Már megint te?! [Bakugou x reader]

9. rész

Mikor elhagytuk a fürdőszobát, érzések tömkelege kavargott bennem. Nem tudtam mit érezzek. Nem voltam biztos abban, hogy szeretem, de mégis tápláltam iránta olyan érzelmeket, amiket lehet nem szabadott volna...
-bocsi, hogy megvárakoztattunk- sétáltam az asztalnál ülő Kirishimahoz, aki elmélyült telefonja világában
-semmi gond- pillantott fel egy zavart mosollyal készüléke rabságából, majd eltette azt.
A nap további részében filmeket néztünk, amiket nyilván nem én ajánlottam, hanem Katsuki, mert elmondása szerint az ő ízlése a legjobb. Meg is néztünk három horrorfilmet, ami annyira nem érdekelt, inkább csak kiparodizáltam az egészet, amin a vörös jókat nevetett. Olyan szar volt mindegyik, hogy az már jó, így a filmek végére tök jó kedvem lett.
-mikorra kell hazamenned?- kérdeztem félig ásítva Eijitől, a hátamat nyújtóztatva
-hát a szüleim feltehetőleg nyolckor már nincsenek otthon- nézett félre szomorkásan, majd folytatta -és azt hiszem nem is nagyon akarnának találkozni velem- halkult el a hangja
-hé Kiri!- fogtam kezeim közé puha arcát és magam felé fordítottam -addig maradsz ameddig akarsz! Megmondtam nem?- mosolyogtam rá kedvesen, tekintetem mégis szomorú és aggódó volt. Ő csak bólintott egyet és kiegyenesedve elhelyezkedett a kanapén. -hé Katsuki- fordultam a bal oldalamon ülő szőkéhez egy nagy vigyorral -mit szólnál ha most én választanék filmet?- vetettem fel neki az ötletet, aminek kicsit sem örült.
-szó sem lehet róla- fordult el tőlem és azt hitte ezzel le van rendezve
-akkor baszdmeg magad- mondtam halkan
-HOGYTESSÉK?!- fordult felém egyáltalán nem kedves tekintettel és belehajolt teljesen az arcomba.
-semmi- rántottam meg a vállamat és eltoltam magamtól az idegzsákot -csak annyit mondtam hogy tetszeni fog a film- mondtam halál nyugodtan
-remélem nem valami romantikus faszom geci, amin bőgni kell- morogta az orra alatt
-nem, nem az- vettem egy mély levegőt és megkerestem a filmet, majd el is indítottam. A szellemlovas. Ez a film jutott az eszembe, aminek némileg horror beütése van, érdekes és még van is értelme.
Kirishimanak láthatólag tetszett, az arckifejezései alapján, aminek nagyon örültem.
Amint véget ért a film, Katsuki egy nagyot ásított és hátrahajtotta a fejét a kanapén. Amint ezt megtette, szemügyre vehettem arcéleit, amik tökéletesen adják meg férias kinézetét.
-[név]- szakított ki Kirishima hangja az álmodozásomból. Gyorsan megráztam a fejemet és szembefordultam a vörössel
-igen?- villantottam egy kedves mosolyt
-lehet már haza kéne mennem- mondta kissé hezitálva -már elmúlt nyolc óra, a szüleim sincsenek otthon, szóval már minden rendben lesz- vigyorgott édesen, amiért én meg tudtam volna zabálni
-rendben van, akkor kikísérlek- álltam fel a kanapéról -Katsuki te is jössz- fordultam felé határozottan, mire egy 'hm' volt a válasz. Nem túl meggyőző, de ha kell kirángatom. Mikor a kapuhoz értünk, láttam a szőkét, ahogy kivonszolja a seggét a házból és felénk igyekszik...mármint ha a szomszéd nénike sebessége ennek minősülne. Esküszöm még ő is gyorsabb Bakugounál...
-végre ideértél- mértem végig a sünit
-kuss- rendezte le ennyivel. Vitázni ezen nem akartam, ezért Eijirohoz fordultam, aki éppen menni készült.
-hát akkor vigyázz magadra hazafelé- öleltem meg szorosan a fiút, figyelve arra, hogy kapjon levegőt
-okés okés- zárt karjaiba boldogan
-aztán meg majd talizunk holnap- engedtem el és belenéztem gyönyörű vörös íriszeibe, mire ő csak bólogatott. Szokásomhoz híven egy puszit nyomtam az arcára, ami Katsukinak láthatóan nem tetszett.
-jó hogy találkoztunk- nyújtott kezet a vörös a szőkének, aki nagynehezen végül kezet fogott vele. Heves integetésbe kezdtem, majd mikor Kirishima lefordult a sarkon, abbahagytam. A mosolyom még mindig az arcomon volt, amikor becsuktam a kaput. Ő mindig fel tud tölteni vidámsággal, már ha csak ránézek is. Mikor megfordultam, Katsuki hirtelen a kerítésnek lökött és belehajolt teljesen az arcomba.
