17. fejezet

660 29 1
                                    

Zoltán egyik kezében laptopjával, másikban egy nagy adag papírral közeledett a szertár felé. Fejében szedte össze gondolatait: biológia gyakorlat lesz, ehhez kellenek különböző megfestett minták, valamint a kezében lévő javított jegyzőkönyvek. Feje kissé fájt, a téli nyomott idő és a sok monitor előtt töltött óra megviselte. Nyugodtan sétált a szertár felé, amíg szembe nem jött vele valaki. Elmosolyodott, és bólintott a szemből érkező lánynak.

- Jó reggelt Kitta! - mosolyodott el.

Kitti megállt a férfi előtt, és őszinte mosolyával azonnal feldobta a kedvét.

- Jó reggelt Tanár úr! Hogy van?

- Kicsit kószán. - mondta elmosolyodva. - Előkészülök a másodévesek biológia gyakorlatára, tudna segíteni? Idő és kézszűkében vagyok. - Kitti órájára nézett.

A lány tanórája -az idei első- fél óra múlva kezdődik. Mivel elég ideje van segíteni, ezért bólintott, és megfordult majd a tanár mellé lépve elindultak.

- Találkozni akart valakivel? - kérdezte a férfi, miközben nyitotta ki a szertár zárját.

- Nem. Még senki sem ért ide.

- Új szemeszter kezdődött, talán még nem szokták meg a korán kelést? - beléptek a szertárba, majd Zoltán becsukta az ajtót.

- Meglehet. - válaszolta Kitti.

Zoltán letette a parányi asztalra a jegyzőkönyveket és a laptopját, és a szekrények között járkáló lányhoz lépett.

- Hogy telt a szünet? - megcirógatta arcát.

Kitti a mai napig zavarba jön, amikor Zoltán közelébe kerül. Izgatott és libabőrös lesz minden érintésétől. A férfi szokás szerint jól nézett ki. Haja valamivel rövidebb lett, csinos fekete inget viselt, fekete nadrággal, rajta egy egyszerű fekete zakó volt.

- Nyugalmasan. Talán kissé magányosan is. Sajnáltam, hogy keveset lehettem Önnel. - mondta csalódottan, miközben nyakán lógó gerberás nyakláncához ért.

Zoltán a szünetben vizsgáztatott, és a saját tanulmányaival volt elfoglalva. Így amint letelt Kitti vizsgaidőszaka, alig találkozott vele. Karácsonykor, illetve szilveszterkor is otthon voltak mindketten a szüleiknél, mert senki sem számolt be otthon a kapcsolatukról. A vizsgaidőszak után pedig pusztán egyszer tudtak összefutni a szabad 2 hét alatt, de ezt próbálta kompenzálni a sok-sok üzenet és hívás, amit váltottak.

- Én is sajnálom, de ígérem, valahogy kiengesztelem. - végigsimította a lány egy tincs haját, majd arcához ért.

Ajkaira finoman csókot adott, de gyorsan elhúzta magát, és hátralépett ajkaiba harapva. Ez egy veszélyes terület, bárki bejöhet és megláthatja őket, ami nem lenne kifejezetten szerencsés szituáció.

- Miért oly nehéz ellenállni kegyednek? - suttogta Kitti fülébe halkan, majd nyakára apró csókot adott. Kitti beleborzongott, és elpirulva nézett, csillogó szemekkel vissza rá.

- Sajnálom, de átérzem... - mondta  visszafojtva sóhaját, ami a nyakcsókot követte volna.

- Ma este nem lenne kedve átjönni hozzám? - kérdezte, majd ellépett, és elkezdegt a festett minták után kutatni. - Viszonylag hamar végzek, és már fáj, hogy alig látom! Egyre nehezebb kibírni. - Kitti szintén keresni kezdte, és bólintott a férfi ajánlatára.

- Örülnék neki! Beszéljük meg később! - elmosolyodott, őszintén örült az ajánlatnak, sosem szeretné zavarni a férfit, hiszen a munka mellett kutat és tanul, emiatt komoly időbeosztása van. Kitti pedig elég rugalmas tud lenni, hiszen ő "csak" tanul.

Miért Kitta?Where stories live. Discover now