Az utazás (Paul Aron)

630 14 2
                                    

Az utazás |Paul Aron

A részt Varnyulara22 - vel írtam és a rész Sara_dd - nek készült reméljük tetszik neked.

- Kicsim gyere mert sose érünk oda és még vár ránk öt óra kocsi út.
- Megyek Paul.
Egy gyors elhatározás volt hogy Paul és én elmegyünk egy nyaralás szerűségre és sikeresen olyan helyet választottunk ami öt óra kocsival. Szerencsére lesz mivel elszórakoztatni magunkat.
- Minden meg van? - zártam be a bejárati ajtót.
- Sári nyugi. Minden megvan.
- Akkor induljunk.
- Hölgyem. - nyitja ki az ajtót.
- Köszi. - ülök be majd kötöm be magam.
- És akkor öt óra vezetés nekem. - ült be Paul is.
- Simán lenyomod. Ez semmi neked.
- Ez igaz. Na akkor indulás.
- Paul unatkozok.
- De hisz még csak most indultunk el.
- Jól van.
- Na ne durcizz. Játszunk felelsz vagy merszet.
- Jó.
- Na drágám felelsz vagy mersz? - néz rám érdeklődve Paul egy piros lámpánál.
- Felelek.
- Na akkor mond. Kivel volt az első csókod? - kérdésére ajkamba haraptam. Paul előtt nem volt senkim így ő volt az akivel elsőre csókolóztam is. Nem tudom miért, de kicsit félek neki ezt elmondani.
- Te.
- Én? - hangja meglepett.
- Előtted nem volt kapcsolatom.
- Akkor jó hülyék voltak a fiúk. - ezzen csak elpirulva mosolygok.
- Paul felelsz vagy mersz?
- Csak, hogy lásd férfi vagyok így merek. - húzza ki magát büszkén.
- Oké. Akkor... - fordultam hátra a táskámhoz és megláttam az ideális "kínzó eszközt" - Hajpánt. Paul. Paul. Hajpánt. - mondtam majd azzal a lendülettel feltettem a fejére.
- Én most szépnek érzem magam. - nevetett.
- Te mindig az vagy.
- Köszi. De akkor ez most...?
- Igen. Rajtad marad.
- Ezaz.
- Zöld a lámpa.
Paul elindult.
- Ezt vissza kapod. - pillant nevetve rám.
- Mit is Paul? - hajolok közelebb hozzá.
- Felelsz vagy mersz? - suttogja az ajkaimra.
- Merek drága Paul. Na mit is kapok vissza? - húzom mosolyra a szám.
- Mondom, de előtte. - itt nem folytatta ugyan is megcsókolt én azzonal vissza csókoltam. - Most, hogy ez meg volt. - itt gonoszan el mosolyodik.
- Paul azért ne durvát.
- Tennék én olyat veled drágám?
- Őszintén Paul. Igen.
- Na kösz, de várd ki mit kell csinálnod. Na akkor vedd elő a telód.
- Paul minek az neked.
- Nekem? Neked kell. Akkor írj csukott szemmel egy mondatot annak az embernek akinek utoljára írtál.
Félve nyitottam meg a messengert és ismét félve néztem a névre. Callum Ilott.
- Ne már. Szegény Callum.
- Gyerünk szívem. Szemet becsukni és gépelj.
- Bocsi Callum.
Szememet becsuktam és kezdtem el írni Callumnak.
- Oké, elég. - Paul szavai után szememet kinyitottam. - Na olvasd fel.
A képernyőre le néztem ami után röhögni volt kedvem. - Mond már mit írtál.
-"Calkunka hozzal nekrm zs8ros kenxerez metz tudpm, hogy azeretdz." - olvastam fel az üzenetett.(Callumka hozzál nekem zsíros kenyeret, mert tudom hogy szeretsz.)
- A hogy-ot jól írtad le. - nevetett.
- Haladás. - mondtam - Bakker ez megnézte. - nevettem.
- Mit ír vissza?
- "Akarom tudni?"
- Na jó. Megírom neki hogy csak játszunk. Viszont megkéne állni. Hol van a legközelebbi benzinkút?
- Meg 13 perc kábé.
A benzinkútnál kiszáltunk még Paul tankolt én be mentem és kezdtem mindenféle nasit össze gyújteni.
- Ezt mind egyedül akarod meg enni? - ölelt át hátulról Paul.
- Szerinted kivel?
- Talán velem.
- Na, de uram maga ilyet nem ehet. Mit fog ehez szólni az edzője? - kérdezem komolyan, de csak az agyát húzom vele.
- Nem fogja megtudni. - neveti el magát.
- És ha én el mondom?
- De nem fogod.
- Na és miért nem?
- Mert szeretsz. - mosolyog önelégülten.
- Szerelemben és háborúban mindent szabad. - mondom. Erre Paul kergetni kezdett, de én is futni kezdtem. Kicsit se néznek minket hülyének, hogy fogócskázunk.
- Maguk ha fizettek kérem távozzanak. - lép hozzánk egy biztonsági őr. Ez miatt kénytelenek voltunk ki menni, de amint ki értünk mindketőnkből ki tört a röhögés. A kocsiba vissza ültünk. A telefonomat meg nyitottam, de arra nem számítottam, hogy egy üzenet fogad.
- Mi az? - kérdezi Paul miután már jó ideje bámultam a telefont.
- Callum. - suttogtam.
- Mi van vele? - vonja fel a szemöldökét.
- Ezt írta "Én is szeretlek Sári már régóta, olyan boldog vagyok, hogy te is ezt érzed irántam." - olvasom fel.
- Ez nem normális. - szorul ökölbe Paul keze.
- Hé nyugi. - teszem a kezemet az övére - Ne foglalkozzunk vele. Nem is válaszolok neki. - teszem a zsebemben a telefonom.
- Rendben. Induljunk tovább.
Bekapcsoltam a rádiót ahol pont a kedvenc zeném szólt. A Rassvet.
Elkezdtem énekelni amit Paul csak mosolyogva nézett.
- Sose hiszed el nekem, de gyönyörű a hangod.
- Köszi. De ez nem igaz.
- Na látod.
Tovább énekeltem addig amíg egy sorompóhoz nem értünk ami le volt engedve.
- Na ez mire ide ér.
- Addig le megy a nap. Gumicukit? - nyújtom neki a zacskót.
- Köszi. Hol vannak a szendvicsek? - fordul hátra.
- A zöld táskában.
- Köszi. - ült vissza a helyére majd beleharapott az ubis, rántott húsos szendvicsbe - Te csinálod a legjobb szendót a világon. - csámcsogott.
- Imádlak szívem. - hajoltam hozzá.
- Én is téged. - adott csókot majd amikor elment a vonat folytattuk utunkat.
Fél óra múlva megérkeztünk a hotelhez. Elfoglaltuk a szobát és mivel már nem kicsit voltunk fáradtak így le is feküdtünk aludni hogy holnap kipihenten kezdjük a napot.

F1 one shots Where stories live. Discover now