mist ↬ woosan

10

Sajgó fejfájás, száraz torok, rossz szájíz. Wooyoung ezeket érezte, amikor felébredt reggel. Időbe telt, mire magához tért, bár amikor kimászott az ágyból sem volt tisztában mindennel. A nappaliba lépve azonban lejátszódott fejében az éjjel összes eseménye. Vagyis az összes, melyre emlékezett is.

A látvány, mely elé tárult, kissé ledöbbentette, és a kontraszt az éjszakához képest meglehetősen nagy volt. Bár kupi volt, mindenki nyugodtan szunyókált a nappali különböző pontjain. Wooyoung az ajtóból számolta meg, mindenki jelen van-e.

Seonghwa a fotelben aludt, kinek keresztben az ölében Hongjoong feküdt egy irtó kényelmetlennek tűnő pózban. Mindkettőjük tátott szájjal szundított, bár ők még szerencsések voltak, hogy elfértek egy ülőalkalmatosságon. Yunho az ő lábuknál, a szőnyegen pihent, szorosan ölelve Mingit, aki félig az asztal alatt szunnyadt. Wooyoung tekintete legutoljára a kanapéra vándorolt, ahol Jongho feküdt háton, mellkasán pedig ott bóbiskolt Yeosang kényelmesen. A fiatalabb ölelte a rajta fekvő barátját, bár ezek után Wooyoung nem volt biztos benne, hogy a barát a megfelelő kifejezés.

Ahhoz képest, milyen szűkös volt a nappalijuk, mindenki elfért. Egy enyhe mosoly jelent meg Woo arcán a társaság (főleg Yeosangék) láttán, bár még így is megbújtak szívében az aggályok, hisz alig bírta felidézni a történteket. Valamint az sem nyugtatta meg, hogy hiányzik valaki. Méghozzá San.

Wooyoung első gondolata exéről az volt, hogy valószínűleg hazament, amit elég bunkó lépésnek vélt, ámbár nem tudta, mi lett volna a reakciója, ha ő is ott horpaszt a többiekkel. A fiú végül úgy döntött, először magával foglalkozik és csak utána a társasággal.

Emlékezett rá, hogy hányt, és ekkor még intenzívebb lett az íz a szájában, ezért a fürdőszobába vette az irányt. Mielőtt még belépett volna a helyiségbe, megpillantott bent egy alakot, aki miatt megrezzent. Nem számított arra, hogy San a lehajtott vécé tetején fog ülni halántékát masszírozva. Wooyoung óvatosan lépett be a fürdőbe, és San ekkor vette őt észre.

– Jó reggelt – szólt rekedten az idősebb, Wooyoung viszont csak biccentett, majd a mosdó elé állt, hogy kiöblítse száját és megmossa arcát. – Hogy érzed magad?

A fiatalabbnak rémlett, hogy volt egy kis konfliktusa a másikkal, azonban úgy érezte, muszáj válaszolnia.

– Szarul. Nagyon fáj a fejem.

– Vegyél be egy gyógyszert, majd pihenj le – javasolta az idősebb. – Először viszont enned kéne valamit. Rengeteget hánytál.

Woo nem tudta, San miért ilyen készséges vele, és egyszeriben átfutott a gondolat az agyán: mi van, ha együtt aludtak? Ettől a felvetéstől undorodni kezdett, ám valamelyest mégis izgatónak találta.

– Elmondanád, mi történt? – kérdezte összegyűjtve minden bátorságát, ahogyan San irányába fordult. Nekidőlt a mosdónak, s így folytatta: – Semmire sem emlékszem azután, hogy először elhánytam magam...

– Yeosanggal behoztunk téged ide a vécéhez, aztán miután kihánytál magadból mindent, lefektettünk az ágyadba – összegezte tömören San.

– És ümm... – hebegett Wooyoung. – Te hol aludtál?

San nyomban rájött, mit akar a fiatalabb megtudakolni.

– A kanapén, Jongho és Yeosang lábánál összekuporodva. Ne aggódj, nem történt köztünk semmi olyan...

Woo biccentett, majd közömbösnek tettetve magát megpróbálta elhagyni a fürdőt, csakhogy San utánaszólt.

– Később szeretnék veled beszélni négyszemközt – felelte. – Akár ma vagy holnap... Amint jobban érzed magad.

Wooyoung szívének dörömbölése a tízszeresére nőtt a mellkasában, de ezt leplezte. Továbbra is úgy tett, mintha mindez semmi sem lenne, de legbelül pokolian égett a kíváncsiságtól, mégis mit akarhat a másik. Még a tenyere is izzadni kezdett, pedig fogalma sem volt, mi az ex párja terve.