The boy, who changed my life...

5.

Anyukám ebben a pillanatban belépett a szobám ajtaján. Elhúzta a függönyt és mintha mise történt volna kiment. Furcsálltam, mivel még egy jó reggelt -et sem mondott. Valami nagyon nem stimmelt. Első dolgom, hogy a telefonomon lecsekkolom a közösségi médiákat. Tudom tudom, ezt nem pont így kéne, de biztos vagyok benne hogy te is pont ugyan ezt csinálod. Megláttam a dátumot, majd letettem a telefont. Meredten bámultam a falat egy ideig mikor a madarak reggeli csicsergésére észbe nem kaptam. január 23,
Ma van három éve, hogy kevesebb lettem. És bár, mi anyukámmal mindig mindent megbeszélünk, ezt valahogy sosem sikerült. Ezen az egyetlen napon az évben szinte megse szólalunk. Nem volt kedvem iskolába menni, sőt nem is lenne illő úgy csinálnom mintha semmi sem történt volna. Csak a közeliek ismerik a történetünket, viszont én az egész világnak elkürtölném, bármennyire is feldühít mindaz ami történt. Apukám nagyon szeretett gitározni és kisebb koromban meg is tanított, noha persze már kicsit berozsdásodtam az évek alatt de ettől függetlenül néha előveszem apukám gitárját és játszani kezdek. Hát most is ez történt csak játszottam és játszottam. Régen mindig apukám pengetett én meg énekeltem. Volt egy szám ami a kedvencünk volt. Állandóan ezt énekeltük. Valaki csengetett. Tudom, hogy most kire gondolsz, én is rá gondoltam de honnan tudná a címemet egyáltalán. A legjobb barátnőm volt az. Meglepődtem, mivel az iskolában kellett volna lennie de azt mondta, hogy nem hagy egyedül ezen a napon. Létezik jobb barát? Felöltöztem majd bepakoltam pár fontos dolgot a táskámba beleértve a gitárt is, mert miért ne? A fél napot együtt töltöttük, majd egy telefonhívás során befejeződött a nap izgi és jó része. Vagyis csak ezt gondoltam, nem tudtam milyen csoda vár még rám aznap. A lány elment én pedig elindultam apum kedvenc helyére. Ez egy eldugott kis tisztás volt, gyakorlatilag a semmi közepén. A gyönyörű naplemente közben előkaptam a gitárt és énekelni kezdtem. Volt ott egy kis folyó, amit a nap sugarai megvilágítottak fantasztikus volt. Majd a víz tükrében megpillantottam valakit mögöttem, na aztán rá biztos nem számítottam pont itt. Aidan volt az, amikor meglátott könnyes szemekkel azt gondolta egyedül szeretnék lenni, de pont az Ő társaságára volt szükségem. Leült egy padra és hallgatta ahogy énekelek. Mindig újra és újra meg akarta hallgatni. Megtudtam, hogy ő is imádja a zenét és gitározik is. Mikor besötétedett hazakísért. Köszönöm ezt a pár órát, nagyon jól éreztem magamat. - feleltem majd egy ideig csak szótlanul néztük egymást. A fiú elsöpört a szememből egy kósza hajtincset, majd lágyan megfogta a kezemet. Nem is kell mondanom, enyhe vörös pír szökött az arcomra.