Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺56.

A telefonom lévő ébresztőm hangja zökentett ki édes álmaimból. Nyüszögve keresgéltem a készüléket, és miután meglett, egyből kinyomtam. Félig csukott szemekkel próbáltam eltalálni a fürdőszobába és nem lett volna semmi baj, ha nem verem be a lábujjam a küszöbbe. Yeontan gyorsan odaszaladt hozzám és elkezdte szaglászni az említett testrészem.

Semmi baj pajti, minden rendben. -guggoltam le hozzá, hogy megsimizzem buksiját. Végre megtaláltam a fürdőt és próbáltam összeszedni magam. Hosszú nap vár ma rám. De szerencsére nem kell sokat segítenem. Megmostam az arcom és a fogam és most az egyszer lófarokba fogtam a hajam, ugyanis annyira elaludtam, hogy ezen a fésü se segítene. Felvettem valami kényelmeset, aztán táskám a hátamra véve indultam le a konyhába, hogy eltegyem a reggelimet. Közbe Yeontant gyorsan kiengedtem az udvarra, hogy elvégezze ő is a dolgát.

Szia életem, majd jövök. -dobtam neki puszit a levegőben és elindultam. A kapun kiérve egyátalán nem számítottam senkire, de amint megláttam Taehyungot egy kocsinak dőlve támaszkodni, nagyon boldog lettem. Odarohantam hozzá és szoros ölelésbe vontam.

Jó reggelt kis angyal. -tolt el magától, hogy szemembe nézhessen.

Neked is oppa! Hogy kerülsz ide? Na és az autó? -halmoztam el kérdésekkel, hisz annyira megvoltam lepődve, hogy nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról.

Gondoltam megleplek és ezzel fogunk majd a bálba menni! A nagybátyámé és kölcsön adta. Tegnap jött haza. -magyarázta el a dolgokat.

Azta, ez nagyon király verda! És tudod, nagyon örülök hogy itt vagy. -léptem közelebb hozzá, ő pedig karjait derekamra csúsztatva vont mégközelebb magához, hogy beszűntesse a köztünk lévő távolságot. Pár másodperc múlva, megéreztem ajkait az enyémeken és egy hatalmas sóhajt hallattam. Kezeimet automatikusam tettem a mellkasára. Pár percig így álltunk és csókoltuk egymást, amikor is feleszméltem, hogy bizony indulni kéne.

Elfogunk késni! -szakadtam el tőle, mire rámemelte gyönyörű szemeit, amik csak úgy csillogtak.

Na pattanj be. -biccentett fejével oldalra én pedig kucogva szaladtam át a másik oldalra, hogy beszálljak Tae mellé. Amint beültünk, kissé szétnéztem, hogy milyen menő belülről a kocsi. Nagyon tetszik.

Öv. -szólalt meg.

Uh, tényleg. -amint becsatoltam az övet, izgatottan vártam, hogy induljunk. Komolyan úgy érzem magam, mintha most először ülnék kocsiba, pedig a helyzet az, hogy most először ülök úgy kocsiba, hogy Tae fog vezetni.

Mehetünk? -fordult felém mosolyogva.

Igen!! Várj! Te mióta is vezetsz? Van jogsid? -szaladtak ki az újabb kérdések.

Nyugi már, tudok vezetni. Szerinted egyátalán kocsiba ülnék úgy, hogy nem tudok? -vonta fel szemöldökét.
És van engedélyem is. -tette hozzá.

Jó, igaz. Bocsika. -néztem rá boci szemekkel.

Semmi baj. Amúgy is vigyázok rád, tudod. -indította el a járművet és közben útnak indultunk.

Igen, tudom. -vigyorogtam rá.

🌺🌺🌺

Akkor ma csak 4 óra lesz megtartva ugye? -fordultam Bong felé, miközben leültem a padba.

Igen, de én legszivesebben be se jöttem volna. -válaszolta.

Én se, de muszáj volt. -forgattam meg szokásosan szemeim.

JAAA A BÁL! Már annyira várom, hogy mindjárt elsírom magam! -kezdte el legyezni az arcát kezeivel.

Igen én is várom. -szökött mosoly az arcomra és talán még el is pirultam.