𝐋𝐎𝐋𝐋𝐈𝐏𝐎𝐏 𝐊𝐈𝐒𝐒 ; ᴠᴍɪɴ ✔

5.

●

●

●

●

𝐋𝐎𝐋𝐋𝐈𝐏𝐎𝐏 𝐊𝐈𝐒𝐒
- ᴠᴍɪɴ -

•

•

•

•

꧁jimin꧂

   ― Akkor ez csak egy ilyen... véletlen csók volt, nem? ― kérdeztem rá újra, hogy biztos legyek a dolgokban. Még mindig nehezen tudtam felfogni, mégis mi történt percekkel ezelőtt, hogy Taehyung-gal mennyire átléptünk egy határt, amit sosem szabadott volna. Legjobb barátok voltunk már évek óta, egyben fiúk. Egész életemben úgy voltam nevelve, hogy helytelen az ilyen dolog, ezért sem értettem, hogy most miért éreztem úgy, mintha ezzel semmi baj sem lenne? Miért akartam annyira megszegni a szabályokat, miért akartam többet, miért cikáznak ilyen fajta gondolatok a fejemben?

      ― Aham, nyilván ― sóhajtotta Taehyung pont ugyanúgy, mint négy perccel ezelőtt is tette, amikor először rákérdeztem a dologra. Nem voltam hülye. Igaz, hogy a nyalóka véletlenül távozott kettőnk ajka közül, viszont mindketten tudtuk, hogy mit csinálunk. Akkor is, ha én az elején még csak fel sem fogtam, vagy észre sem vettem.

      A testem végigborzong ahogy visszaemlékszem legjobb barátom hideg érintésére, amikor kezét a pólóm alá csúsztatta. Miért tette? Miért akarta, hogy együtt elterüljünk az ágyán? Sajnos nem vonhattam kérdőre Taet, hiszen én voltam az, aki megjelent a házánál, aki bejött a szobájába, és arra kérte, hogy tanítsa meg csókolózni. Ő csak tette, amire kértem. Azt hiszem. Talán így is van.

      ― Innék egy sört, te nem? ― állt fel hirtelen, majd kisétált a szobából úgy, hogy meg sem várta a válaszom. Úgy éreztem, hogy haragszik rám, és talán jogosan is, de nem tudtam mit tenni ellene. Kínosan üldögéltem a szobában, és ugyan már milliószor láttam Tae szobáját ezelőtt, most mégis újra meg újra körülnéztem, elemezgetve a dolgokat.

      ― Hoztam kettő-kettőt! ― tért vissza a szobába Taehyung, lábával becsukta maga mögött az ajtót, majd felém nyújtotta a nekem szánt két üveg sört, amit elvettem tőle. Az ujjamra húzott gyűrűmmel kibontottam a sajátomat, majd az övét is, így egyszerre kortyoltunk bele egy nagyot.

      ― Hallod... ― köszörültem meg a torkomat, miközben félve feltekintettem az apró, de igazán férfias arcára, amiről egyszerűen semmit sem tudtam volna leolvasni, hiába próbálkoztam vele.

      ― Hm? ― vonta fel a szemöldökét, majd egy újabbat kortyolt a kesernyés sörbe. Nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet lenne-e rákérdezni arra, ha valóban haragszik-e rám vagy sem, de tudni akartam.

      ― Haragszol rám, TaeTae? ― sóhajtottam fel, majd helyezkedtem el törökülésben, és néztem végig rajta. Hátát a falnak támasztotta meg, ahogy kissé hátra volt dőlve az ágyon, egyik kezében a sörös üveget tartotta, a másikkal a mellette lévő párnát piszkálta. Zavartan az ajkába harapott, majd megvonta a vállait.

      ― Tényleg csókolóztál Minseo-val? ― arcát, és azokat a csalódottságtól csillogó bambi szemeit nézve máris rá akartam vágni egy nemet, le akartam tagadni, azt mondani, hogy csak hazudtam, vicceltem, vagy bármi mást, csak higgye azt, hogy nem igaz. Mert tudtam, hogy most azt szeretné, ha hazudnék neki. Most az egyszer nem akarná, hogy őszintén elmondjam az igazat, mert ugyan tudta, hogy igaz, nem akarta elhinni. Ismertem Őt, sokkal jobban, mint bárki mást, mint saját magamat. Jobban, mint Ő saját magát.