. Én csak megforgattam a szemem és a tábla felé fordultam, mivel a tanár éppen kezdte az órai anyagot felvázolni. 

ezennel itt a 3. rész is. jo olvasast :)