When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Seventeenth

Minden eltelt nappal jobban aggódok. Nem csak a saját, hanem a barátaim és a családom testi épségéért. Már egy ideje nem történt semmi veszélyt keltő, azonban én talán a megfelelő elővigyázatosságokon is túlteszek. Sokszor nézek körbe magam körül, ellenőrzöm, hogy bezártam-e az ajtókat és beszereztem egy dugi-telefont, ami a csizmám szárában van mindig elrejtve, főként telefonszámokkal tele. Ezek mellett nagyobb célommá vált, hogy kiderítsem, ki az, aki pofátlanul jár-kel Beacon Hills-ben és öli meg az ártatlan embereket. Többek között ezért is vezettem be ezeket a védő intézkedéseket.

Nem jutottam előrébb. Folyamatosan az erdőt járom, ahol általában történnek ezek az esetek, de még semmi használható nyomot nem találtam. Jelenleg is a szokásos felderítésemre tartok, de már az erdő szélénél észre veszem, hogy valami megváltozott. Talán a szagok vagy a kavicsok a földön, de valami más lett. Izgatottan, de egyben félve közelítettem a sűrű beljesét. Eközben végig a Derek-kel vett mozdulatok jártak a fejemben. A gyors átváltozás, harapás az érzékeny területeken és a jól időzített irányváltoztatás.

Már kezdtem feladni a reményt, hiszen semmi újdonságot nem találtam szokás szerűen, amikor egy hatalmas reccsenést hallottam magam mögül. Gyorsan oldalra ugrottam közben pedig megpróbáltam szemmel tartani a támadóm. A türelem rózsát terem - tartja a mondás, és most igazzá is vált. A nálam körülbelül kétszer nagyobb, sötétbarna vérfarkas nem sokkal állt távolabb tőlem. Mérgesen vicsorgott rám, szájából kissé habzó nyál folyt. Amilyen gyorsan csak tudtam tárcsáztam Stiles számát, de nem szóltam bele. Csupán hagytam, hogy kicsöngjön és a fa tövéhez tettem, nehogy eltörjön, miközben egymást próbáljuk megsebezni - amire mellesleg remélem nem lesz esély. Ezzel a fiú kétségbe esik és azonnal megnézi, hogy hol van maga a telefon, riasztja a többieket és még élve rámtalálnak.
Amint megvoltam ezzel a csizmám lerugva átváltoztam, hiszen ezidáig a farkas folyamatosan oda-vissza sétálgatott, mintha azon gondolkozott volna, hogy hogyan is öljön meg.
Négy lábra ereszkedve kevésbé voltam alárendelve neki, és ez meg is lepte. Nem tudom, hogy nem érezte-e rajtam, hogy én is természetfeletti vagyok vagy szimplán nem érdekelte.

Meglepődöttségét gyorsan palástolta azzal, hogy nekem támadt. Eleinte csak kivédtem a felém irányuló harapásokat vagy ugrásokat, aztán én is támadásba lendültem. Mindkettőnknek volt, hogy betalált vagy esetlg kivédték a megmozdulásaink. Mindeközben hallottam, ahogyan Stiles a vonal másik végén a nevemet kiáltozza, majd azt, hogy ha nem válaszolok azonnal indulnak. Pont ez volt a célom, így megkönnyebbülve tartottam fel a másik vérfarkast. Remélem leszünk elegen ahhoz, hogy ne kezdjen el mindannyiunkat leküzdeni és inkább megadja magát.

Tíz perc se telt el, a többiek futva közelítettek meg minket.

- Ezek ketten vannak ? - kérdezte meglepetten Isaac. Én folyamatosan az ellenséget fárasztottam, de már én is kezdtem elfáradni. Egy negyed órán keresztül a tapasztalatlan farkas alakomban harcolni nem éppen kellemes.

- Celeste, állj félre ! - utolsó lépésként leterítettem a földre, majd elhátráltam a lénytől. A többiek összezavarodva kerítették körbe a vesztes félt, aki lassan tápászkodott fel a porból. Én se voltam gyorsabb, hiszen éppenhogy el tudtam botorkálni Stiles felé, aki már le is vette magáról a pulóverét. Mire visszaváltoztam a két lábas formámba elfordult, a falka többi tagja pedig szerencsére el volt foglalva. Mihint összehúztam magamon a kapott felsőt a gyengeség leterített és tehetetlenül zuhantam Stilinski karjaiba.

- Kira, most ! - kiáltotta az alfa, mire a lány egy tűt szúrt a gyanútlan farkas nyakába. Kábultan rogyott vissza a földre, majd alakult át egy meztelen emberré. Ha lehet, a többiek még összezavarodottabbak lettek, mint azelőtt. A lányok elfordultak, míg a fiúk tanácstalanul álldogáltak egymást nézve.

