Szerelem és hoki

18. Sokk

          Újra egy kórházi kórterembe ébredtem.Most senki nem volt a szobába . Egyetlen egy gondolat ugrott be:Ádám. Már megint futam futam és futam. A folyosón Ádám anyukáját láttam. Sírt. A csajok próbálták vigaztalani. Nem ez nem lehet. A lányok is sírtak. Csak egy gondolat cikázott a fejembe. Nem nem nem. Nem lehet hogy Ádám elment. Nem hagyna itt engem, az anyukáját. Ekkor észre vettek. Lia oda jött hozzám és megölelt. Annyira sokkba voltam hogy reagálni se tudtam rá. Csak egyet kérdeztem.
- MI van vele?- kérdeztem sokkolva.
- Apukád bent van, leállt a szíve. Akkor ájultál el te is.
Mikor el engedett én oda mentem az ablakhoz ami belátást biztosított Ádám szobájába. Apa folyamatos szìv masszázzsal próbálta éleszteni. Legördült egy újabb és egy újabb könnycsepp.
- Küzdj Ádám!Küzdj! Kérlek. - súgtam magam elé.
Már éppen újra az ájulás szélén álltam amikor újra csipogni kezdett a gép. Óriási megkönnyebbülés fogott el. Apa kijött és tájékoztatott.

           Már 2 napja volt az a borzalmas nap. Azóta minden délután be mentem a kórházba, hisz délelőtt suli. Ott írtam házit és ott is tanultam Ádám mellett. Azóta átvitték egy rendes kórterembe. Ma is mint mindig készülök be hozzá. Ilyenkor az anyukája haza jön és én maradok vele.
Mikor be értem ugyan úgy leültem beszéltem hozzá egy kicsit hisz apu szerint ez jót tesz neki. Nekifogtam a házimat csinálni és Ádám leckéjét bepótolni.Már csak ezzel is segíteni próbálok.

         Már szinte végeztem is amikor mocorgást érzékeltem a közelembe. Egyből Ádám fele kaptam a fejem. Ébredezett. Azonnal oda futottam hozzá.
- Ádám! Kicsim, nyisd ki a szemed- és ekkor rám nézett csodaszép szemeivel.
- Mia! Hát itt vagy? Nem haragszol rám?
- Most nem tudok rád haragudni. Ezt majd megbeszéljük, most az a lényeg hogy jól legyél. Hogy érzed magad? Várj szólok apának.- azzal kimentem és apával együtt tértünk újra vissza.
- Szia Ádám. Hogy érzed magad? Emlékszel arra hogy mi történt?
- Szia ( Igen már egy ideje tegeződnek)
Igen emlékszem. Elütött egy autó. És azt leszámítva hogy a lábam és a kezem fáj azért jól vagyok.
- Rendben. Az természetes ha fáj. De kapsz rá fájdalomcsillapított. Még egy ideig itt kell maradnod hogy elvégezzek meg pár vizsgálatot.
- Rendben. - ezzel apa ott is hagyott minket.
- Kicsim, biztos jól vagy nem fáj a fejed vagy nem szédülsz?
- Nem ,nyugi. Kérlek megbeszélhetnénk a múltkorit?
- Majd megbeszéljük hogyha haza kerültél és egy kicsit pihentél jó?- makacsoltam.
- Oké
- Megyek gyorsan fel hívom anyukád hogy felébredtél. - így is tettem . Felhívtam Klárát. Elmondtam neki a híreket és erre azt mondta hogy jön azonnal.

         Mikor Klára is megérkezett még beszélgettünk egy kicsit és után mivel a látogatásnak vége volt így haza mentünk. Én megkönnyebbülve szenderültem álomba.