Ilyen a ...Szerelem? (Alastor×Reader) [Átírásalatt]

♡9. rész♡

(T/n) szemszöge

Előttem állt Alastor és csak bámult előre.
"Úristeen.....mi van ha ki hallgatta a beszélgetésünket Angel-el? Helyesbítek.....BIZTOS HOGY KI HALLGATTA A BESZÉLGETÉSÜNKET."-pánikoltam magamban.

-Figyelj Kedvesem, beszélnünk kéne.-kezdte.

-"Most már biztos vagyok benne"- a szívem szinte majdnem leállt, olyan gyorsan vert.
Valamit tennem kell....-Öhm figyelj nem tudnánk megbeszélni holnap?- próbáltam tenni a helyzet ellen.

-Úgy érzem, hogy ez most tényleg fontos....Kedves..- a mondat végén el halkult.
Be láttam a helyzetet és már épp készültem volna mondani valamit, csak hogy egy éles fájdalom szúrt az oldalamba.

-A francba!- estem össze.

-Kedvesem!- térdelt le hozzám Al.
Elővette gyorsan a gyógyszert és adta oda.
Pedig én nem mondtam semmit arról, hogy hol tárolom a gyógyszereket. Egyáltalán, honnan tudta, hogy ezt a gyógyszert kell bevennem? Érdekes.....

A fájdalom enyhülésével a légzésem is lassult annyira, hogy fel tudtam ülni az ágyra Alastor segítségével.

-Kérlek hallgass meg Ke-.....-kezdett ismét bele, de közbe vágtam.

-É..én sajnálom amit mondtam...-csuklott el a hangom a mondat végén.- Hülyeség volt...csak...azt hittem...vagy is én ..én...-könnyes szemekkel rá pillantottam..Majd a szemében a sajnálatot látva nem birtam. Fel álltam dölöngélve, közben Alastor a kezemet fogta nehogy el essek.- Köszi, innentöl menni fog...-ráztam le kezét az enyémröl.
-Kedvesem...kérlek...-nézett utánam miközben az ajtófelé sétáltam, majd az ajtót kinyitva meg álltam egy pillanatra.
- Sosem fogok hozzád felérni, igaz?.-néztem hátra mosolyogva, majd ezzel be csuktam az ajtót, magam mögött hagyva a Rádio Démont.

Az nap este (B/n)- nél,-nál aludtam ugyan is Al az én szobámbol űzött ki.

1-2 nappal késöbb

Mióta Alastorral volt az a kis beszélgetésünk, kerüljük egymást. Vagy is inkább csak én őt, mindig próbál velem beszélni, de tudom, hogy csak azért, hogy bocsánatot kérjen...arra meg semmi szükségem. Angel is folyamatosan azt halytogatja hogy nagyon sajnálja az egészet, de nem igazán izgat. Nem szeretném, a sajnálkozásukat hallgatni. Eddig is meg voltam nélkülük, most is megleszek.

Ez alatt a néhány nap alatt, gyilkolni kezdtem itt a pokolban...eltereli a figyelmem, de sajnos ezzel a rossz emlékek is kezdenek szép lassan vissza térni... sosem lesz vége..
(B/n) egyre inkább halad a megtisztulás utján...nem akarom őt is elveszíteni

-Figyelj (T/n)-....- próbált velem beszélni a Rádiós, kevés sikerrel.

-Inkább te figyelj, nem érdekel mit akarsz mondani. Hol van az a Rádió Démon aki voltál? Az akit nem érdekeltem.....-sétáltam tovább az utcán.

-Elveszett benned....- erre hátra kaptam a fejem. Nem volt már ott az a vigyor a képén, csak le hajtott fejjel bámulta a földet.- Kérlek..kedves higgy nekem..-nyúlt utánam.

-Én...már nemtudom miben higgyek..-emeltem tekintetem rá, majd megfordultam és folytattam az utam

Alastor szemszöge

Miután (T/n) ott hagyott vissza sétáltam a hotelbe, de a viygoromat vissza kellett vennem, nem láthatnak gyengének a démonok. "Haza" érve lefeküdtem. Semmihez sem volt kedvem.

...

Hajnal 2-3 lehetett mikor felébredtem. Vissza próbáltam aludni, de nem sikerült úgyhogy le mentem megnézni (T/n)-t.
Árnyként osontam be a szobájába, de senki nem volt bennt.

