Miért? (13. Rész)

379 11 4
                                    

(Két héttel később)

Na igen, ez az a nap, amire sohasem gondoltam. De szerintem kezdem is az elején.

A csengőre ébredtem. Kornélék nem voltak otthon (családi edzés, asszem) így csak egyedül voltam. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és kócos hajjal álltam meg az ajtó előtt, amin folyamatosan nyomogatták a csengőt. Persze magamban hatszor elküldtem az illetőt melegebb éghajlatokra, de a lelki erőmet összeszedve, végre kinyitottam.

- Igen?- motyogtam.

- Öhm, helló. Te vagy Hanna?- kérdezett egy nagyon szép lány.

- Ühüm, miért kérded?- ásítottam.

- Kornél rengeteget mesélt rólad, és azt is kiderítettem, hogy elég régóta együtt vagytok. Valami Oskolák Országos Diadala óta...

- Iskolák Országos Versenye- javítottam ki gyorsan.- Esetleg nem jössz be?- kérdeztem. 

- De persze- jött be, és leült az asztalhoz.

- Kérsz kávét, vagy valamit?

- Nem kérek semmit köszönöm- rázta a fejét.- Kávét meg nem is iszom. Nem szeretem- rázta meg a fejét. Hogy lehet amúgy nem szeretni a kávét? 

- Ó. Rendben- bólintottam, majd leültem vele szembe az asztalhoz. - Mire szerettél volna kilyukadni?- érdeklődtem.

- Nos, arra, hogy gondolom te nagyon szereted Kornélt.

- Igen, rengeteget jelent- bólogattam.

- És gondolom azt is tudod, hogy Kornél megcsal téged. Velem. Erre én is ma jöttem rá. Nézd, még képeink is vannak- vett ki a táskájából egy adag polaroid képet. 

- Mi? Kornél az életben nem csalna meg- ráztam a fejem tagadóan.- Semmi probléma nincs a kapcsolatunkban!

- Tudom, szar ügy. Nekem is szarul esik, főleg, hogy én is benne vagyok. De látod ezeket a képeket? Itt a parkban vagyunk. Itt meg az edzésére kísértem el...- mutogatta a képeket. Bennem meg valami eltört. Automatikusan folyni kezdtek a könnyeim.

- Bocsi, csak ez engem nagyon rosszul érint- töröltem meg az arcom öt perc után.- Esetleg nem hagyod itt a képeket, hogy beszélhessek vele?- néztem rá kérdőn, de a könnyeim még mindig folytak. 

- Persze, de most megyek. Edzés- kapta fel a táskáját.- Szia!- csukta be maga mögött az ajtót, én meg nem bírtam tovább. Azonnal kitört belőlem a sírás, és mást nem tudtam tenni, csak bemenni a szobába, és összepakolni, miközben folyamatosan zokogtam. Hogy tehette ezt?


Pls, don't kill meee :'-(

A Szerelem Mindent legyőz? (IOV FanFiction) (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now