Lélekhívó

1. fejezet

Újabb edzésprogram. Fújtatva haladt a párás melegben a fák között. Előtte Pirika ballagott légiesen könnyedén, amin nem is volt mit csodálkozni. Nem a lány hátára nehezedett három nagy táska.
- Ott vagyunk már? - kérdezte, de csak vidám kacagás volt a válasz. Érezte, hogy ott is izzad, ahol nem szokott. Szinte semmit nem tudott az új edzésről, Pirika sejtelmesen viselkedett, de most leginkább csak arra vágyott, hogy megérkezzenek végre. Ki gondolta volna, hogy ilyen messze van a vasúttól az a hely... úgy érezte lejárta a lábát, és már a csonkjain vonszolja előre magát, amikor végre egy kis domb tetején meglátta egy faház sziluettjét. Nah végre! Ezzel egy időben kellemes szellő borzolta meg izzadságtól nedves haját, amit mennyei gondviselésként érzékelt. Sietősebbre vette a lépteit. Még messzebb voltak, amikor egy autó tűnt fel az úton majd elszáguldva mellettük megállt a kis ház előtt. Irigykedve gondolt a kényelmes ülésre a hosszú séta helyett, amikor is kinyílt a kocsi ajtaja és a legszebb tünemény szállt ki belőle, akit valaha a hátán hordott a föld. A szíve azonnal hevesebben kezdett verni, amint meglátta Ren Taot, és bár szokásos hétköznapi ruha volt rajta, már előre látta maga előtt az edzős mellényben, ami alól kivillan a feszes hasfal, és az a darázsderék... A faház ajtaja kinyílt és messziről is felismerte Yoh alakját, aki szétbontott ingben lépett ki üdvözölni az érkezőket. Ezek szerint mindenki itt lesz. Yoh ahogy Renhez lépett felé is oda intett Horo pedig viszonozta, amennyire megpakolt háta engedte.
-Drága hugom... engem nagyon szerettek az istenek amikor sámánnak és melegnek alkottak. Ez a földi paradicsom...
A lány továbbra sem nézett hátra testvérére, rendületlenül lépdelt előre az úton.
- Ne is álmodozz bátyókám, ilyesmire nem lesz időd! Nem azért jöttünk, hogy bepasizz! A világ legfantasztikusabb edzéstervét dolgoztunk ki Annával! Örülhetsz, ha estére még mozdulni tudsz.
-Annával? -felnyögött a gondolatra, hogy ezek ketten összefogtak. Biztos lehetett benne, hogy forróságot csak az izomláztól és ettől a fülledt időjárástól érez majd. A régi ismerősök láttán mégis összekapta magát és sietősebbre vette a lépteit.

Közben egy aranyló szempár kísérte a testvérpár- illetve főleg annak egy tagjának látványát, amíg a limuzinnal elhajtottak mellettük. Az a jellegzetes, védjeggyé vált fejpánt, az égnek meredő, kék tincsek... A kínai sámán gyomrában hosszú, hibernált álmukból újra szárnyra keltek a lepkék. A többieket is beleértve, már legalább fél éve nem látta Horohorot. Pár pillanatra elmélázott, ahogy tekintete végigszaladt rajta. Megint magasabb lett...? Nem volt sok ideje elmerengeni a részleteken, de látta testfelépítésén az egyértelmű változásokat. Mikor tett szert ilyen fizikumra...? Mikor megérkeztek, és kiszállt a járműből, mosolyogva fogadta Yoh köszöntését, utána ő is a jégsámán és húga felé sandított. Legalább figyelme is elterelődött, ugyanis egy ideje furcsa érzése volt az úton idefelé. Maga se tudta konkrétan, mi lehet, de mintha figyelnék. Bason nem érzékelt más szellemi jelenlétet a közelükben, így nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Egyenlőre. Talán csak az izgalma játszik vele a tábor közeledtével. Az erdő közepén lesznek, friss levegőn, nyugodt környezetben. Ez, meg az edzés is biztos segít majd a fáradt idegein, ugyanis nem volt annyira egyszerű számára családja vezetése és az azzal kapcsolatos tanulmányai, mint régebben gondolta.

Az északi testvérpár ügyesen odaért a többiekhez.
-Hello fiúk! És Anna... - mondta Horo utóbbit kevésbé lelkesen amikor Yoh mögött meglátta a szőke lányt is. Ledobta a lépcső mellé a táskákat, megnyújtóztatta elgémberedett izmait, majd a csomagjaik mellett landolt egy átizzadt felső, a kék hajú fiú pedig elégedetten heveredett el a hűvös füvön. - Elnézést, de nagyon meleg van...
Ren bólintással köszöntötte, majd némán, akaratlanul is végigmérte a szemrevaló felsőtestet, aztán kapcsolt, és ismét Yoh felé fordult, aki közben megkezdte az eligazításukat.
- Örülök, hogy ide értetek, srácok! - vigyorgott a fejhallgatós sámán. - A többiek majd később jönnek, addig nézzetek körül és pakoljatok le, megmutatom a szobákat. - A faház elég nagy volt, és kívülről igényesnek tűnt. Ren remélte, hogy belül is legalább olyan komfortos lesz, mint ahogy a külseje kinéz, és mindenkinek külön szobája lesz, nem hármójuknak kell Chocoval a padlón osztozkodniuk a földszinten.
- Édesmindegy, haver... -szólalt meg lehunyt szemmel Horo. - a leghűvösebb szobát akarom... szeretném kipihenni magam...
- Azt el is felejtheted-csattant Anna hangja. - Kipakolás és eligazítás. Ebédet csak az kap, aki végez időben az első akadálypályával!