-mi a fasz ember?- sziszegtem idegesen az előttem állóra, aki szemeimet pásztázta
-ideges vagyok- morogta
-te mindig az vagy- hajoltam hozzá közelebb, így ajkunk csak pár miliméterre volt egymástól
-ne szórakozz- csapott egyet a kerítésre tenyerével
-hé a kerítés!- néztem oda, ahová ütött, hogy nem-e lett valami baja. Az esetleges horpadás keresése nem sokáig tartott, ugyanis a szőke államnál fogva vezette vissza tekintetemet rá.
-van valami köztetek- nézett szúrósan [szemszíned] színű szemeimbe. Fejemet erősen kirántottam szorításából és próbáltam eltolni magamtól, de nem ment.
-mondtam már, hogy nincs- ütöttem egyet a mellkasára
-akkor az miafasz volt?!- mondta kissé élesebben. Felnevettem.
-te most komolyan- folytattam a nevetést, miközben elfelejtettem válaszolni a kérdésére
-[név] vagy most kurva gyorsan elmondod mi a fasz van, vagy olyat csinálok, amitől majd holnap nem kelsz fel az ágyból- mondta olyan hangosan, hogy a szomszéd kutyái ugatni kezdtek. A nevetésem alábbfagyott és behúztam magammal a lakásba. Bezártam az ajtót, elráncigáltam a kanapéig, majd ledobtam rá.
-nagyon nincs kedvem veszekedni veled, ezért most hallgass!- álltam elé határozottan. Láttam Bakugoun, hogy meg van illetődve, ezért csak meglepetten pislogva nézett fel rám. -Kirishimaval köztünk nem lehet semmi- folytattam tovább és tartottam egy kis hatásszünetet -mert meleg- néztem teljes komolysággal rá. Nem válaszolt semmit csak oldalra nézett -és ezt is csak véletlenül tudtam meg, mert mikor áthívtam suli után Kirit, elmentem letusolni, anyumtól meg egy fontos hívást vártam és persze nyilván fürdés közben kell hívnia- sóhajtottam, megjátszva a gondterheltséget -Kiri szólt, hogy hívnak, ezért amilyen gyorsan tudtam, kiszaladtam. A törölközőt pedig valahol út közben elhagytam és látott tök meztelenül- fordultam el zavartságomban, visszagondolva az emlékekre -és ekkor mondta el, hogy ő más- néztem vissza Katsukira mosolyogva -de ha ezt továbbadod bárkinek is- sétáltam felé -akkor olyat csinálok, amitől majd holnap nem kelsz fel az ágyból- támasztottam meg kezeimet a kanapé háttámláján, egy féloldalas mosollyal
-ne aggódj- villantotta vissza a mosolyt -tudok titkot tartani- húzott az ölébe, kezeit pedig csípőmre rakta
-nagyon vicces vagy, de ne vedd félvállról- vettem komolyra a hangot -ha eljár a szád ak...-
-nem fogom elmondani senkinek- vágott a szavamba. Arca komoly volt és hangja őszinte. Lágyan elmosolyodtam és megköszöntem, majd egy homlokpuszit nyomtam a fejére.
-de még mindig nem tudom elhinni, hogy féltékeny voltál rá- nevettem ki ismét a szőkét, aki csak összehúzta a szemöldökét -bár lehetsz is- húztam ajkamra egy féloldalas mosolyt -tudod, amikor nagyon meleg van és itt van nálam, akkor elég lusta vagyok ruhát felvenni- nevettem el a végét. Imádom húzni az agyát...
-te kis...- morogta, majd eldöntött a kanapén.
-Katsuki...- ejtettem ki nevét meglepettségemben
-teszek róla, hogy én lássalak legtöbbet ruha nélkül- tapadt ajkaimra és elhelyezkedett lábaim között.

Itt is lenne az ígért rész, tudom ez is rövid, de igyekszem több ötlettel előállni, hogy ne unjátok szét az agyatokat az olvasás közben. Remélem azért nem tűnt összecsapottnak és tetszett nektek ez a rész.

Egyébként sokat agyaltam azon, hogy mi lenne, ha elkezdenék egy haikyuu-s könyvet írni. Bár még ötletem sincs kivel, vagy kikkel, ezért megkérdezlek titeket, hogy egyáltalán kíváncsiak lennétek-e rá és ha igen, akkor milyen jellegű lenne?

És persze, hogy egy újabb könyvön gondolkozom, ahelyett, hogy befejezném ezt és a másik kettőt sksjkelsjskxksk
Öljetek meg <3