Háborgó Mélység [BEFEJEZETT]

•Huszadik Fejezet•

Nem tudom pontosan mennyi ideig utaztunk, de abban a maradék időben teljesen elbeszéltük az időt Christiannel. Abban a kis időben, amíg le nem parkolt a lakása előtti parkolóba, lehetőségem volt megismerni egy új oldalát. Egy olyan oldalát, amiről nem a szigorú igazgató jutott eszembe, hanem csak egy átlagos felnőtt férfi, aki ugyanúgy odavan a rock zenékért, mint én. Ugyanannyira imádja a Hálaadási ebédet, mint én és ugyanannyira utálja a karácsonyi mixeket, mint én. Félelmetes, de közben iszonyatosan pozitív volt, hogy Christianben és bennem sok közös van.

Christian tehát leparkolt egy lakópark előtt egy olyan parkolóba, ami kifejezetten a lakóknak lett kialakítva. Mellette néhány kocsi állt, de közel sem annyira menők, mint az ő Roverje. Próbáltam megjegyezni, hogy merre felé lakik, mert a jövőben ki tudja mikor lesz még esélyem eljönni ide. Christian egy jóval előkelőbb negyedben lakik, mint mondjuk mi, vagy Fabien. Ez már a környékből is kivehető volt, mert a házak és lakások is eszméletlenül néztek ki.

- Megmelegedtél nagyjából? - kérdezte Christian, miután leállította az autót.

- Igen, ez a kabát eszméletlen meleg. - mosolyodtam el, és vettem egy mély levegőt, ugyanis a kabátjából Christian parfümjének illata áradt, aminek annyira finom illata volt, hogy azt kívántam bárcsak ezt az illatot érezném mindig.

- Tudom, azért adtam oda. - mosolyodott el halványan. Újabb és újabb görcsök keletkeztek a hasamban, akárhányszor Christian egyszerűen csak hozzám szól, a szívem pedig triplán gyorsabban kezd verni, mikor valami kedveset mondd nekem.

Elmosolyodtam a válaszára, és a vigyorom szélesebb lett, mikor Christian kinyitotta nekem a felém eső kocsi ajtaját, és a kezét nyújtotta. Megfogtam a forró kezét, ami tényleg eszméletlen meleg volt az én hideg kezemhez képest, és a kényelmetlen csizmámban kiugrottam a terepjáróról. Összébb húztam magamon Christian kabátját, miután újra talpon álltam a jeges, szeles december harmincegyedikén. Christian intett a fejével, hogy kövessem, én pedig szó nélkül sétáltam a jobb oldalán. A külső elkerítő kapuba beírt egy számkódot, és egy berregés után kinyílt a fakapu, ami elvezetett a lépcsőházhoz. A hófehér műanyag ajtót kulccsal nyitotta, és előre engedett. Tapogatózva fellökte a villanyt, és a lifthez vezetett.

Nem szóltunk egymáshoz, de nem is bántam, hogy nem fecsegünk minden féléről. Christian nem egy beszédes ember, ami teljesen érthető. Van benne egy tipikus angolság, ami miatt nyilvánvalóan nem kedveli a bájcsevelyt. Nem hiába született Észak-Írországban. Nem mertem ránézni, de egy pillanatra mégis muszáj volt megnéznem miben van, mert az elmúlt húsz percben semmi esélyem sem volt rá. Tulajdonképpen semmi extrát nem hordott, szokásosan festett, mégsem tudom megunni soha a megjelenését. Fekete szöveg nadrág, fehér ing, öv, és Chelsea fazonú csizma. Egyszerűen túl tökéletes.

A liftajtóban is előre engedett, és bevártam, mivel nem tudtam melyik lakásban él, ezért most a szűkebb folyosón utána battyogtam. A legutolsó fekete ajtó előtt állt meg, és elmosolyodtam, miután leolvastam az ajtóra gravírozott nevet ezüst betűkkel: Christian Vance. Elfolytottam egy kuncogást, amiért Christian még arra is gondol, hogy az ajtajára is ki legyen rakva a neve, csakúgy, mint az iskolában levő ajtón is kint áll a neve, azon az átkozott fehér ajtón. Christian elfordította a kulcsot a zárban, belökte az ajtót, és intett a kezével, hogy menjek beljebb. Mostmár éreztem magamban azt a tipikus lányos zavart, amit az okozott, hogy egyedül vagyok egy férfival egy ismeretlen házban. Zavarban voltam, mert nem tudtam hogy viselkedjem Christian otthonában. Sosem voltam az a közvetlen típus, aki rögtön levágja magát a kanapéra.

Ahogy beléptem, az orromba kúszott Christian illata, és egy kicsit keveredett a tipikus új bútor illattal is, és ez a kombó valamilyen furcsa módon nagyon tetszett. Az egész lakást egy szóval az extravagancia jellemezte. Nem is vártam mást egy olyan embertől, mint amilyen Christian. A falak nagyon sötét szürkék, a padló fekete festett fából készült, és ahhoz képest, hogy az egész lakásban sötét színek domináltak, ízléses volt és mindenki azt mondaná, hogy jól néz ki. A villany égett, a tévén pedig a YouTube volt bekapcsolva, és halkan ment valami bombasztikus sláger. Alapjáraton az egész nappali egy hatalmas térség volt, amivel egybenyílt a konyha. Fekete konyhabútor, fekete bárpult fehér székekkel, és fekete érkező asztal.