Egymás nélkül 2.

12. Igen , ő az !

Lara.

Nem reagál az üzeneteimre és a hívásaimra sem.. Ilyen jól érezné magát vele ?.. Mivel jobb mint én? .. Tudom hogy elrontottam .. De..nem tudok nélküle élni.. Vajon mikor jön vissza? Vagy lehet már itthon van ? Lara ! Szedd össze magad ! Hogy élhetsz így? Olyan szánalmas vagyok.. semmihez nincs se kedvem se energiám.. Annyiban kéne hagynom ? Nem ! Azt nem tehetem !

- Lara drágám! Gyere reggeliz velünk.  ~ int anyám aki az asztalnál ül a többiekkel.

Leülök de sehogy nem megy ki a fejemből Liem.. Előveszem a telefonom és nézegetem a mai híreket. Megdöbbenve látom hogy Allison kiposztolta hogy úton vannak haza felé.

- Ez az ! ~ kiáltok fel hangosan miközben felpattanok az asztaltól.

Az asztal körül mindenki csodálkozva meredt rám ahogy felkiáltottam. Kicsit hangos voltam ?

- Mi az ?! Mi történt már? ~ csattan fel apám mérgesen.

Utálja amikor az asztalnál telefont nyomkodjuk... Próbálom türtőztetni magam és csendesen vissza ülök az asztalhoz .

- Ne haragudjatok .. egyetek csak . Kissé meglepődtem ennyi az egész.. ~ magyarázkodok.

Apám szúró tekintettel néz rám és a fejét csóválva lapozgatja a reggeli újságot. Anyám a kész pirítóst és rántottát rakja az asztalra majd ő is helyet foglal . A többiek furán néznek rám majd megkezdik a reggelit. Egy két falat után úgy döntök hogy nem bírok várni így fel pattanok a székből.

- Ne haragudjatok de sürgős elintézni valóm van . ~ fordulók az asztal körül levőkhöz és fel szaladok a szobámba hogy elkészüljek.

Miután le fürödtem, a gardróbom előtt állok és tanakodok mit vegyek fel . Nem akarok kiöltözni de nem akarok laza se lenni.. 10 perc hosszú mérlegelés után végre sikerült választanom! Sárga felső egy farmerrel és azt a nyakláncot vettem fel amit Liemtől kaptam , a hajamat be göndöritettem és már indultam is .

- Hát te ? Hova mész ilyen sietősen? ~ kérdi tőlem apa.

- Mondtam hogy sürgős elintézni valóm van ... sietek vissza ! Szeretlek ! ~ rohanok ki az ajtón.

Kocsiba ülök és meg sem állok a házukig. Miután oda értem csalódottan láttom hogy még nincsenek itthon. Leülök a verandára és várom őket. Mialatt azon töprengtem mit is mondjak majd , eltelt egy óra is. Hirtelen megpillantottam két kocsit ami behajtott az utcára,  oda szaladtam a behajtó elé. Igen! Ő az !

- Liem ! Úgy hiányoztál! ~ ölelem meg ahogy ki szállt a kocsiból.

- La-Lara..hát te ?.. ~ kérdi tőlem megdöbbenve.

Mindkét kocsiból kíváncsian néztek kifelé. Ott volt Liem anyukája,  a nővére és Allison a családjával. A tanár úr nagyon mérgesnek tűnt de csak Liemre tudtam gondolni . Az illatára.. A bőrére.. Olyan jó érzés újra érezni őt!