When somebody hurts you... -Bnha fanfiction, Dabi x Oc-

9.rész

Milyen kellemes napról napra egy raktárban ébredni...el sem tudnék képzelni ennél jobb reggeleket, mondjuk egy kényelmes ágyban, takarókkal, és magánélettel...a ládák ehez képest luxust jelentenek.
Természetesen szörnyen elkeseredve hagytam el a raktár épületet, hogy elhúzzam a csíkot a könyvesboltba.

Jól megszokottan köszöntem a sötét barnás hajú férfinak, aki mosolyogva köszönt vissza. Lekucorodttam az egyik polchoz, és olvasgatni kezdtem egy könyvet, amit nem rég kezdtem el.

Az órák csendben teltek, már több oldalon voltam túl, amikor az ajtó kinyílt, és egy nő lépett be rajta...egy rendőr nő...és egy nálam pár évvel fiatalabbnak tűnő fiú.

A nő arcán egy pillanatra sem jelent meg mosoly, a fiú azonban boldogan lépett be az üzletbe.

-Szia apa!-intett a pult mögött ülő szemüvegesnek, aki halvány mosollyal biccentett a fiú felé.

A srác egyből eltűnt a polcok között, engem pedig észre sem vett.
A nő gyors puszit nyomott az eladó arcára, majd helyet foglalt egy széken, ami a pulttól pár méterre volt elhelyezve, szinte velem szemben. Miután leült, és elővette jegyzetfüzetét, mobil telefonjával és egy tollal együtt, még egy gyors pillantást emelt rám, aminek köszönhetően a tekintetünk találkozott.

A nő lefagyott, csak bámult engem. Rossz érzés kapott el, nem csak a rám tapadt szemektől, de önmagában a nő jelenlététől.

Emlék töredék:

A házban vagyok, apa éppen reggelit készít, anya pedig telefonál.

,,Igen, a specialistájukkal szeretnék beszélni, és időpontot foglalni.''

Anya elhagyja a szobát, apa pedig széles mosollyal az arcán helyezi le elém az elkészült ételt.

Anya hangos, kiabál.

,,Hogy érti, hogy nem tud időpontot adni? Sűrgős esetről van szó, ha ez rájön arra, hogy mire képes, embereket ölhet meg"-apa befogta a fülem, így nem hallottam hogy anya miket mond a telefonba.

Apa sírni kezdett.

Emlék vége...

A fejem hirtelen megfájdult.

Amit láttam...ez én voltam? Mi történt akkor...

Össze csuktam a kezemben lévő könyvet, és gyorsan a polcra helyeztem. Rohanva, de elköszöntem a férfitól, majd az egyik kisutca felé vettem az irányt.
A fejem egyre kegyetlenebbül fájt, a szemeim akaratlanul is könnybe lábadtak a fájdalomtól.

Ennél sokkal durvább dolgokat is megéltem, amik jobban fájtak, azok miatt mégsem sírtam, mi van veled Ryo?-faggattam magam, miközben a falnak támaszkodtam, hogy ne essek el.

A lábaim lassan feladták a szolgálatot, és lassacskán a földre rogytam. Nem tudtam lát-e valaki, nem is érdekelt...mind addig, ameddig a képességem szép lassan el nem indult a talaj mentén.

Picsába...-gondoltam.

Mivel nem volt bennem erő, ezért az inferno úgy érezte itt az ideje annak, hogy megpróbáljon eluralkodni rajtam. A sötét folyadék lassan próbálkozott, kissebb foltokban megjelenni, ott ahol a talajhoz értem.

Nem tervezem ilyen könnyen feladni, éppen hogy az uralmam alá tudtam helyezni ezt a szart, nem fogom hagyni hogy most átvegye felettem az irányítást.-próbáltam minél mélyebben magamban tartani a képességem erejét.

Levert a víz, a fejem pedig továbbra is kínzott. Azt hittem itt fogom elveszteni az eszméletemet, és egy rosszullét miatt fogom elbomlasztani a fél várost...azonban az utolsó pillanatban ütötte meg fülemet az ismerős hang.

-Ha a földön üldögélsz felfázol, nem mellesleg minden tiszta retek...-gúnyolódott Dabi.

-Máskor vissza szólnék, de most jobban örülnék ha megpróbálnál segíteni...-nyögtem ki erőtlenül, könnyes szemeimet a fiúra vezetve, aki egyből kapcsolt, hogy ez nem a leg megfelelőbb időpont a szórakozásra.

Dabi próbált nem a fekete anyaghoz érni, és úgy fogta meg a vállam.

-Mi az isten történt?-a fiú csak fogta a vállam, de ezzel is tudott valamennyi erőt adni, így nehezen, de sikerült az inferno-t vissza hajtanom az uralmam alá.

-A könyvesbolban voltam, és bejött egy nő...-sóhajtottam a fejem a falnak döntve.-Aztán valamiféle képfoszlányokat halucináltam, mintha emlékek lettek volna...utána pedig benyilalt a fejem, és rosszul lettem.-a tekintetem Dabi-ra vezettem, ő pedig engem mért végig.

-Remélem ez nem lesz rendszeres, van jobb dolgom is mint rád vigyázni.-a fekete hajú lassan felállt, és kezet nyújtott nekem, hogy segítsen nekem felkelni.

Elfogadtam a segítséget, és feltápászkodtam. A lábaim még kicsit ingatagok voltak, de túlélhető volt.

Lassan battyogtunk vissza a raktár épülethez, nekem sikerült egész hamar magamhoz térnem. Toga és Twice már nem voltak a szálláson, már valószínűleg a nyolcszoros megtisztulás csapatánál voltak. Compress mű kezeket próbálgatott, Kurogiri pedig szintén házon kívül volt, pont mint Shigaraki.

Helyet foglaltam az egyik ládán, Dabi pedig eltűnt mint szürke szamár a ködben. Kellemes volt egy kis nyugalom, Spinner valószínűleg aludt, Compress pedig csendben ügyködött. Elfeküdtem a ládán, és a plafont néztem, percek alatt pedig elaludtam.