krétapor és sár // scarabedo [hun|completed]

2

Az erős, hideg szél ellenére sem tudja elkerülni a hilichurlökkel való harcot, bár nem, mintha nagyobb gondot jelentenének egy Harbingernek. Elektromos energia járja át a testét - a Shogun ajándéka, az electro vision; Raidené, akit elhagyott - és a szörnyek pillanatokon belül porrá válnak.

Nyomban el is teszi a fegyverét. Albedo tábora nincs túl messze, sőt: alig pár lépés, és már látja is a fáklyákat.

A fagyos, jeges szél miatt egy pillanata muszáj eltakarnia a szemét a karjával, így amikor ismét a táborra tekint, egyenesen Albedoval néz farkasszemet.

— Persze, Rhinedottir mesterműve... — gondolja Scaramouche — Számítottam rá, hogy attraktív lesz, de...

Életében nem látott ehhez foghatót, ilyen gyönyörű, sőt tökéletes embert.

A búzaszőke haját ezerfelé fújta a jéghideg szél, és egy-egy hópihe is belekerült. És a szeme... Scaramouche, ha tehetné, örökké őt bámulná.

Megrázza a fejét; Albedo nem más, mint krétapor és sár. Egy homunculus, aminek segítségével felfedhetik az ősi Khaenri'ah halhatatlanságra vonatkozó kísérleteit, legyőzhetetlen hadsereget teremthetnek, és véget vethetnek Celestia és a Sustainer uralmának.

A Taritsa parancsa, amit mindenképp teljesítenie kell.

— Kellemes délutánt... — lép be Scaramouche a barlangba. A hideg miatt meg kell köszörülnie a torkát, mielőtt folytathatná — Kihez van szerencsém?

Bár Scaramouche már egy pillantás után tudta a választ.

— Neked is. — bólint a férfi — Albedo, a Favonius Lovagrend fő alkimistája. És te?

— Rögtön tegeződünk, milyen barátságos. — gondolja a Harbinger.

— Én? Senki különös. Csupán egy vándor vagyok Inazumából. — nevet Scaramouche — A nevem Balladeer.

— Inazumából? Az épp elég különös. — vonja fel a szemöldökét a szőke — Miért másznád meg ezt a jéghideg hegyet?

— Hogy őszinte legyek, kíváncsiságból vágtam neki, — vallja be Balladeer — mindig is érdekelt Sal Vindagnyr története. Sosem értettem, mi adhat arra okot Celestiának hogy egy egész civilizációt kiirtson... Nyilván Khaenri'ahra is ugyanez vonatkozik, de Sal Vindagnyr romjait mégiscsak könnyebb kutatni, mint az abyss rejtelmeit. És persze Barbatos és Dvalin híres csatáját az árnysárkánnyal, Durinnal sem hagyhatom ki, ha már itt vagyok.

Idézi fel Scaramouche a két említésre méltó eseményt Dragonspine-ban.

— Hm, értem. Ami Sal Vindagnyrt illeti, érdekes a történet. Ismered, ugye? — kérdezi Albedo.

— Hát persze. — mosolyog a Harbinger — A fagyos Mondstadt gyönyörű, üdezöld hegyén virágzó királyság áll, melyet egy hatalmas irminsul fa tart életben. Egy távolról érkező vándor beleszeret az épp uralkodó hercegnőbe, és megmutatja a királyságnak az otthoni fejlett tudományát. Ám az istenek nem nézik jó szemmel a fejlődő királyságot; egy hatalmas oszlop csapódik a hegybe, kidöntve a fát és jeges szeleket uszít a királyságra, ami a civilizáció végét jelenti. A hercegnő reménykedve várja a vándor visszatérését, de hiába; festményeket hagy hátra neki, hogy legalább így elmesélhesse a történteket. Amire a vándor hazatér, már a hercegnő is rég halott. Romok várják csupán, annak a királyságnak a romjai, aminek a pusztulásához ő is részben hozzájárult.