-Lehet, hogy csak levegőzni ment.- nyugtattam ezzel magam, viszont valamiért ugy érzem, mintha le akarnának szakadni a végtagjaim ezért vissza mentem "aludni".Egy nagy hatalmú démon sosem alszik igazán, mindig ébernek kell lennem...mindig..

Reggel végig kérdezgettem mindenkit hogy látták-e tegnap (T/n)-t, de senki sem tudott semmit.
A bejárati ajtó ki nyílodott és (T/n) lépett be tiszta véresen acrán pedig egy kisebb mosoly volt.

(T/n) szemszöge

Miután Al-t ott hagytam nem volt kedvem haza menni, ezért inkább le tértem egy kis sikátorba egy-két démont meg ölni.

Ja, és még van egy elintézni valóm Valentinóval, a múltkoriért.
Elindultam a pornóstúdió felé, majd mikor oda értem a legnagyobb erömmel rúgtam be az ajtót.

-Meg jötteem! Hol van a ti istenetek? Vagy minek is nevezitek.- néztám rá egy alkalmazottra.

-Mi folyik itt??- jött az emlitett szamár.
-Oh... szia Val.- mosolyogtam.

-Te meg mit keresel itt?- kérdezte.- azt hittem tanultál az előzőből.- vette elö a fegyverét ismét.
A  szememböl kátrány folyt és a szarvaim is nagyobbak lettek.
Neki futottam teljes erőmböl, ö viszont blokkolta az ütésem, amivel a padlóra kerültem.
Többször hasba tudtam szúrni, viszont Val bele lött a combomba és a vállamba is, mikor pedig már majdnem fejbe tudtam lőni a saját pisztolyával, megjött a társa Vox. Úgyhogy inkább menekültem, ugyanis kettö egy ellen nem ér.

A hotel elött álltam és gondolkoztam.
Mit fogok majd nekik mondani, talán egy harcba keveredtem? Végül is valamennyire igaz is, de...Ch, ezt senki nem veszi be, úgyhogy higgadtan próbáltam belépni, csakhogy amint meg láttam a többieknek a rémült arcát eszembe jutott az a sok ártatlan...elöző életemböl...

Be csuktam magam mögött az ajtót, majd szép lassan beljebb és beljebb botorkáltam.

-(T/n)! Veled meg mi történt?- borult a nyakamba annak ellenére hogy tiszta vér voltam Charlie.

-Öhm...bele keveredtem egy utcai verekedésbe...- hazudtam végül..
És szinte mindenki el is hitte kivéve egy démont. Ki találhatjátok ki volt az.

Felmentem a szobámba, le dobtam magamról a véres cuccokat és vettem egy forró fürdőt, ami persze elöször csípett, de aztán bizsergő meleggé vált.
Bekötöttem a sebeimet föl kaptam magamra  egy tiszta ruhát és rohantam le enni valamit.

Ebéd után vissza mentem a szobámba és úgy gondoltam, hogy ki mosom a ruháim, de természetesen ez sem sikerült úgy ahogy én azt elterveztem, ugyan is a hasam erősen csikarni kezdett. Erősen köhögni kezdtem és a torkomon meleg vérvörös folyadék jött fel.

-Ahhj....nekem is aztán a legjobbkor kellett verekednem Valentínoval.- mérgelődtem hangosan.

-Tudtam én hogy nem utcai verekedés volt az Kedves.- szólalt meg egy hang mögöttem.

-Neked mindig mindehol ott kell lenned?- fordultam meg ilyedten, az számat takarva.

-A kérdésedre te is tudod a választ Kedvesem.- vigyorgott.-Tehát Valentínoval verekedtél.- tért vissza az eredeti témára.

-Igen. És akkor mi van? Csak vissza adtam neki az előzöt.- köhögtem.

-Te nem ilyen voltál Kedvesem...megváltoztál.-lépett hozzám közelebb.

-Úgy ahogy te is, és most ha lehet egyedül szeretnék lenni.-Fordúltam neki háttal.
Gyűlőlni akartam, mert ennyire törödött velem, de egyszerüen nem ment.

Vissza mentem a csaphoz és eszembe jutott valami, de mikor hátra néztem már nem volt ott senki.
-Ez tényleg nem én vagyok.- néztem a tükörbe.
Kinéztem az ágyam elé, Alastor hült helyére, majd a fürdöszobai szekrénynek támaszkodvam a földre rogytam.