I Can Wait For You (L.S.)

-01-

Pislogás nélkül néznek rám. Lefagynak és én is. Megutáltak, ez már nem is kérdés.

-Mondjatok már valamit! - szólok rájuk pánikolva.

-Úristen... - mondja először Katy és hirtelen a nyakamba ugrik - Liam mondta, hogy sejti, de nem hittem neki. Ez nagyon durva! Van egy meleg legjobb barim! Mindig is erre vágytam - csacsogott tovább a barna hajú lány és csak úgy csillogtak a szemei a boldogságtól.

De nekem egy mondatán megakadt a fülem. És sokkot kaptam...

- Te tudtad? - fordulok Liam felé, ezzel félbeszakítva a legjobb barátnőmet.

- Igen - várok egy kicsit, hogy folytassa - és rohadtul örülök neked! Végre elmondtad!

Elerednek a könnyeim a megkönnyebüléstől. Liam odajön hozzám és szorosan megölel.

- Köszönöm - suttogom, hogy csak ő hallja.

Bólint. Majd hirtelen Kat szólal meg.

-Amúgy, ezt honnan tudod? Van valakid, vagy megtetszett valaki? Ne szivass, hogy nem mondtad el! - én csak nagyokat pislogok.

Hogy ez a lány mennyit tud beszélni!

Most, hogyan mondjam el nekik, hogy a suli legmenőbb fiújába, a kosár-csapat kapitányába, a legnőcsábászabb paliba zúgtam bele?

- Nem...nincs senki - hazudok.

Majd később talán beszélhetünk erről is.

- A szüleid tudják már? - kérdezi Liam.

- Nem, ők is ma fogják megtudni és félek, Li, nagyon félek.

- Nem kell! Biztos megértik majd. Szeretnek téged!

Ohh, Liam, én is ebben reménykedem!

- Na, menjünk órára, fiúk! - karol át minket mosolyogva, talán a föld legmosolygósabb lánya.

-Szeretlek titeket, ti vagytok a legjobb barátok a világon! - mondom, és mindhárman vigyorogva, végig sétálunk a folyosón, a termünkig.

Ahol, most már tudom, ofőink lesz.

                 - Pár órával később -

- Hahó, megjöttem - kiáltok, ahogy beértem a bejárati ajtón.

Nincs válasz. A kocsi kint parkol, tehát itthon kell lenniük.

- Anya? Apa? - szólok újra.

- Csövi, öcsi! - szalad le a lépcsőn Adam - Nincsenek itthon. Hogy-hogy ilyen korán itt vagy?

- Elmaradt az utolsó órám - vonom meg a vállam - Veled mizu?

- Szakítottam Brittel.

-Ohh, miért? - lepődök meg, ők nagyon szerették egymást.

Adam egy órát nem bírt ki nélküle,most meg... itt valami bűzlik..

- Bocs, befingtam. Amúgy összevesztünk és mostanában elég sokat is vitatkoztunk - rántja meg a vállát.

- Sajnálom!

- Nem kell - mondja, majd kapok egy kamu vigyort és a kezembe nyom egy szendvicset. Ezt mikor csinálta?! - Egyél! Meleg kaja most nincs.

- Ööhm, köszi. Nem tudod mikor jönnek anyuék?

- Azt mondták 1-2 óra - és tovább tömi magába a szendvicsét.

- És neked van ma valami dolgod?

- Nincs, miért? Ne csinálj nekem progit, nincs kedvem megint furikázni a triumvirátusotokat!

- Nem erről szó sincs! Csak szeretnék beszélni valamiről!

- Jaa, oké - és folytatja az evést.

Basszus, ez már az 5. kenyere...

- Gyerekek, megjöttünk! - ez anya lesz.

Na, menjünk beszélgetni.
Adam már lent van.

- Sziasztok - köszönök - Anya, apa! Szeretnék beszélni veletek!

- A nappali jó lesz, fiam? - kérdezi apa, mosolyogva.

-Persze - bemegyek a nappaliba és itt várom a többieket.

5 perc se telik el, már itt is vannak. Mutatom, hogy üljenek le. Anya arcán aggódást látok.

- Nem tudom, mit akarsz mondani, de tudd, hogy mi szeretünk! - szól a drága anyukám.

Hát, remélem ezután is így fogod gondolni.

- Nem is tudom, hogy mondjam - kezdek bele. Aztán hirtelen úgy döntök, hogy ne szarozzunk már mégis csak a családom - Meleg vagyok - mondom ki gyorsan. Még én is meglepődöm magamon.

Anya és Adam arcán megilletődöttséget látok. Apán pedig... pedig undort..

- Mit mondtál?! - kiált fel. Megijedek, még sose láttam ilyennek. Nem tudom, mit tegyek. - TAKARODJ A HÁZAMBÓL! Pakold össze a holmidat és tűnj innen! Amíg faszt akarsz fogni, vissza se gyere!

- Te-tessék? - kérdezek vissza könnyes szemekkel.

- Jól hallottad, takarodj!

Fölrohanok a szobámba. Előveszem a bőröndöm és pakolni kezdek. Valaki kopog, meg se várja a válaszom, bejön.
Adam az. Idejön és megölel. Én zokogok, ő csitít, közben simogatja a fejem.

- Azonnal gyere le onnan, Adam, fiam! - hallom apám ideges hangját.

- Menj, Adam, ne kerülj bajba!

- Figyelj öcsi! Hívj, ha bármi van, megpróbálok segíteni. Már szóltam Liam-nek. És... hé, figyelsz?

- Igen - nézek rá, még mindig sírva.

- Nagyon szeretlek! Ezt ne feledd! - mondja könnyes szemekkel és egy puszit nyom a fejemre - Vigyázz magadra, öcsi!

- Adam, ne szóljak még egyszer! - üvölt most már a férfi, aki eddig az apám volt.

- Én is szeretlek! - mondom, és még egyszer megölel, majd itthagy a szobámban. Ami már nem az enyém...

20 percen belül a kapun kívül találom magam. Elvették a kulcsaim. Anyám rám se nézett. Ez nagyon fájt. Most itt állok egyedül a sötétben és rezeg a telefonom, mert Liam hív.

Most mi a faszt csináljak?

-----------------------------------------
Sziasztok!
Itt a kövi rész, remélem tetszik! Jó hétvégét mindenkinek!

TPWK💜
the little Baby