Egy új remény

~2~

Reggel az ébresztő irritáló hangjára keltem fel. Nehézkesen kimásztam az ágyból, majd megkérdeztem a telefonomtól, hogy mennyi az idő. Reggel 8 volt, ami azt jelenti, hogy jobb lenne csipkednem magam, mert ha így folytatom el fogok késni az első hivatalos munkanapomon a McLaren-nél.

Gyorsan letusoltam, majd jött a nap egyik legnehezebb része, a ruha kiválasztása. Szerintem minden nő órákat tölt el a tökéletes ruha kiválasztásával, gondoljatok bele, hogy milyen lehet mindezt végig csinálni, úgy hogy az égegyadta világon semmit nem látsz, a segítséged pedig egy szerkezet, amit ha a ruha fölé tartasz akkor megmondja, hogy milyen színű, vagy csak mond egy színt én pedig elhiszem neki, hisz kénytelen vagyok elhinni.

Elméletileg egy fehér inget vettem fel magasderekú fekete  gatyával, de ki tudja.

Összeszedtem a cuccaimat, majd ismét megkérdeztem az időt, most már hivatalosan is késésben voltam, úgyhogy hívtam  magamnak egy taxit.

Így éppen időben beestem a Woking-i székhelyre.

-Minden bizonnyal te vagy Neytiri Jones - szólt hozzám egy kedves hangú fiú.

-Én vagyok - bólintottam mosolyogva.

-Will Smith vagyok és nem, nem a színész - mondta jókedvűen.

-Neytiri Jones vagyok és nem, nem az Avatar miatt kaptam ezt a nevet -válaszoltam frappánsan, hisz ez a másik, amit egész életemben hallgattam és valószínűleg hallgatni is fogok.

Csak abba nem gondolnak bele az emberek, hogy én 2000-ben születtem a film, pedig 2009-es, nem baj. Már ehhez is hozzászoktam, hogy folyton   tisztáznom kell, hogy nem egy hatalmas kék lény után kaptam a nevem.

-Átérzem - felelte vidáman - na szóval én lettem melléd beosztva - mondta.

-Örülök, hogy megismerhetlek Will Smith - nyújtottam ki a kezem kézfogasrá.

-Én nem különben, Neytiri Jones - rázta meg a kezem, de én nem engedtem el.

-Szabad? - kérdeztem, miközben lassan az arca felé nyúltam, hiszen ez az egyetlen mód, hogy megtudjam ki, hogy néz ki.

-Persze - mondta kicsit zavartan.

Én 170 centiméter magas vagyok, ő sokkal magasabbnak bizonyult, mert majdnem az egész karomat ki kellett nyújtanom, hogy elérjem az arcát.

Arca erősen borostás, kissé szögletes állkapocs de nem erőszakos, dús szemöldök, hosszú szempillák, összességében igazán vonzó férfi.

-Hugo Boss Scent For Him - mondtam a levegõbe szippantva.

-Hűha, te aztán képben vagy - felelte elámulva.

-A vakság egyik előnye - mondtam önironikusan.

-Sajnálom - felelte.

Ez az, amit a legjobban utálok, hogy mindenkinek az jön le, hogy jaj szegény vak.

-Nem kell, én sem sajnálom - mondtam magabiztosan.

-Rendben, gyere, körbe vezetlek - nyújtotta a kezét.

-Köszönöm, de nem kell -toltam vissza a kezét -ha segítség kell, én karolok beléd, egyébként nem kell- mondtam határozottan.

-Oh, rendben bocsi - mondta.

-Semmi gond, nem tudhattad - biccentettem.