Száguldó érzelmek-Charles Leclerc ff.

Part 5

Lassan nyitottam ki szemeimet a beszűrődő fény miatt. De mikor sikerül teljesen kinyitnom a szemeimet Charles barna szemeivel találtam szembe magam. Karjait még mindig éreztem a derekamon. Majd elmosolyodott.

-Bonjour.-mondta mosolyogva

-Ígérd meg, hogy egyszer megtanítasz franciául kérleeek.-mondtam én is mosolyogva.

-Hmm majd meglátom mit tehetek.-mondta majd felült az ágyban.

-Mikor lesz a következő nagydíj?-kérdeztem majd én is felültem.

-22.-én lesz Szingapúrban, de 10.én már oda kell mennünk, szóval holnap délután indul a repülőnk, ez a nap meg igazából teljesen szabad.

-Majd el kellene mennünk a kolimba kipakolni a cuccaimat, mert itt nincsenek is ruháim.-mondtam neki majd kisétáltam a konyhába.

-Most dél körül lesz pár interjúm de utána beugorhatunk oda is-mondta miközben ő is kijött a konyhába.

Gyorsan csináltam mindkettőnknek egy kávét majd leültünk a kanapéra egymással szembe és csak beszélgettünk, úgy mindenről. Mesélt a családjáról arról, hogy Pierrel már kiskoruk óta milyen jóba vannak és, hogy régen együtt jártak nyaralni szóval testvéreként tekint rá. Majd előjött egy érzékenyebb téma is.Mesélt az apukájáról és a keresztapukájáról Jules-ról.

-Nagyon jól kijöttetek volna, annyira jó ember volt. Annyira közel állt hozzám és az volt az álma, hogy a Ferrarinál vezethessen és olyan közel állt hozzá. Erre történt a baleset. Voltam bent nála mind azt hittük majd felépül, mind ebben hittünk.-mondta majd lefolyt egy könnycsepp az arcán, én pedig odaültem mellé és átölelt.

-Ő érdemelte volna meg, hogy megkapja a Ferrari ülését nem én. Ő sokkal jobban megérdemele volna.-mondta

-Charles hé tudod milyen büszke lehet most rád? Teljesítetted az álmát ez tudod milyen sokat számít?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve

-Csak miatta vagyok még itt. Már rég feladtam volna ha nem lett volna ő. Olyan nehéz volt azt hittem soha nem lesz jobb. Mindenkit elzártam magam mellől mert egyedül akartam végig csinálni, és ezután nem sokkal apa is meghalt, ott tényleg azt hittem nem megy tovább-mondta sírva, még mindig engem ölelve

-Mikor a korházban az ágyon feküdt, tudtuk, hogy nincs sok hátra neki ezért azt hazudtam neki, hogy megkaptam a Forma 1-be az ülést és, hogy 2018-ban már én is a Forma 1-ben lehetek. Hazudtam neki az utolsó mondatom neki egy rohadt hazugság volt hisz akkor még képbe se volt, hogy egyáltalán be kerülhetnék. Állandóan csak ez járt a fejemben, hogy hazudtam neki. Már kezdett teljesen felemésztni ez a tudat és nagyon fájt. Aztán felhívtak, hogy enyém az ülés és egyetlen év után pedig már is átvettek a Ferrarihoz. És arra gondoltam mégse hazudtam neki itt vagyok.

-Apa nézd megcsináltam.-suttogta majd rám nézett

-Annyira büszkék rád Charles, és én is annyira büszke vagyok rád, hogy itt vagy. Eszméletleül erős vagy.-mondtam én is könnyes szemekkel

-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra majd arra lettünk figyelmesek, hogy valaki beront a szálloda ajtaján. Majd megláttuk, hogy Pierre az

-Baszki Charles tegnap gratulálni se tudtam neked tesó-mondta mosolyogva

-Ohh valamit megzavartam?-szólalt meg újra a francia és ekkor jöttem rá, hogy Charlessal még mindig egymáshoz bújva ülünk.

-Dehogy is, magatokra hagylak titeket a konyhába leszek.-mondtam majd elengedtem a mocacóit és felpattantam a kanapéról majd ki is sétáltam.