Életem Ezután //Befejezett//

Hetedik rész

-Szia Kornél!-köszöntünk a kapun belépő fiúnak,aki pont a megbszélt időre érkezett az edzésre.

-Sziasztok! De vártam már,hogy jöhessek lovagolni-mondta,és mélyet szívott a levegőbe,amiben a ló és friss levegő illata keveredett.

-Mi is vártunk már!-felelte Brigi,én pedig bólintottam-Melyik lovon szeretnél lovagolni? Gyere,megmutatom neked őket-indultunk a fedett boxok felé.

-Szupi!-jött utánunk Kornél.

-Ő itt Szeles,kicsit vad néha-kezdte sorolni Brigi-aztán ott vannak a jámborabb pacik. Köki,Szita,Csillag,Gesztenye,Datolya. És az utolsó két box ezen a soron a mi lovaink,Dió,és Vihar.-fejezte be a sorolást az edzőnk. Kornél megnézte magának a pacikat,megsimizte őket,és vegül választott.

-Legyen Gesztenye! Olyan cuki-mosolyodott el a paci boxa előtt állva,és a kis résen simizte az orrát.

-Jó választás!-mondtam.
Gesztenye már nagyon régi lakója a lovardáának,Brigi az elsők között hozta ide a pacit.

-Így igaz!-helyeselt a mindandómra Brigi-gyere,kivezetjük,és megtanítunk nyergelni-mondta Brigi.

Kivezettük Gesztenyét a napsütésbe,és Kornélnak megmutattuk,hogy hogy kell nyergelni,a kantárt,zablát,feltenni,és közben elég sokat nevettünk.

-Na,kezdhetjük az edzést?-kérdezte Brigi felnézve a lovon ülő fiúra.

-Naná,még szép!-vigyorgott folyamatosan Kornél,és úgy láttam,hogy nagyon jól érzi magát,aminek nagyon örültem.

Kornél megtanulta azt,hogy hogy tartsa meg az egyensúlyát,hogy hogy tartsa a hátát,és a bokáját,sétált egy kicsit egyedül is Gesztenyével,és kifejezetten ügyes volt.

-Nagyon jóó!-dícsérte meg Brigi Kornélt,mikor botorkált egy fél kört egyedül.

-Köszönöm-felelte Kornél,miközben folyamatosan mosolygott.

Mikor vége lett az edzésnek,nagyon sokat beszélgettünk mind a hárman.
Mikor egyeztettük a holnapi edzés időpontját,Kornél hazament,és jöhetett az én edzésem,mivel igaz,sok versenyen voltam már,meg ilyesmi,de gyakorolni mindig kell.

-Kornél iszonyú ügyes! És nem is tudtam róla,hogy Erdélyben született-mondta Brigi,miközben felültem Viharra,és kimentünk először a sima futós pályára,utána pedig a díjugrató pályára,ami ugye a verseny lényege.

-Azt én sem tudtam! Tényleg fantasztikusan lovagol!-feleltem mosolyogva.

-Húha,valaki nagyon mosolyog-cukkolt Brigi.

-Héééj! Inkább kezdjük el az edzést!-próbáltam terelni a témát.

-Okés!-Mondta a még mindig a RAJTAM vigyorgó Brigi.

Majdnem másfél órát gyakoroltunk a versenyre,ugrottam Viharral,vágtáztam,és ezt ismételgettük.
Késő délutánra járt,mikor végeztünk az edzéssel,én és Vihar kifárdva,Brigi pedig koszosan botorkált be az istállóba,ahol lenyergeltük Vihart,lemostuk őt,adtunk neki enni,inni,és persze a többi lónak is.

-Na,Brigi,én elmegyek haza,de előtte még elköszönök Vihartól. Köszönöm a mai napot,és holnap itt vagyok újra.

-Rendben,én is köszönöm,holnap várlak!-mosolygott rám Brigi fáradtan.

-Szia Vihar-léptem be a boxba-nagyon ügyes voltál ma,gratulálok-fúrtam a nyakába a fejemet.

Ezek után elindultam haza,és otthonn bedőltem az ágyba,mert annyira elfáradtam,hogy még sorozatozni sem volt erőm.