Bazdmeg Hanako-kun (reader x Hanako)

Kavarodás

Cseszte ki a mosdó ajtaját portás urunk majd rám mutatott és irritáló hangján szólított meg

-[teljes név] be hívattam a szüleit

Ebben a röpke pillanatban követtem volna Hanako-kun barátunkat a másvilágba. Szerencsétlen közép iskolás lányként ez nem volt egy választható opció számomra, így hát kicsit megtördeltem egy falon pihenő csempét bal öklömmel majd kifáradtam a folyosóra. Einstein módra pattant ki belőlem az ötlet mi szerint szívbetegségemre panaszkodva bevitetem magam a dokihoz, hogy megússzam egyetlen és legveszélyesebb lényt a földön ki az Anya névre hallgat. Sajnos már késő volt bármit is tenni....egy ismerős horror filmbe illő aurát éreztem meg a levegőben. Meg pillantottam anyámat a folyosó végén, majd közelebbről köszöntöttem a 40 éve lerakott dzsuvás csempéket egy esés következtében. Anyám közelebb lépett hozzám majd megszokott hangján kérdezett rá a mai tetteimre.

-Cselekedtél ma bármi olyat amit nem apád tanított?-nézett rám szúrós szemekkel

Hirtelen éreztem, hogy a mellkasom elnehezedik majd nem láttam semmit. Mikor felkeltem Hanako-kun idegesítő mosolyát láttam magam előtt. Reflex szerűen emeltem volna meg jobb kezemet mikor bele nyilallt a fájdalom. Oda néztem majd mérgesen téptem ki karomból az infúziót, felültem mire csak egy hangos -cigi szünet-szó hagyta el a számat.

-Mindig csak az a kurva cigi-motyogta maga elé Hanako-kun

-ki kérte, hogy legyél itt?!-másztam bele a képébe idegesen

-szerintem nem kéne ordibálnod egy szellemmel a kórházban, nincs messze a diliház-jelentette ki egy ördögi mosoly kíséretében

Idegességemben nem is jutott eszembe megkérdezni a történteket. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen faszán téptem ki a karomból azt a kínai minőségű csövet. Igen, tudom hogy, nekem van jelen pillanatban ezen a lepratelepen létezhető legnagyobb egóm de most ez tényleg fasza volt nem?

Huh...ezzel is kész vagyok
Szóljatok ha valamit el írtam vagy bármi más. Ez az első wattpad történeten úgy, hogy nem lesz tökéletes.