- Kislány még nem volt dolgod igazi férfiakkal, miért nem örülsz, hogy egy felfigyelt rád? - részeg, mindjárt képen röhögöm.
Démonként sokszor járok szórakozó helyekre, nem ritka az ilyen, mint ez az ipse. Emberi szemmel ez a pasi igenis vonzó, kara...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Rafael csókja után mind a ketten ziláltunk és valami nem stimmelt, mert körülöttünk megállt minden, tényleg minden és mindenki. A zene, a táncoló és vonagló emberek a pultos lány és a vele flörtölő fiú és a poharak melyekből a különböző szeszes italok löttyentek ki.
- Mi a fene? Ez ez hihetetlen és bámulatos! - csodálkozott Rafael - Ha megpiszkálom vagy csikizem őket, szerinted veszítenek a szobros játékban? - olyan idiótán nézett rám, véleményem szerint fogta fel, hogy megállt az idő. Nagyon nem szabadott volna ennek megtörténnie és rossz előérzetem van.
A bejáratnál megnyílt egy kapu és Cania a pokol rettegett szürke kutyája, Rodolfo és Raul a pokol és menny között élő farkasok, akik a rossz helyre tévedt vagy ellenkezni akaró lelkeket kapják el, valamint Gilberto a fény angyala lépett elő. Basszus, basszus és triplán basszus. Baj van, Cania mindjárt észreveszi, hogy csak mi ketten tudunk mozdulni és annak alapjáraton nincs jó vége, ha ő fel figyel valakire vagy valakikre.
- Meg ne mozdulj! - suttogtam Rafaelnek, aki időközben elszökött mellőlem és az egyik asztalnál egy lányt taperolt le éppen - Eszednél vagy te idióta? - sziszegtem, mire a hátsó kijárat felé kezdett húzni. - Ennyivel nem fogjuk az egészet megúszni remélem tudod.
- Mégis mit? - nézett rám értetlen arcot vágva.
- Hagyjuk, add csak ide a retkes kacsóid.
- Te féltékeny vagy? Mert ha szeretnéd téged is megfogdoslak és nem kell így célozgatni, tudod igazán jó tested van és kipróbálnék ezt azt veled. - hirtelen húzott magához olyan közel, hogy éreztem szívének heves dobogását. A kulcscsontom felett voltak ajkai, mert rálehelt és egy gyengéd csókot hagyott rajta.
- Aki célozgat az te vagy és fogdosd meg a kukát, majd ha már ott vagy ugorj is bele. Legalább a helyedre kerülnél. - a frappáns válaszomat követte egy szemforgatás és oscar díjat is kaphatnék ezért a mondatért. El kell terelnem a gondolataim, nehogy kevesebb legyen köztünk a levegő, mint a ruha.
- Tudod rohadt szexi ahogy forgatod a szemeid, hm... a nyelveddel is menne, mert ha igen
- Kuss! - Cania jelent meg az utca végén, azonnal el kell mennünk innen.
Rafaelt nem lepte meg a repülés, viszont az angyali meditáció használata már igen. Akik elől menekülni kell az Cania és az iker farkasok, Rodolfo a menny oldalán áll, míg Raul a pokolén. Sajnos volt egy kellemetlen találkozásom velük, mikor meghaltam a sors és élet végtelen folyóján utaztam a révésszel. A többi halott lélek beszélgetéséből hallottam ki annyit, hogy a révész szemeibe semmiképp ne nézzen bele az aki nem akar traumát az elkövetkezendő életeiben. Belenézel a szemébe és elfelejted a múltad, még idő előtt és ürességet fogsz érezni, azonban nálam nem ez történt. A révész és az én szemem is felvillant, ott átvette felettem az irányítást valamilyen hatalmas erő, minden magától történt. A szemeink villanását követte a végtelen folyón hullámok hada, sűrű sötét vize felkavarodott vöröses színben kezdett pompázni, a szél sűvített és a többi halott ember lelke a folyóba szállt. Abban a pillanatban villámok záporoztak a partmentén, a folyó vizének felszínére. A villámok között cikáztak az iker farkasok, vérszomj áradt szemeikből, vonyításuktól borsódzott a hátam. A menekülési ösztön felébredt bennem és a folyóba ugorva menekülni kezdtem, a partra ki küzdve magam próbáltam levegőt venni. A tüdőmbe áramló levegő végig marta a légcsövemet, riadtan álltam a lábamra, féltem, rettegtem ezért nem törődve azzal, hogy fájdalmaim vannak elindultam előre a sötét erdőbe. Az erdő kihalt, mégis tekinteteket éreztem magamon mindenhol. A csend kezdett zavarni, nem az a kellemes csend volt, hanem amikor a torkodban érzed a gyomrod, a szíved vadul kalapál és riadtan pillantgatsz körbe. Egy idő után tudtam meg kell állnom, mert a testem feladni készül mindent. Leültem egy fa alá és pihegtem. Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott mozdulatlanul, halk neszre kaptam fel a fejem, a légzésem szaporább lett és mikor két nyúl jött ki a szomszéd fa mögül meglepetten néztem rájuk. Rajtuk nem látszott a félelemnek még a nyoma sem, sőt izgatottan lestek rám a kis szemeikkel. A történések felgyorsultak, mert Cania megjelent úgy tíz méterre előttem és a két nyuszi védett meg, akkor szabadult fel az egyik képességem és utána tudtam meg magamról az igazságot.
//
Sziasztok!
Most már egyre hosszabb részek fognak jönni és lehet sokkal több időt kell várni rájuk. Remélem tetszik eddig a történet. 😊
