till our next eclipse, my moon

Part 19

1994. augusztus 6.
A parti hajnala

- Megadtam magam neki... Kihasznált... - húzódtam el tőle, lehajtott fejjel.
- Én figyelmeztettelek, hogy légy óvatos! - szúrt le Theo. - De hé! Minden rendben lesz! - próbált nyugtatni, mikor látta, hogy elcsüggedtem. Újra.

Kezei vállaimról átterelődtek arcomra és letörölte könnyeimet. Jól esett a puha érintése. Megnyugtató, hogy rá számíthatok. És, hogy ő nem hagy cserben. De nem akarom túl közel engedni magamhoz, nehogy végül mégis rosszul süljön el.

Theo egyik keze átvándorolt a hajamba, másikkal az ajkamon simított végig. Pont úgy, ahogy Draco csinálta. És nekem az ő érintésére van szükségem. De ő most nincs itt. Ellenben Theoval.

Közelebb hajolt és ajkait hozzányomta az enyéimnek. Nem csókoltam vissza, meglepődtem. Nem számítottam rá. Mikor sehogy sem reagáltam, elhúzódott tőlem és heves bocsánatkérésekbe kezdett.

- Ne... Ne haragudj... Tudom, hogy most minden rossz körülötted és úgy érzed én is kihasznállak.... Nem akartam.... Sajnálom!

Hirtelen felindulásból körbefogtam arcát és ajkaink újra találkoztak. Nem tudom pontosan megmondani miért, talán az alkohol hatása. Vagy talán túlságosan el voltam keseredve és erre volt szükségem.

Heves csókcsatába kezdtünk, nyelvünk táncot járt. Egyik kezét hajamba vezette, ezzel elmélyítve csókunkat. Másik keze a csupasz hátamat kezdte simogatni.

Ekkor kicsapódott az ajtó és Pansy csörtetett be rajta, maga után húzva egy idősebb fiút. A lány mikor meglátott, undorral nézett rám és sipítozni kezdett:
- Hogy te mekkora egy ribanc vagy! Kíváncsi leszek, mit szól ehhez Draco! - azzal sarkon fordult és kisietett a fürdőből.

A névtelen fiú csalódottan nézett utána, majd gondolt egyet és szó nélkül magunkra hagyott. Theo ekkor gyorsan lekapta magáról a pulcsiját és nekem dobta.
- Majd én utána megyek! - jelentette ki és már el is indult.

Kis hezitálás után felvettem a fekete kapucnis felsőt, és a szoknyámat. Nagyjából rendbe szedtem magam, majd egy mély lélegzetvétel után kiléptem a fürdőből.

Az emelet folyosóján már alig láttam egy pár embert. Biztos későre jár már. Felnéztem a falon lévő órára: hajnali három lesz, fél óra múlva. Elindultam a lépcsővel ellenkező irányba és a falra lógatott képeket nézegettem. Mindenhol a Malfoy család tagjai néztek vissza rám.

Az egyik távolabbi képen Draco arcképét láttam meg. Közelebb léptem hozzá és jobban szemügyre vettem. A festmény teljesen olyan volt, mint Draco. Minden kis apró részlet stimmelt.
- Tetszik, igaz? - hallottam meg mögülem egy mély hangot, majd egy kéz simított végig hosszú, barna, kiengedett hajamon.