Hallottalak Suttogni

Canela

Nem ígérem, hogy minden héten kétszer lesz feltöltés, de elkészültem a fejezettel, és minek tartsam magamban? :) Ki kell tennem a figyelmeztetést, hogy érintőlegesen szó esik nemi erőszakról, de semmiképp nem kerül részletezésre. A fejlécben pedig a salsa estet ihlető zenét találhatjátok. Jó olvasást! 

- Hogy mit akar csinálni? - McGalagony komoran lapozgatta a jegyzeteit anélkül, hogy rám nézett volna.

Azt reméltem, hogy péntekre elfelejti a szerda esti incidenst, de úgy tűnt, még mindig neheztel rám, amiért a háta mögött intéztem a dolgaimat.

- Önsegítő csoportot szeretnék alapítani – ismételtem.

- Pontosan miért is?

Sóhajtottam. Úgy tűnt, a nő nem kezeli jól a bizalomvesztést, vagy csak meg akar dolgoztatni a jóváhagyásáért.

- Sokan vagyunk, akik a mai napig szenvedünk a háború okozta traumáktól. A mugliknak ilyenkor segítséget nyújtanak a katonaságban, hogy lelkileg fel tudják dolgozni a háborúban történteket. Nyilván itt nincs lehetőségünk speciális szakembert igénybe venni, de egy önsegítő csoport hasznos lenne az egész iskola számára. A részvétel önkéntes, az alkalmak pedig minden péntek este vacsora után lennének.

- Hm.

Az igazgatónő merengve könyökölt az asztalra jobb kezének csuklóját tördelve. Nem mertem megszólítani.

Minerva McGalagony tekintetét messzire vitte a homályba vesző tűnődés. Évtizedekkel korábban egy vörös hajú lány állt az irodájában. Lily Evans kipirult arccal követelte, hogy tegyen valamit a Tekergők ellen, mert James Potterrel az élen kényük-kedvük szerint szégyenítik meg a Mardekár ház tagjait. Természetesen kirótta a megfelelő büntetőmunkát, és egyeztetett a másik házvezetőtanárral. A következő prefektusi ülésen már elintézettnek tekintette a témát, mikor a fent említett lány szóra emelkedett. Kidolgozott egy részletes tervet az iskolai rasszok gyökeres átformálására. A központban a különböző hátterű diákok szocializációja állt. A nehezebben barátkozó, vagy kiközösített tanulók integrálása egy olyan diákokból és tanárokból álló háló segítségével, ami semmisé tette volna a házakra való elkülönítést. Eszköze pedig a közös érdek megteremtése lett volna. A különbözőségek helyett az egység hangsúlyozása. Nyitottság. Empátia. Becsület.

Ezek voltak Lily Evans forradalmának kulcsszavai.

Akkor borzalmas ötletnek tartotta. Minden szóra emlékezett, amit akkor kissé ingerülten a lányhoz intézett: „Minden tiszteletem...". A vörös hajú lány parázsló tekintettel tűrte a megalázást, majd levágta a bordó bőrtokba kötött jegyzeteit a székére, és elhagyta a termet.

Ahogy sokasodtak a barázdák a professzor asszony homlokán, úgy érezte meg McGalagony a változás szelét, amivel egykori tanítványa korát megelőzve szembesítette. Számtalanszor elővette a bordó kötésű mappát, és átrágta magát rajta, majd újabb hónapokra visszatette az íróasztala fiókjába.

Most pedig Hermione Granger állt előtte, a lány, aki kitartásában olyannyira hasonlított Lilyre.

Amit kért szükséges volt. És lehetetlen.

- Nem tartom jó ötletnek – válaszolt végül a professzor asszony felém fordítva a fejét.

- De hát...

Mielőtt érvelhettem volna, a szavamba vágott:

- Minden tiszteletem, Granger – itt megrázkódott a válla –, amiről maga beszél, az egy csodálatos kezdeményezés, de meglehetősen szentimentális. Ez az iskola tele van megtört emberekkel. Senki sem alkalmas arra, hogy a vállára vegyen egy ekkora felelősséget.