— Igen, így van. — mosolyog Albedo — Méltó vagy a nevedhez, csak a zene hiányzott.

— Ugyan, — nevet Scaramouche — nem vagyok mesemondó. Csupán érdekel, milyen technológiával rendelkezhetett Sal Vindagnyr. Minden bizonnyal veszélyt jelenthettek Celestiára valamilyen módon.

— A vándor khaenri'ahi volt. — mondta ki a nyilvánvalót Albedo.

— Oh? — bár Scaramouche már gyermekkorában tisztában volt ezzel a ténnyel, nem hagyhatta ki a kérdezősködést — Akkor, gondolom, alkimistaként te is a királyság technológiája után kutatsz.

— Nem igazán, engem inkább Durin, a sárkány érdekel.

— Tehát Rhinedottir és talán Albedo tudása is bőven túlszárnyalhatja akár Sal Vindagnyr szintjét is. — vonja le a következtetést a Harbinger — Rendben, akkor élve kell hazahoznom, vagy legalábbis olyan állapotban, hogy beszélni tudjon. A Fatui évek óta Sal Vindagnyr és Khaenri'ah techonlógiája után kutat, nem szalaszthatok el egy ilyen lehetőséget.

— Durin? Pontosan miért? — bár Scaramouche érzi, hogy már nagyon a határokat feszegeti, mindent ki akar szedni az alkimistából, amit kínvallatások nélkül ki lehet.

De úgy néz ki, az istenek haragja ismét utoléri a Harbingert. Akkora szél támad, hogy a tűz elalszik, és a hideg Scaramouche csontjaig hatol. Már kezdené is Barbatos, az anemo archon átkozását, amikor eszébe jut, hogy a jelenleg Venti néven futó istentől Signora már rég elvette a gnosisát, és a hatalmas szélvihar valószínűleg nem az alkoholista bárd bosszúja.

Ezt a közelben lecsapó villám is bizonyítja; Raiden Shogun, az electro archon továbbra is Scaramouche halálát kívánja.

A következő hatalmas széllökés a barlangba is behatol, lelökve és ripityára törve Albedo vegyszereit és kísérleti eredményeit; a megannyi gyönyörű rajzot, melyeket Scaramouche csak most vesz észre, szanaszét repíti, és a Harbinger legnagyobb meglepetésére egy pillanatra úgy tűnik, ő is a papír sorsára kerül.

Legalábbis a hatalmas kalapja mindenképp. A szél büszkén leemeli Scaramouche fejéről, aki utolsó reményként kap utána, aminek következményeképp elveszíti az egyensúlyát, és egyenesen szegény Albedo karjai közé zuhan.

— Wah! — koccan össze a homlokuk.

Scaramouche rögtön kinyitja a szemét, Albedoé még csukva vannak. Akaratlanul is végignéz a szőkén és ismét megállapítja: Albedo nagyon szép. A szemei, bár csukva vannak, a hosszú szempillái és persze az ajkai...

Amint Scaramouche észreveszi, milyen pozícióban vannak, az arca vörösebbé válik, mint Tartaglia maszkja, és gyorsan Albedo mellé ül.

A Kreideprinz továbbra sem nyitja ki a szemét.

— Kiütöttem volna? — gondolja Scaramouche, és megérinti Albedo arcát.

— Langyos. — a Harbinger meglepődik, teljes mértékben arra számított, hogy Albedo hófehér bőre jéghideg lesz.

Bár csupán krétapor és sár, a khaenri'ahi technológia csúcsa sokkal emberibb, mint korábban gondolta. Vagy talán Rhinedottir vér szerinti gyermekéről van szó... Nem, ezt Scaramouche teljes mértékben kizártnak tartja. Sosem találkozott Rhinedottirrel, de abból, amit róla hallott, elképzelhetetlennek gondolja, hogy az a nő képes lenne egy csecsemő gondozására, vagy hajlandó lett volna az alkímián kívül bármi mással is foglalkozni.

— Balladeer?