Hajnali hármas cigaretta || Alex Turner

2.

Olyannyira sikerült egy konkrét jelenet sort legyártanom, hogy be is aludtam. Mikor felkeltem kuka sötét volt a szombámban. Egyet nyújtoztam az ágyon, majd ezután kitapogattam a kezemmel, hol is van a telefonom. Benyomva a kijelzőjét, kishíjján eldobtam. Nem, nem azért, mert hajnali 2 volt már, hanem azért mert az a srác válaszolt nekem. Nem láttam mit írt, de értesítésem volt tőle. Percekig paráztam megnyitni magát az alkalmazást, nem az, hogy a beszélgetésünket...de egy nagy levegő vétel után rá vettem magam, hisz YOLO egyszer élünk. Alexxel közös beszélgetésünkbe beléptem, és ez fogadott.

Alexturner: Szintúgy örülök😄

Padhelyzet. Számat húztam, hogy csak ennyit írt. Gondolkoznom kellett mit is írhatnék. Jött is egy sablonos kérdés ötletem.

Lilac.brown: Melyik a kedvenc albumod? Nekem a wiped out! Annyira jóóó

Elküldtem. Hajnali 2 lévén nem vártam, hogy válaszol, így kikapcsoltam a telefonomat, és betakarózva újra nyugovóra tértem.

Reggel eléggé fáradtan keltem. Nem aludtam valami jól. Egy nagyot nyújtoztam az ágyban mielőtt kikászálodtam volna a puha, meleg takaróm alól. Szekrényemhez lépve előszedtem, hogy mit veszek ma fel. Választásom egy sima fekete farmer nadrág volt, egy fekete bővebb pólóval mire ráhúztam a kedvenc bandás pulcsimat. Hajamat kifésültem és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Nem minden napi színű a hajam. Igen szép lila árnyalatú, szavakban nem tudom elmagyarázni ez ponotsan milyen is, de talán a legjobb szó rá az ibolya lila.
Kinézetem rendberakása után, bepakoltam az iskola táskámba, mit az egyik vállamra kaptam fel csak egyenlőre. Telefonomat az ágyamról felkaptam, és a zsebembe süllyesztettem. Lesiettem a lépcsőn a konyhába. Leraktam a táskámat a konyhapultra, és csináltam magamnak egy szendvicset, mit belepakoltam az előbb említett hátizsákomba. Ezután a bejárati ajtóhoz igyekeztem hol felhúztam a cipőmet. Indulásra kész lettem.
Magamután bezártam a ház bejárati ajtaját, és megindultam a suli fele. Ahogy kiléptem az utcára előszedtem a fülhallgatómat, hogy tudjak zenét hallgatni, míg a suliig el nem érek. Sokkal jobbak a the neighbourhood dalaival a reggeleim, de ezen kívül úgy teljességben a napjaim is. Ők aranyozzák, be a dalaikkal a kissé ködös, borús életemet. Ők a támaszaim, miattuk vagyok életben. Lehet sablonosan hangzik, mert mindenki ezt mondja, de nem egyszer húztak ki egy majdnem halálal végződő akciómból...Mindegy is ez.

Zene full hangerőn üvöltött a fülemben, mikor a combomnál rezgést érzékeltem. Elővettem a telefonomat, és feloldottam a képernyőmet. Alex írt vissza. Szívem eddigi nyugodt ritmusa megborult a srác miatt. Nagyon heves reakciókat tud kiváltani belőlem.

Alexturner: Nekem a Hard to imagine the neighbourhood ever changeing :)

Mit írhatnék erre? Lilac gondolkozz!!! Idegesen rágtam a számat gondolkozva melyik válasz is lenne a legjobb mi a fejemben született meg pillanatok alatt.

Lilac.brown: Az tök jó. Én is szeretem azt az albumot☺

Egy másodperc se telt el, és a képenyő jobb alsó sarkában megjelent a szívrohamot kiváltó "látta" szó. Kiléptem gyorsan a beszélgetésből, és izgatottan vártam mit is fog írni nekem, vagy esetleg kérdezni

Talán a legrosszabbat írtam le...

Ez fogalmazodott meg bennem miután nem jött válasz percek múlva se. Szomorúan elraktam a telefonomat, és lépteimet megnyújtva igyekeztem az iskolába.

Beérve a "börtönbe" (azaz iskolába) a termem felé vettem az írányt. Hála mikor beléptem oda nem igazán volt bent senki. Két osztálytársam trécselt az első padsorban, de észre se vették, hogy megérkeztem.
Helyemre ültem, mi a hátsó padsorban az ablak felőli első pad volt. Ennél tökéletesebb helyem nem is lehetne. Telefonomat feloldottam, hogy kaptam e választ, de semmi... Egy sóhajtás hagyta el a számat ez miatt.

Semmiből hirtelen kivágodott az osztályterem ajtaja, mire odakaptam a fejemet. Barátnőm állt az ajtóban egy nagy mosollyal az arcán. Kedvtelenül néztem végig, ahogy hozzám siet, és leül mellém, felém fordulva teljes testével.

- Na mi van Felicity? Mi ez a túlzott jó kedv? - érdeklődtem.

- Hááát... - kezdte el zavartan az egyik barna hajtincsét tekergetni. Arca közben halvány pink árnyalatot vett fel. - Emlékszel még Harryre? Hát lehet összejöttünk. - pillantot rám teljesen zavarba jöve.

Szemöldököm a homlokom közepéig biztos felszaladt, mert Felicity igen aggódva nézett engem.

- Tényleg összejöttél vele?! - akadtam ki. - Felicity mennyi éjszakát is sírtál át miatta? - kértem számon rajta, de tudom pontosan mennyi is lenne a válasz.

- Tudooom, de én szeretem, és ő is engem.

Felsóhajtottam kínomban. Érzem, hogy ennek rossz vége lesz.

- Te tudod, mi a jó neked. Ha tényleg szeret áldásotokat adom rátok - engedtem el egy halvány mosolyt a barátnőmet nézve.

Fülig érő mosollyal az arcán megölelt a barátnőm. Vissza öleltem finoman, de én nem voltam olyan dinamikus mint ő, hogy konkrétan a levegőt is kinyomta belőlem.

------------------
Remélem mindenkinek jól telik a nyár<3

~ Alexa🦦