Vállt Vállnak Vetve

• Epilógus • ALESH

Elfogytak a könnyeim.

Csak bénultam néztem a felszálló füstoszlopot, amely a halotti máglyából szivárgott. A máglya tetején, díszhelyen volt két egyszerű, halványnarancs mintával díszített, sötétszürke lepellel borított test. Körülöttük több halott is volt, de azok elhomályosultak, ahogy a máglya körül állók arcai is.

Odafönt, szinte pontosan a máglya fölött két új csillagkép simult bele a csöndbe. Az egyik neve Íjász volt, a másiké Tolvaj. Két kis pálcikaember Uranosz köpönyegén. Ennyi maradt belőlük – és persze egy marék hamu.
Két halált ígérve.

A csillagászok hamarosan újabb változást fedeznek majd fel. A Holdon két új, különösen nagy kráter keletkezett. Fájdalmam jele. Nem fogják érteni. A halandók sosem értenek semmit.

Ők sem értették, hogy itt kellett volna maradniuk.

A máglya mögött, a remegő levegőben két alak bontakozott ki, mint holmi látomás. Apollón és Hermész egymás mellett álltak, szorosan, akárcsak két bajtárs.

Ezért?! Ezért volt minden?! Hogy ilyen véget érjen?! – kérdeztem magamtól.

Legszívesebben puszta kézzel téptem volna szét a moirákat.

De a haragom már elmúlt. Zsibbadt érzés vette át a helyét, némi űrt, homályos terveket hagyva maga után, amik oly' könnyedén illantak el a sors szelében, mint egy pitypang magvacskái.

Sosem éreztem hátránynak a halhatatlanságot, egészen mostanáig.

Nem kellett volna elengednem őket. Utána kellett volna kapnom a pillanatnak, s nem ereszteni. Ha nem engedem harcolni őket, itt lehetnének. Sérülten, fáradtan, szomorúan, de élve.

Még mindig az ujjaim közt éreztem az arcát, ajkaimon az övét.

Még mindig hallottam a hangját, a tőr pendülését.

Mintha itt lettek volna. Mintha minden, amit végérvényesen elveszítettem, megkerült volna.

Hátat fordítottam a tűznek.
Elmentem.

A lépteim csendesek voltak. Puha füvön tapostam. A járás könnyű volt, ellentétben a szívemmel.

Nem néztem vissza.

Felszegtem a fejem. Még egyszer, utoljára körülnéztem. Tudtam, hogy hol lesznek, és ha távolról is, de látni akartam őket. Hátha.

Egy hűvös, éjszakai szellő borzolja a hajamat.

Várok.

VÉGE