SzJG - Új lány

Október 10. - Reni

A tegnapi naptól annyit, hogy nagyon kínos volt énekelni azon a karaoke bulin! Főleg úgy, hogy Cortez meg sem hallgatta a teljes számot... De mindegy. Ma már inkább Kinga versenyére fogok koncentrálni. Ahha... Jól sikerült!

Reggel Kingával, az anyukájával, Kinga húgával és Virággal utaztam Gödöllőre.
Közben pedig egész úton hallgattam, hogy Kinga mennyire szeretné már látni Olivért, és Virág pedig Doriánt. Én pedig inkább nem is mondtam semmit...

Aztán egy órás út után végre megérkeztünk, és kiszálltunk a kocsiból.
Csak aztán a következő pillanatban megláttam Cortezt és Evelint. Hát ha én azt hittem, hogy jó lesz a hosszú ujjú póló és a mellény, akkor nagyot tévedtem! Mivel Evelin kifogástalanul nézett ki: bokacsizma, sötétkék farmer, vastag csíkos garbónyakú pulcsi és egy farmer kabát, nagyon kevés smink és loknikban a vállára omló dús barna haj. Mellette pedig Cortez.

Miután ezt végig gondoltam inkább elindultam valamerre egyedül, mert rajtam kívül mindenki olyan boldognak tűnt. Aztán valaki rám kiáltott:

- Hé, Ren!! - ez csak Ricsi lehet. A hang felé fordultam és megláttam Ricsit és Edinát. Aki úgy szorította Ricsi kezét, mint aki azt hiszi mindjárt elmegy tőle.

- Sziasztok! - néztem rájuk.

- Mi újság? - kérdezte kedvesen Ricsi.

- Semmi. Megyek lassan vissza a többiekhez. Csak körül néztem.

- Értem. Nem akarsz odajönni hozzánk?

- De végül is, miért ne. - bólintottam és követtem őket a társasághoz. Ahol Zsolti, Dave, Cortez és Evelin álltak. Az utóbbi pedig, amint meglátott egy enyhe fintort engedett meg magának. Gondolom nem örült nekem, ahogy szerintem Edinának sem.

- Ennyire nem lehet unalmas a lovakat nézni... - kezdett vinnyogni Edina. Mire Evelin arcán átfutott egy árny. Hm? De ez tartott talán pár másodpercig, ami után újra a fiúkkal beszélt, amibe sem én, sem Edina nem tudunk bekapcsolódni. Úgyhogy én inkább elindultam tőlük jó messze.
Aztán leültem egy padra olvasni.

Egy fél óra múlva valaki megállt előttem, így eltakarva a napot. Felnéztem és megláttam hogy Cortez áll előttem.

- Látom itt is olvasol. - mosolygott.

- Igen. - néztem rá kínosan. - És te?

- Kaját viszek a többieknek. - mutatta fel a kezeit, amik tele voltak kajával.

- Értem.

- Tényleg holnap nem akarsz jönni a próbára? Mármint még egyen sem voltál... - nézett rám kérdőn.

- Sajnos nem jó... Arnolddal megyünk egy fotó kiállításra. - néztem rá.

- Á, értem. Oké. - vigyorgott gúnyosan. Majd hátra kapta a fejét, mert megjelentek a többiek. És Ricsi nagyon kiabált valamit.

- Cortez gyere!! - kiabált most már Zsolti is felénk, de közben odaértek.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Kinga leesett a lóról és Edina röhögött rajta, közben még egyszer csak észrevettük, hogy Evelin arca fehér lett és majdnem elájult. - na itt Cortez felugrott és a még mindig kicsit sápadt lányhoz lépett és a kezei közé fogta az arcát majd angolul motyogott neki. Én pedig inkább Kinga boxa felé indultam.

Meg is találtam. Kinga pedig ott állt feldúlt arccal.

- Hogy vagy?

- Megvagyok. - válaszolt ingerülten. - Láttad Evelint? - kérdezte hirtelen.

- Igen. Miért? - néztem rá furán. Miért érdekli hogy mi van azzal a csajjal?

- Mert. Semmi közöd hozzá. De jól van, nem lett baja?

- Ahogy láttam egész jól volt, csak annyit mondtak a fiúk, hogy kicsit rosszul lett. - fintorodtam el. Ez mégis miért olyan fontos? Kérdeztem magamtól, de már nem kaptam választ, mert Kinga végleg elviharzott.

Engem pedig apu vitt haza később, teljesen egyedül...