Szerelmünk Története (Jk ff.)

3.rész

Reggel hevesen verő szívvel keltem az ébresztőmre. Valami furcsát álmodhattam csak sajnos nem emlékeztem semmire azon kívül, hogy valami a nyakamhoz ért. Nem foglalkoztam vele mert tudtam, hogy úgysem fogok emlékezni rá. Gyorsan felkeltem az ágyból majd lementem a konyhába. A két bátyám már az asztalnál ültek felöltözve és most fejezték be a reggelit. Elköszöntek tőlem egy gyors öleléssel mert ők mindig előbb bemennek a suliba bandázni a haverjaikkal de néha megkérem őket, hogy vigyenek engem is kocsival. Gyorsan ettem, felöltöztem és a fürdőben elintéztem a reggeli rutinjaimat, majd elindultam a buszmegálló felé. Olyan negyed óra múlva láttam, hogy Dalma is felszáll a buszra. Mind a ketten fáradtak voltunk ezért annyira beszélni sem beszéltünk csak pár mondatot. Éppen bementünk volna a suliba amikor csörgött a telefonom. Tudtam, hogy ki az és, hogy mit akar de nem vettem. Ahogy beléptünk, megláttam a lépcső alján a barátnőmet. Odamentünk hozzá és egy öleléssel üdvözöltem.

- Talán egy szia vagy valami? Egy csomószor hívtalak de te meg nem vagy képes felvenni azt a rohadt telefont?- mondta karba tett kezekkel.

- Jól van bocsi, de akkor minek vegyem fel a telefont amikor itt vagyok tőled 10 másodpercre? Amúgy szia és jó újra látni.- öleltem volna meg újra amikor megpillantotta a mellettem álló lányt. Basszus tényleg, ők nem is ismerik egymást.

-Dalma, ő itt Nóra. Volt osztálytársam és a tesóm, Tae barátnője.- mutattam be egymásnak őket.

-Nóri, ő itt Dalma. Az osztálytársam.- halkultam el hisz a levegőben tapintani lehetett a feszültséget. A kínos csendet Nóra szakította meg.

- Nem akartok oda jönni velem Taeékhoz? Ott vannak az aulában.- mutatott feléjük.

- De menjünk.- vágtuk rá egyszerre.

Gyorsan leraktuk az ablak alá a táskáinkat és elindultunk az aula közepe felé. A két barátnőm előttem ment síri csendben míg én mögöttük voltam, ám amikor odaértünk a többiekhez olyan látvány fogadott amire egyáltalán nem számítottam. Tae és Chimen kívül ott volt Jungkook, Wonho, Yoongi és Hoseok. Én meg csak ott álltam mint egy fa, meg sem mozdultam. Hirtelen annyit éreztem, hogy valaki megölel és elkezd ide oda dülöngélni velem jobbra-balra. Tudtam, hogy Tae az, így amikor visszaöleltem volna elhúzódott.

- Seo, annyira hiányoztál!- már majdnem elkezdett "sírni" amikor Chim arrébb lökte őt és megölelt engem.

- Seo, ne is figyelj rá, hogy vagy? Reggel nem nagyon tudtunk beszélni mert siettünk.- mondta szomorúan és lebiggyesztette az alsó ajkát.

- Ömm...- néztem rájuk zavartan mert éreztem mindenkinek a tekintetét rajtam.

- Hagyjátok már békén, nem látjátok, hogy meg van szegény ijedve? Még egy szót sem tud kinyögni.- mondta Jungkook egy gúnyos mosollyal. Már épp Nóri meg akart szólalni amikor visszaszóltam neki, mert én igenis kiállok magamért. Nem fogok elkezdeni sírni meg szomorkodni.

- Ó, tényleg? Nem ijedtem meg, csak meglepődtem, hogy Tae és Chim hogyan képesek veled lógni amikor ilyen bunkó vagy. Képzeld ők csak beszélgetni szerettek volna velem mert a húguk vagyok!- förmedtem rá mert nagyon felbosszantott, hogy ennyire lenéz.

- Na mi van? Valaki nem kapta meg a- - folytatta volna tovább amikkor szerencsére Yoongi közbeszólt mielőtt elfajultak volna a dolgok.

- Kook, fejezd be! Miért nem hagyod békén? Nem csinált veled semmit!- tette karba a kezeit. Na ezután nem mert visszaszólni nekem Jungkook.

- De hyung- -

- Nem, NEM! Nincs semmi de! Komolyan úgy viselkedsz mint egy óvodás.- egyet értettem Yoongival mert miért kellett Jungkooknak beszólnia? Milyen gyerekes már. Nem is értem, hogy miért lett ő a bandavezér... Mindenki csöndben állt, senki nem szólt semmit. Én voltam az aki megrörte a nyomasztó csöndet.

- Köszi Chim, hogy megkérdezted. Egész jól voltam... eddig.- vetettem egy szúrós pillantást Jungkookra.

Nem akartam neki visszavágni de ő hozza ki ezt belőlem. Nem vagyok egy visszaszólongatós ember de ha a barátaimat, a családomat vagy engem szidnak akkor annak velem gyűlik meg a baja. Az idill pillanatot a csengő szakította meg, így mindenki ment a dolgára. Gyorsan küldtem egy üzit Taenak, hogy suli után találkozzunk és, hogy hozza Chimet és Nórit is. Mivel még nincs tanítás csak pár óra megbeszélés ezért hamar végeztünk. Dalma sokszor kérdezte, hogy minden rendben van-e mivel még mindig ideges voltam. Tae is írt, hogy jól vagyok-e. Neki is ugyan azt mondtam mint magamnak is, hogy minden rendben. Általában elég nyugodt típus vagyok de valamiért Jungkook közelébe feszültnek érzem magam. Nem tudom, hogy ez miért van. Hamar vége volt a sulinak ezért elindultunk mind az 5-en a közeli játszótérre ahova szinte nem jár senki.

- Figyeljetek, én tényleg nagyon sajnálom ami reggel történt. Nem akartam csak egyszerűen nem bírtam visszafogni magam.- ültünk le egy padra.

- Jajj Seo ne tudd meg, hogy mennyire büszke vagyok rád!- mondta Nóri, majd felkelt és oda ült mellém.

-Igen ne is mond, nagyon bátor voltál és annyira büszkék vagyunk rád!- ajándékozott meg Tae azzal a cuki téglalap alakú mosolyával.

- Igen olyan bátor voltál. Én biztos, hogy nem mertem volna ezt meg tenni mert tudod milyen vagyok.-

- Igen Dalma, tudom milyen vagy. Viszont én a sarkamra tudok állni és ha kell legközelebb tökön is rúgom!- jelentettem ki amire mindenki elkezdett nevetni és hirtelen sokkal jobban éreztem már magam mint a nap elején. Ilyenkor nagyon örülök, hogy jó barátaim vannak.