Mindenen túl

9.Fejezet

- Várj, várj az úgy nem jó, én nem éneklem, hogy lányok, hisz én is az vagyok. És ha fiúkat teszünk úgy már nem jön jól ki - mondtam a fejemet rázva és arra a bizonyos sorra mutattam. Időközben a nappaliba kötöttünk ki és míg Suga a kanapén jelenleg a gitárommal az alapot játszotta folyamatosan addig én a szőnyegen törökülésbe ülve a szöveget olvastam újra amit ketten hoztunk össze.

- Akkor az a Jiminie része lesz és te megkapod helyette ezt a sort - hajolt fölém és a hajamat félre fújva átírta a neveket. - Így megfelel neked? - kérdezte mosolyogva. Közelsége meglepet, sőt az is, hogy ennyire közvetlen amióta a számon dolgozunk. Ugyan nem vagyok az akit könnyen zavarba lehet hozni, főleg nem ilyen egyszerűen azonban hatással volt rám azt nem tagadom.

- Hát egy fokkal már jobb az biztos - bólogattam és elégedetten néztem végig a kész dalon. - Már csak egy baj van, hogy az ötödik strófa nem passzol ezzel a hanggal - mutattam a kottára, amit ketten csináltunk a gitárhoz.

- Gondolom már kitaláltad hogyan is lenne jó - pillantott oldalasan rám, mire a fejemet lehajtva bólintottam. - Halljuk, eddig mindig jól kihoztad a dolgokat! - biztatott, mire elkezdtem neki magyarázni, hogy C helyet akár E is lehetne és úgy talán jó lenne a hangzás. 

- Akkor már tegyünk oda egy F-t is - mondta.

- Kezd el játszani én meg énekelem - bólogattam nagyba, mire ismét az ölébe vette a gitárt és a negyedik strófától kezdte játszani a számot. - Igen ez így jó lesz - bólintottam ismét és ő is csak bólogatott. -, feltétlen kell oda az a F hang is.

- De akár F nélkül is lehet - játszotta újra, mire kicsit elhúztam a számat. - Vagy inkább maradjon? - nevetett fel az arcomat látva. 

- Maradjon - válaszoltam és kissé elgondolkodtam. - Zongorával is szívesen megnézném - mondtam ki hangosan a gondolataimat.

- Ha majd zongora közelébe jutok eljátszom neked - ígérte meg, mire felcsillant a szemem és reménykedve néztem rá.

- Tényleg? - kérdeztem boldogan, mire felnevetve biztosított róla.

- Tényleg - bólogatott és letette a gitárt.

- Uuu alig várom már - tapsikoltam, mire döbbentem nézet rám.

- Két nappal ezelőtt sehogy sem tudtalak volna elképzelni így - mutatott végig rajtam, mire felvontam az egyik szemöldököm és miközben a kitépett lapokat szedtem össze folytatást vártam. 

- Hogyan? - dobtam ki a lapokat és lehuppantam a kanapéra. - Mackó naciban, rendetlen hajjal és egy vörös crop topban? - néztem végig magamon szórakozottan.

- Inkább ilyen élet vidáman - helyesbített, mire értetlenül néztem rá. - Az addig oké, hogy a kamerák előtt mindig ilyen vagy de az utazás elején, sőt a mai napig egészen karót nyeltnek tűntél - fejtette ki bővebben.

- Karót nyelt? - kérdeztem vissza kidülledt szemekkel és próbáltam nem sértésnek venni.

- Aha, ne is tagad hiszen te voltál a legkomolyabb nyolcunk közül, sőt még a stábtagok közül sem volt senki ilyen mint te. Aztán ma elmentél arra a találkozóra és hopp már az arcvonásaid is megváltoztak.

- Nehéz időszakom van, szükségem volt valakire, hogy rendbe tegye a fejem - feleltem teljesen őszintén neki.

- Hm - biccentett egyet.

- Mond csak, honnan tudtad, hogy nem voltam tisztába vele, hogy közös dalunk lesz? - fordultam felé teljesen és végre feltettem a kérdést ami már régóta bökte a csőröm.