Démétér lánya - P.J. fanfiction🌾

A tábor, és egy új fegyver

Olivia körbevezetett a táborban. Az U alakú házsornál beszélt a legtöbbet. Mint kiderült, ott a 12 olimposzi isten bungalója van, plusz még elszórva a kisistenekéi is a táborban vannak.

Azt mondta, a kisisteneknek csak egy ideje van bungalójuk itt, azóta, amióta egy bizonyos Percy Jackson azt kérte az istenektől, hogy kötelezően ismerjék el félvér gyermekeiket 13 éves korukig (abban az esetben, ha a táborba kerülnek. Ezt Olivia valószínűleg miattam tette hozzá, hiszen én már 15 vagyok, és nem ismert el egy isten sem.), továbbá, hogy az olimposzi isteneken kívül a kisebb istenek gyermekeinek is legyen bungalójuk.

A két tekintélyes épület az istenek királyáé és királynőjéé, Zeuszé és Héráé. A további olimposzi istenek:
Poszeidón, Árész, Apolló, Héphaisztosz, Hermész, Dionüszosz, Démétér, Athéné, Artemisz (akinek szűz istennő lévén nincsenek se félvér, se más gyermekei, ezért csak tiszteletből emeltek neki bungalót) és Aphrodité. Bungalója van még Hádésznak, Hekaténak, Nemezisnek, és további kisisteneknek.

Az U alak közepén található a tábortűz, ahol Olivia szerint minden újonnan érkezett félistent elismernek. A legtöbb isten elismerése úgy zajlik, hogy az illető feje fölött megjelenik az isteni szülő jelképe hologramként. Nem minden istennél van így, Aphrodité áldása például szembetűnően kicsinosít egy időre, hisz ő a szépség istennője. Mint kiderült, Olivia is Aphrodité lánya, ez megmagyarázza szépségét. Találgattunk, vajon ki lehet az én isteni anyám, például Athéné, vagy nekem is Aphrodité? Mindenesetre kiderül az esti tábortűznél.

Majd továbbmentünk a kenutóhoz, ahol körülbelül egytucat táborlakó kenuzott. A tóba egy móló vezetett, ahol két táborozó ült, egy szőke, göndör hajú lány, és egy fiú. Olivia szerint a fiú az, aki miatt a kisistenek is bungalót kaptak, és pozitív irányban megváltozott az elismerések rendje.

A kenutó után Olivia megmutatta a vívópályát, ahol hat táborlakó vívott párokban, különböző fegyverekkel, kardokkal, tőrökkel.

Az íjászpályán többen voltak, és a célba lövést gyakorolták.

A pegazusok voltak a legérdekesebbek. 15 táborozó felváltva ült a lovakra, majd tettek egy kört a tábor felett. Megjegyeztem, hogy ezt mindenképp ki fogom próbálni.

A mászófalon kevesen voltak, talán elriasztotta őket a láva, gondoltam.

Ezután Olivia elvitt a fegyverraktárhoz. Tényleg volt ilyen is, nem gondoltam volna.
A kisebb fa raktárba belépve rengeteg fegyver fogadott, polcokon, szekrényeken és a falról lógva. Nem pisztolyokat és gépfegyvereket kell elképzelni, hanem inkább kardokat, tőröket, bárdokat, íjakat és hasonlót.

-Nézd meg őket, és válassz egyet. Vannak olyanok, amelyek valamilyen külön tulajdonsággal rendelkeznek, például egy sima használati tárgyból fegyverré változnak, ha akarod, így mindig magadnál hordhatod majd, feltűnés nélkül.

-Ez nagyon klasszul hangzik. - ámultam. - Neked milyen fegyvered van?

-Egy egyszerű tőr. - mondta Olivia, majd kihúzta hüvelyéből az említett tárgyat. Nagyon élesnek tűnt, a markolatába görög nőket faragtak, amint ezt a fegyvert használják.

