Orosz maffia [ Befejezett ]

Part 7

- Te jó ég, ezt mind nekem vetted? Te jó ég köszönöm.-öleltem meg szorosan és boldogan.

- Hogy tudj min tanulni. Be vannak telepítve a legmodernebb alapfunkciók. Meg kaptál néhány füzetet is. Meg írószert.- mosolygott rám boldogan.

Beüzemeltem a gépet, mindent megnéztem. Eléggé elvannak eresztve ahogy látom. De legalább tanulni tudok. Meg fel tudok menni a közösségi médiákra és tudok zenét hallgatni meg ilyenek. De tudtam hogy a sajátomon nem jelentkezhetek be. Így az új nevem Natasa lett. De persze csak a közösségi médián. A hajamat befestettem szõkére, így tökéletesen beilleszkedtem. Valamint John megtanított Oroszul beszélni. Néhány szó még akadozik, de mindent értek.

Egy héttel késõbb vissza mentünk Johnnal a bázisra. Amikor belépünk, gyakorlatilag mindenki minket nézett.

- Miért néz mindenki így ránk?- súgtam oda Johnnak.

- Nem minket néznek, hanem téged!- mondta halkan. Kerestem de nem láttam Riddick-et. Jött a fõnök. Alaposan végig mért.

- Aszta. Mint egy igazi orosz nõ. Gyönyörû vagy.- mosolygott.

- Köszönöm.- mondtam.

- Beszél oroszul. Ez új.

- Úgy voltam vele, ha már orosz, legyen igazi orosz. Ez a mottóm. Ha valamit csinálsz, csináld rendesen.- nevettem fel.

- Ügyes. Kimennél? Lenne egy fontos megbeszélnivalóm a fiammal.

- Hogyne.- azzal kimentem. Elindultam ugyanarra. Most mindenki dolgozott. Persze a folyosón megbámultak, de nem érdekelt. Csak mentem, amíg el nem érkeztem a lépcsõig. Lementem, de ezúttal halkan. Sötét volt, ezért elõ vettem a telefonomat és világítottam vele. Hirtelen felkapcsolódott a villany. És ott állt Riddick.

- Szia.

- Szia. Úgy nézel ki mint egy orosz.- nézett végig rajtam. Közömbös volt.

- A közösségi médián Natasa. - húztam ki magam büszkén. Oda sétált hozzám lassan. Eltûrte a hajamat a szemembõl és közel hajolt.

- Lili jobban tetszett, de a hajad nem rossz.

- A Natasa csak áll név. Nem fogom használni. Továbbra is Lili leszek. A hajszínt pedig a fodrász választotta. Neki köszönd.- mosolyogtam, de utána rám se nézett.

- Valami baj van?

- Miért lenne?- fordított nekem hátat.

- Csak olyan ellenséges vagy.

- Tudod te aztán nõ vagy a javából. Ide jössz és játszod a kapható ártatlan kislányt, aztán eltûnsz egy hétre!- emelte fel a hangját.

- Én nem játszok semmit! Azt hiszed mindennap be jövök csak miattad? Fogalmad sincs mennyi mindenen mentem keresztül ez alatt az egy hét alatt!- kezdtem vele kiabálni.

Ekkor megfordult és elindult felém. Hátra léptem és a falnak ütköztem. Oda jött hozzám. Jobb kezét a fejem mellé a falnak támasztotta. Az izmai befeszültek, a teste ellenkezett, de az éreztem hogy akar. Nagyon közel hajolt hozzám.

- Már egy hete nem láttalak. És most itt vagy megint.- a hangjából düh érzõdött.

- Miért haragszol rám?- feleltem értetlenül.

- Itt hagytál! Vártam hogy vissza gyere de nem jöttél! - sóhajtott mélyet.

- Sajnálom, de azt hittem hogy te

- Mit? Hogy nem tûnik fel hogy milyen gyönyörû vagy? Nem vagyok vak!

- Te gyönyörûnek találsz?

- Igen. De nem akarlak most azonnal megdugni. Nem csak az érdekel, hanem más is.- nézett végig rajtam.

- Mi más?- mosolyogtam.

- A személyiséged, hogy milyen vagy.

- Ismerj meg!

- Akkor te is meg akarsz ismerni engem?- lépett hátrébb.

- Itt a telefonszámom és az online elérhetõségem. - nyújtottam át neki egy papírt amit elvett és eltette. Vissza ment lekapcsolta a villanyt majd a kocsihoz ment és elkezdett szerelni, addig én leültem.

- El kell mondanom valamit. Én nagyjából másfél hete vagyok az országban.

- Hogy kerültél ide?- kezdett tovább dolgozni.

- Elraboltak engem és az iskolatársaimat. Katonák, akik átszállítottak feketén a határon, rabszolgának vagy prostituáltnak. Eladtak minket vagyonos embereknek. Engem egy idõsebb férfinak. De még mielõtt elvihetett volna megszöktem.

- Azta. Nem semmi csaj vagy.

- Ezt hogy érted?- néztem rá kérdõn.

- Megszöktél? Ez nem az a tipikus "kérem ne bántsanak" típusú lány.- nézett rám.

- Nem volt más választásom.- szégyelltem el magam.

- Ez kurvára szexi, ugye tudod?- na erre nem számítottam.

- Igen?- csodálkoztam.

- Igen! - lépett közelebb.

- A szökésem jobban aggasztott.

- Miért?

- Ketten voltak. Két férfinak kellett volna engem úgy mond felöltöztetni. De csak úgy tudtam megszökni, hogy megöltem õket. Mind a kettõt.

- És milyen volt az elsõ gyilkolásod?

- Nem volt szándékos. De nem volt más választásom. Vagy én vagy õk. Ott hibáztak hogy megvertek és megakartak erõszakolni.

- Akkor én is kinyírtam volna õket. - mosolygott.

- Miért?

- A katonák nem törõdnek az érzéseiddel, õk úgy csinálják ahogy õk akarják. Keményen. de ha hozzád értek volna... Ha most nem lennének azok, akkor tuti meggyilkolnám õket.

- Ha meg erõszakoltak volna, vér folyt volna!- jelentettem ki.

- Miért? Szûz vagy?- nevetett fel. Erre nem válaszoltam. Az ablakhoz mentem, és rá tenyereltem a radiátorra. Abba hagyta a bütykölést. Rám nézett és oda jött hozzám. Finoman végig simította a kezét a vállamon.

- Te még- döbbent meg.