- Adjatok már rá egy felsőt ! - szólt rájuk Stiles.

- A felsőtestére ? Szerintem nem azt fontos takarni.

- Isaac, te annyira... - folytatta volna de megcsaptam óvatosan a mellkasát, hogy ne szidja őt, amiért ilyen butus.

- A nagy nyakú felsőt huzzátok fel a lábára. - ajánlottam.

- Te mikor kerültél ide ? - nézett rám furán Malia - És hova lett a másik alakváltó ?

- Majd mindent elmagyarázok, csak menjünk már. - halkan beszéltem, hiszen nem voltam a legjobb formámban. Örültem, hogy levegőt venni volt erőm.

Mivel Liam felsőjének volt a legnagyobb nyaka, az övét áldoztuk fel.

- Jó, és most húzd rá !

- Mi ? Biztos, hogy nem. Enyém a ruha, valaki más is tegyen hozzá a dolgokhoz ! - még veszekedtek egy sort, majd ezt Malia megelégelve elvette a legfiatalabb tagtól a felsőt és felhúzta a férfi testére.

- Nem értem mit kellett ezen szarakodni.

Scott és Isaac felkapta és Kira autója felé cipelték, ahol aztán a hátsóülésre tették le. Én még mindig a barátomba kapaszkodtam, hiszen nagyon fájt mindenem és nem akartam fejjel a koszban végezni.

- Celeste, vérzik az oldalad ! - mondta ijedten Stiles a véres kezét nézve. Lepillantottam oda, ahol a keze eddig tartott. A pulcsi egy nagy foltban átázott.

- Begyógyul. - legyintettem

- Ne vigyelek be a kórházba ? Melissa...

- Nem, még úgyis el kell magyaráznom nekik mindent. - a fiú kelletlenül bólintott, majd óvatosan besegített a jeepbe. Három dolgot próbáltam összehozni egymással az út alatt; nem villantás, nem meghalás és nem saját magam további megsértése.

Derek lakása előtt ismét gondok voltak, ugyanis a kétmillió lépcsőfokot alig mûködõ tüdõvel és vérzõ oldallal elég nehézkes megtenni.

- Gyere, felviszlek én. - ajánlotta aranyosan Stilinski

- Stiles, egy pulcsi van csak rajtam.

- Ami a combod közepéig ér, szerintem nem lesz baj. - minden előzetes nélkül felkapott menyasszony pózba és már szelte is a lépcsőfokokat. Mire felértünk a férfi egy székhez volt láncolva - nem mintha ez meggátolná az átváltozást.

- Hősködtél, fogadjunk. - mondta Derek, amint meglátott. Segített betámolyogni a fürdőszobába, ahol a vécéülőke tetejét lehajtva leültem. Pár perc múlva egy outfittel tért vissza. - Ha kész vagy Stiles lefertőtlenít. - közölte a végén egy kacsintással. Megköszöntem segítségét és a véres pulcsit ledobva megnéztem a sebet. Gyors gyógyulásomnak köszönhetően már nem vérzett, de még mindig borzalmasan fájt és elég gyenge is voltam.
A sok közös gyakorlás miatt Derek-nél volt jópár ruhadarabom arra az esetre, ha szükség lenne rá, így jelenleg áldottam az eget, hogy kényelmes darabokat hoztam át.
Mikor készen voltam kinéztem az ajtón. Stiles idegesen dobolt a lábával nekem háttal állva, míg a többiek az ismeretlent állták körbe és beszélték, hogy most mi legyen.

- Stiles ? - azonnal megfordult és egy halovány mosollyal az arcán belépett mellém a helyiségbe. Megfogta a felsőm alját, közben pedig a szemembe nézett. Ezt egyfajta engedélykérésnek véltem, hiszen ő is egy kissé szégyenlős és én se vagyok a legmagabiztosabb, ha olyanról van szó. Bólintottam, ezzel jelezve, hogy felhajthatja. A polcról levette a kötszert és a fertőtlenítőszert, amiből aztán egy vattapamacsra öntött egy adagnyit. Amint a hideg anyag hozzám ért felszisszentem. Egy kicsit rajta hagytuk, majd körbetekerte a derekam és végül egy gyógypuszival együtt engedett utamra.

________________

Az igazat megvallva nem terveztem még részt hozni, de ha már megírtam akkor ezzel együtt ki is rakom.

Már alig vártam, hogy végre eljussunk ide, innentől kicsit felpörögnek az események és ismét képbe kerülnek lassan Cullen-ék 😌