-Nekem mit javasolsz?

-Őszintén? Fogalmam sincs, neked mi illene. Figyelj, szerintem nézz körül alaposan, addig én megvárlak kint, oké? Ha nem lennék a raktár előtt, akkor a tóhoz mentem, ott megtalálsz. Sok sikert! - köszönt el halványan mosolyogva, majd kisétált a raktárból, ott hagyva engem a sok fegyver között.

Mivel eddig is mindig tőrt használtam a szörnyek ellen, arra gondoltam, most is egy ilyen fegyvert kéne választanom.
Hamarosan ráakadtam egy érdekes darabra.

Egy fekete dobozban volt, (ezért keltette fel a figyelmem), azon belül is a hüvelyében. Amikor kihúztam belőle, egy tőr fogadott, de sokkal élesebb, mint amit én használtam. A markolata pontosan illett a kezembe, mintha csak nekem gyártották volna. Az éle hosszú volt, vékony, és egyenes. Annyira ki volt fényezve, hogy láthattam benne a saját tükörképem.

Azonnal megtetszett, tudtam, hogy feleslegesen nézném végig a többi fegyvert, úgyis ennél maradnék.

A tőrt visszatettem hüvelyébe, a fekete dobozka fedelét pedig lecsuktam. Kimentem a raktárból, és szinte beleütköztem Oliviába, aki ezek szerint nem ment a kenutóhoz.

-Na? Találtál valamit?

-Még szép! Ezt nézd! - szóltam, majd megmutattam neki a fegyvert.

-Hű... Jó választás! Erősítsd az övedre, és gyere. Nemsokára vacsora a Nagy Házban.

Ekkor vettem észre, hogy már szürkül. Gyorsan elment az idő, amíg Olivia körbevezetett a táborban.

-Szeretnél átöltözni a vacsorához? - kérdezte Olivia. - Úgy értem, az alapján, amit elmeséltél, a sikátorról, meg az oroszlánról, gondolom jól jönne egy váltóruha. Elég poros és piszkos a trikód.

-Igen, igazad van, de tudod, nem számítottam arra, hogy ide jövök majd. Nincs nálam semmi. - mondtam csüggedten, miközben elindultunk a bungalók felé.

-Az nem nagy baj! Ez esetben adhatok neked én is ruhákat. Kölcsön, ma estére. Szerintem apukád holnap utánad küldi a csomagodat.

-Nagyon köszi! - hálálkodtam, és örültem, hogy már az első napon találtam magamnak egy barátnőnek nevezhető személyt.

Elértünk az Aphrodité bungalóhoz, Olivia bement, míg én megvártam odakinn. A lány nemsokára visszatért, egy világoszöld árnyalatú, meglehetősen szép ruhával a kezében. Úgy látszik az Aphrodité lányoknak csak divatos ruhaneműik vannak.

-Jaj, várj egy picit. Elfelejtettem, hogy nem tudod hol átvenni. Gyere be inkább mégis, a fürdőszobában átöltözhetsz.

Bementem. Hű. Én olyan nagy rendet még nem láttam, mint az Aphrodité bungalóban. Színek szerint csoportosított ruhák a vállfákon, semmi szemét, és rózsaillat az egész házban. A fiúk részlege függönnyel volt elválasztva a lányokétól. A lányok fürdőszobájában öltöztem át. A tükörben megpillantva magam, elállt a lélegzetem. A ruha tökéletesen illett rám, és a színe is passzolt hozzám. Nem volt túl feltűnő, de nem is sima utcai. Összehajtogattam eredeti gönceimet, és kimentem Oliviához.

-Wow! Nagyon jól áll! Komolyan gondolkodom rajta, hogy odaadom neked. Nekem úgyis sok ruhám van. Szép vagy benne. - dicsért meg mosolyogva, majd elindultunk a Nagy Ház felé, vacsorára.

Ez a rész: 871 szó
🤍🤍🤍