Nekem több vagy mint egy...

8.rész

-Hát haver ez durva volt...

-Nekem mondod? Értem én, hogyha nem akarsz a barátom maradni...

-Úgyan Jay ne viccelj-ölelt meg legjobb barátom.- Ez nem a te hibád volt, hanem az égi isteneké! Hogy mert étek elvenni ennek a kis drága fiúnak a szüleit?- mondta ezt úgy mintha ő lenne Julian király a Madagaszkár filmből. Nem álhattam meg, hogy ne nevessek rajta.- Na látod. Máris jobb a kedved.

-Igen igazad van. Melletted az embernek csak jó kedve lehet- mosolyodtam el.

-Amúgy is. Ez a múltban volt. A múlton mindig átkell lépni, és a jelenre kell koncentrálni. Meg persze pár másodperccel előrébb is, bár ez nem kötelező.-ennél a pontnál estem le az ágyról.- Hé! Ezzen most mi volt olyan vicces?-nézet rám csúnyán.

-Hát az, hogy pont te aki folyton a múltban ragad, és mindent elhülyéskedik, pont ő mond ilyeneket.

-Ez most fájt- játsszotta el, hogy sír.- De én legalább nem vagyok, egy kis tinilány aki folyton nyavajog.

-Legalább én nem Dinka Minka vagyok.

-Most arra utalsz hogy olyan vagyok mind Denki?

-Talán?-néztem rá ártatlanul, és feküdtem vissza az ágyra.

-Akkor nagyon jó pasi leheték.- vigyorgott el, mint a vad alma.

-Igen igen, ő felesége. De mostmár nem folytatjuk a sorozatot? Kint a tv-n szerintem simán nézhetjük, úgy sincs itthon Jake.

Joe ennek hallatán, gyorsan felállt, felkapot, levitt a lépcsőn le a kanapéra, ott lettet, és vissza rohant a többi cuccért, és végül mint egy szerelmes pár, néztük a tv-ben a Naruto.

-Na jó! Most lett elegem!-ugrott fel Joe takaróstúl, és ennek hála elesett.

-Mégis miért?

-Talán azért mert Neji és Tenten baromi nagyképű.

-Ahj nyugi már. De nézhetünk mást ha akarod.

-Hmmm... Boku no pico?-vetti fel az ötletet perverz mosollyal.

-Hülye-nevetem el magam, és fejbe vágtam.

-Jó jó, nyugi. Csak vicceltem. Legyen a Hősakadémia.

-Végre valami normális ötlet. Úgyis holnap jön ki a 2. filmje.

-Tényleg most hogy mondod.... Nem amiatt akartam moziba menni holnap. Áh dehogy-kezdett el nevetni.

-De ha az 1 évadtól mered nézni, lecsaplak.

-Oké oké... 2 évadtól?

-Tökéletes. De ragd már be!-néztem rá csúnyán.

-Oh jaj. Valakinek megjött.

-Barom arcú, birodalmi bunkó.

-Öm.... Oké...-gyorsan berakta a részt, és közben elindul popcornt csinálni.

Meglepő módon Bakugo a kedvencem. Ott van Midoriya őt csípem, de nem is tudom. Valami megfogot benne. Igaz, hogy egy bunkó talparaszt, de mégis. Rá vonzodot a tekintetem. Nem úgy hanem van benne valami extra.
És legalább nem antiszoc mint Todoroki.

-Hahó! Föld hívja Jay-t!-lengette meg a szemem előtt a kezét.

-Bocsi, bocsi. Picit elbambultam- vakartam meg a tarkomat.

-Semmi baj, de most már figyelj ide, vagy megállítom.- megráztam fejem, hogy értem, és egész éjjel ezt néztük.

*más nap reggel*

-Na akkor irány a mozi!-indultam el a kijárat felé.

-Öm Jay...Egy gyors kérdésem lennem.

-Mégis micsoda?

-Mégis melyik moziba megyünk, és hányra?

-Hát... a közelben van egy Mozi, elég olcsó, de nagyon jó hely. Ha van kedved oda mehetünk.

-Na ná! Legalább sétálhatunk oda és vissza.

-Igen, és 11-kor kezdődik a film. Szóval van még 1 óránk. Ezért akartam indulni. 

-Jó jó értem. Akkor menjünk.- felvette a cipőjét és elindultunk a mozi felé.

A táj egész szép volt ahoz képest, hogy November van. Csicseregtek a madarakat. A falevelek az utón minden féle színben pompáztak, úgy mint a fákon. Az út elég csöndes volt. Nem az a rossz fajta, hanem a nyugis. 

-Nézd már, mindjárt ott vagyunk.- fordultam felé mosolyogva.

-Igen igen látom. Egész életemben itt éltem, mégse ismertem ezt a környéket.

-Na ugye milyen jó hogy itt vagyok én.

-Igen igen.

Bementünk a moziba, én fizettem a jegyeket ami Joe-nak nem tetszet, emiatt ezután elmegyünk kajálni amitt neki kell álnia. A film tetszet, de azért a vége meglepet, mert már attól féltem, hogy Deku elveszitette a képeségét, viszont hál istenek nem. Amikor  vége lett, és mentünk ki találkoztunk Mike-kal. Figyelmen kivül hagytam őt és tovább kullongtunk. Amikor megérkeztünk elált a lélegzetem.

-Öm...Joe. Figyi már. Ez a hely picit...

-Jó mi?

-Nem jó! Ez egy méreg drága puccos hely! Miért jöttünk ide?-néztem rá értetlenül.

-De, tehát te a legjobbat érdemled.

-Jaj ne túloz. De én jobb kaját, és nagyobb adagot is csinálok egy ebédre, mint ők 1 hónapra.

-Talán igaz, de gyere enni-vitt be az éterembe. 

Bent minden fekete, fehér, vagy bíbor vörös volt. Miközben beszélgetünk megjött a pincérünk aki felvette a rendelésünket, majd kihozta nekünk az ételeket. Egész finom volt ahoz képest, hogy nem én csinálta. Mikor befejeztük kimentünk, és megnéztük mennyi az idő. Délután 2 múlt 5 perccel. Elindultunk a közeli parkba, és néztük ahogy a gyerekek játszanak. Olyan aranyosak voltak. Az egyik kiskrapek oda jött hozzám, hogy menjek játszani velük. Beadtam a derekamat, és elmentem vele a többi kicsihez. Joe röhögve nézte ezt végig nézve, de aztán mosolyogva nézte azt ahogy játszok a csögségekkel. Este 5 környék amikor a szüleik megérkeztek. Megköszönték, hogy játszottam a tökmagokal.

-Na a kismamák új kedvence lettél.- jött oda hozzám Joe.

-Ja. Úgy tűnik-nevettem el magam legjobb barátommal együtt.- Na de menjünk haza.

-Igen.- elindultunk szép lassan. Amikor haza értünk Joe kivitt engem az udvara.- Szép nem?- mutatott fel az égboltra, így én is felnéztem az égboltra.

-Igen, tényleg szép. Ennél gyönyörűbb dolgot soha az életben láttam.

-Viszont én már láttam.-rá néztem, és ő is rám.

-Hogy érted ezt?

-Így -oda rakta a jobb kezét az arcomra, és közel hajolt hozzám, és össze érintette az ajkainkat.- Szeretlek. - húzódott vissza, és mosolyodott rám.

Úristen. Mit hoztam itt most össze? 👀
Na mind1... Remélem senki sem akarja a halálomat emiatt. De azért reménykedett hogy tetszet nektek. Na sziasztok 💜💙 :3