History [One Direction FF.] 18+ Befejezett

Epilógus

Talán tényleg nem létezik boldog befejezés.

Vagy csak talán nekem nem jár...

Talán valami rosszat tettem az életben és Isten így büntetett meg.

Elvette a számomra legfontosabb személyt, személyeket...

Túl sok a talán...

Nyilván tisztában vagyok vele, hogy mindenkivel történnek rossz dolgok, de úgy érzem, hogy a mi családunkat egymás után értek a csapások. A nagyon rossz, lesújtó csapások...

Harry halála mintha elindított volna egy lavinát.

Biztos sokakat érdekel, hogy mi lett végül a vége annak...

Elájultam. Csak foltokban emlékeztem az elején, minden olyan gyorsan történt, hogy fel sem tudtam fogni.

Elfojt a magzatvizem, egy hónappal a megbeszélt időpont előtt. Egyből hordágyra raktak és hívtak egy orvost. Aztán rohantak a szülőszobára velem. Ott kőkemény négy óráig vajúdtam, hol Niall, hol a másik két tag csontjait próbáltam eltörni, nem tudtam természetes úton megszülni a babát, ezért egyből tovább is vittek a műtőbe. És miután a hatodik órája szenvedtem meghallottam ahogyan felsír egy kisbaba, az én kisbabám.

Hajnali négy óra harmincnyolc perckor megszületett a kis Darcy és hála az égnek egészségesen.

Utána jött aminek jönnie kellett. Vért vettek mind a három fiútól és Darcytól és a következő napokban az eredményre vártunk, de...

Egyik minta sem egyezett.

A baba Harryé volt, derült ki utólag.

Amikor ezt megtudtam elkezdtem tombolni, mindent a falhoz vágtam otthon és sírtam, Darcy pedig sírt velem... amíg Niall el nem vette tőlem.

Megjelent nálam Louis és Liam és Zayn is egyszerre és leültünk beszélgetni, próbáltak megnyugtatni, természetesen sikertelenül...

Még mindig színtisztán emlékszem arra.

„-Fáj. Nem tudjátok, hogy mennyire fáj...-zokogok a padlón magzatpózban.

-Tudjuk, Eli.-húzza el a száját Liam és leül mellém.

-Össze akartunk házasodni.-mondom ki ami mindenki számára titok volt.-Megkérte a kezemet.-mutatom meg az eljegyzésigyűrűt, de ezt is eltehetem a fiókba Angelé mellé.-Azt mondta, hogy feleségül akar venni, mert szeret és szereti azt a kislányt is akit a szívem alatt hordok, és nem érdekli, hogy kié a baba, az érzései nem fognak megváltozni...-temetem az arcomat a kezembe."

Aztán eljött a temetés. Az egész világ gyászolta Harryt, és tudom, hogy a rajongók is nagyon, de ők szerintem annyira nem érzik át a fájdalmat.

A második csapás akkor ért minket.

Louis nem jött el a temetésre.

Miután vége lett a szertartásnak mindenki őt kereste, meg is találtuk a lakásán... Egyetlen egy levéllel, egyetlen egy szóval.

„Sajnálom"

Louis Tomlinson azon a napon öngyilkos lett.

Észre kellett volna vennem, hogy mennyire emészti őket belülről Harry hiánya, de én csak magammal törődtem, és erre már csak Louis halála után jöttem rá.

Niall meg már egyre kevesebb időt töltött Gemmával, mert velünk foglalkozott és ez látszott Gemmán is.

Ekkor éreztem azt, hogy változtatnom kell, de, hogy is tud az ember ilyenkor változtatni az életén?