Vér vagy szerelem?

13. fejezet

Hiába nem akartam, el kellett merengenem valamin. Egy kérdés motoszkált a fejemben, mióta megejtettük azt a csókot. Miért csókoltam vissza? Nem túl sok logikus magyarázatot találtam rá... Talán csak úgy elkapott a hév, talán csak szórakozni akartam vele, talán... kedvelem? Na nem, ez az egy biztosan kizárt. Az eszemre kell hallgatnom, mert a szívem hülyeségeket diktál, legalábbis most biztosan. Ott van Ron. Őt kedvelem, de meg kell bizonyosodjak róla, hogy ÚGY, tehát beszélnem kell vele. Csütörtök van, reggelire sietek és próbálom elkerülni a Mardekárosok házát, főleg Malfoyt. A tegnap után biztosra venném, hogy mindenkinek szétkürtölte, hogy egy sárvérűt is sikerült elcsábítania. Hát, Draco Malfoy, nagyot tévedsz.

Reggelinél végig Ront figyeltem, azon gondolkoztam, mikor ejtsem meg a mondanivalóm, vagy egyáltalán beszéljek vele?? Tanácstalan vagyok. Mire döntöttem volna, Ronnak nyoma sem volt az asztalnál. Tekintetem egészen véletlenül a Mardekár asztal felé siklott, ahol egy engem bámuló Malfoy szúrt szemet. Hihetetlen, hogy mindezek után is képes a szemembe nézni. Ahhhh!

- Mio! Mio, hallasz? - zökkentett ki Ginny álmodozásomból.

- Mi? Ó, igen. Mit is mondtál?

- Jártam tegnap a könyvtárban, ahogy megbeszéltük. - suttogta, hogy csak én hallhassam.

- És? Találtál valamit?

- Nem sokat, de talán nem is baj. Hisz végig itt volt az orrunk előtt a megoldás! - mutatott a tanári asztal felé. 

- Merlinre, hát persze! - ugrottam fel a helyemről, mire Ginny is csatlakozott. - De talán várnunk kéne az órák végéig, és majd megkeressük Lumpsluckot. - ültem vissza. 

- Igaz. Akkor órák után a Nagyterem előtt. Pá Mioo! - intett egyet, majd kisétált. Lassacskán én is befejeztem a reggelimet, és egyedül baktattam első óránkra.

 ***

- Miért bámul téged Malfoy? - kérdezett Harry utolsó óránkon ülve.

- Honnét kéne tudnom? - kissé indulatosan, de válaszoltam. Őt is meglepte a stílusom, és talán le is buktam.

- Csinált veled valamit?

- Jézusom Harry, hogy jut ilyen az eszedbe? 

- Csak ahogy rád néz...

- Nem néz rám sehogy! - szerencsémre Bimba professzor ekkor jelentette ki, hogy vége az órának. Harryt otthagyva indultam is a megbeszélt helyre. Már a Nagyterem folyosóján jártam, mikor egy kéz ragadott meg. 

- Malfoy? Mit akarsz? 

- Beszélni.

- Miről?

- Mondjuk a tegnapiról? - hangja türelmetlenül csengett.

- Nem történt semmi, és kész!

- Ennyi? Szóval... - közelebb lépett, és azzal a halvány, de annál csábítóbb mosolyával ejtett újra rabul. - Neked semmit sem jelentett? - szinte súgta a szavakat, de a kihalt folyosón ez hangosan visszhangzott.

- Nem.

- Nem vagy túl meggyőző Granger. Ha nem élvezted volna, már az elején leálltál volna, de ez... - fülemhez hajolva folytatta - nem történt meg. És biztos vagyok benne, ha most meg akarnálak csókolni, nem ellenkeznél.

- Álmodban! - ekkor elhajolt a fülemtől, de épp csak annyira, hogy a szám elé érjen. Hüvelykujjával végigsimított alsó ajkamon, és beharapta sajátját. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, de tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok. Csak egy centi választotta el jéghideg ajkait enyémektől, amikor megszólalt.