Egy új remény

~1~

"Somewhere beyond wrong and right, there will be a garden. I will meet you there."

-Nem tudom, ő a legjobb de mégis csak egy vak - mondta a dörmögő hangú férfi.

Gondolom nem tűnt fel neki, hogy az ajtó nem volt teljesen becsukva vagy nem hitte, hogy ennyire jó a hallásom. Igen. Az egyetlen előnye, annak hogy nem látok semmit az, hogy minden más érzékszervem sokkal jobb lett azóta.

-Valóban ő a legjobb - válaszolt egy vékonyabb hangú pasas. - adjunk neki egy esélyt, hallottad, hogy jól tud alkalmazkodni. - érvelt.

-Nyilván ezt mondja - horkantotta a mélyebb hangú.

-Adjunk neki egy esélyt, ha nem képes rá akkor még mindig alkalmazhatjuk a másikat. - válaszolt lazán.

-Rendben, meggyőztél,  hívd be - utasította.

A tárgyaló előtti váróban hallgattam végig az igazán kedves beszélgetésüket rólam.

-Neytiri Jones - szólítottak, hogy menjek be.

-Igen - bólintottam, majd megindultam a hang irányába.

Mikor beértünk a tárgyalóba, megkértek, hogy üljek le, majd neki kezdtek.

-Szóval Neytiri, ön bizonyult a legjobbnak - mondta mélyebb hangú - Úgyhogy, úgy döntöttünk, hogy Ön lesz a legalkalmasabb az állásra. Ön lesz Lando Norris új verseny mérnöke - mondta komolyan.

-Köszönöm szépen - feleltem boldogan.

-Egy hónapig még itt fog dolgozni velünk, ez amolyan próba idõszak, aztán ha továbbra  is így érzünk Ön iránt akkor utána mehet a versenyekre is - tájékoztatott.

Aztán, mint aki jól végezte dolgát fel állt az asztoltól és felém nyújtotta a kezét, amit egyedül azért tudtam, mert olyan anyagból volt az inge ami halkan susog, ha mozog. Éreztem rajta, hogy meglepõdött mikor határozottan megráztam a kezét.

-Adam tájékoztatja a részletekről - mondta aztán kiment a terembõl.

-Rendben, az állapotára való tekintettel - fészkelődött kényelmetlenül a székében Adam.

-Mármint, hogy vak vagyok? - segítettem ki gyorsan, mert én már hozzászoktam.

Volt idõm rá, hiszen már 7 teljes éve hallgatom ezt. Régebben, mikor még frissebb volt a dolog még zavart, de ma már nem izgat.

-Khm, igen - felelte kellemetlenül - lesz egy segédje, aki az eléjén körbe vezeti, megmutat mindent Önnek, sajnos most nincs bent, de holnapra elõkerítem és akkor megismerkedhetnek egymással - magyarázta.

-Rendben, köszönöm - bólintottam.

-Ennyi lett volna most, holnap kilencre jöjjön be, mindjárt kerítek valakit magának, aki kikíséri - állt fel õ is az asztaltól.

-Köszönöm, de kitalálok magam is. Ugyanazon az úton kell kimenni ahol bejöttünk, nem? - kérdeztem.

-Igen, arra- felelte.

-Akkor megoldom, köszönöm - majd én is elindultam kifelé.

Sziasztok! 
Ahogy jóval ezelőtt megígértem készültem egy új sztorival, ha még nem olvastad és van kedved egy hasonló történethez lesd meg  ezen az oldalon a  Maradj velem című első történetemet.
Hamarosan érkezem a következő résszel.
Jó olvasást kívánok!
Amabell55