Több, mint barát

5. Fejezet: Kék vagy Sárga

Teljes sötétségben ébredt Charlie. Fogalma sem volt róla hány óra lehetett amikor magához tért. Nem voltak ablakok. Hogy is lehetett volna, hiszen a bázis mélyen a föld alatt volt. Óra pedig nem volt nála. Lustán nyújtózkodni kezdett és fáradt nyöszörgő hangot adott ki. Megdörzsölte még álomtól súlyos szemeit és nagyot ásított.

- Fényt. - elvakította a lámpák fénye, amitől grimaszolni kezdett. - Kevesebbet hello!

A világítás szolidabb lett. Lassan feltápászkodott és lerúgta magáról a takarót. Ekkor jutott eszébe, hogy meztelenül aludt el szerelme mellett. Aki nem volt itt. Valamikor kiszökhetett mellőle. "Biztos van valami dolga." Kérte a szobától a wc-t, ami természetesen engedelmeskedett is az akaratának. A zuhany fülkéjéből előugrott a wc kagyló. Csak rá várt. Charlie egy darabig kérdően nézte. Nem gondolta volna, hogy egy wc-t is lehet ilyen elegánsra szabni. Olyan volt, mint valami űrhajó. "Hát aki bújt aki nem, jövök." Ahogy belépett az ajtó már be is zárult, ráült a kagylóra ami kényelmes volt és egyáltalán nem hideg. Lazított az izmain és már csorgott is belőle ki a felesleges folyadék. Megkönnyebbülten szusszant. Ahogy végzett, víz spriccelt föl az intim részeire, amitől megijedt és felsikoltott, majd ugyanolyan szárítómechanizmus kapcsolt be, mint zuhanyzás után. Csak ez célzottan bizonyos részeire fókuszált. Amikor a gép abbahagyta, még mindig nem szállt le róla, hanem kitört belőle a nevetés. "Űrbudi! Zseniális!" Ahogy felállt a wc lehúzta automatikusan a tartalmát és kinyílt az ajtó. Charlie még mindig kuncogott, mint egy gyerek amikor kilépett.

- Oké, vissza. Mosdókagyló.

Az egyik berendezés eltűnt, a másik előbújt. Megmosta a kezét és az arcát. Fogat is szeretett volna, de nem voltak nála az ehhez szüksége eszközök, így egyszerűen csak bedugta a fejét a csap alá, némi vizet engedett a szájába, öblített és kiköpte. Ennél jobbra, most nem tellett. Megnézte magát a tükörben. Kicsit igazított a haján. "Fésű is kell majd." Utasítást adott a mosdónak és eltűnt a falban. Megkereste a ruháit és megszagolta őket. Nem voltak büdösek és amúgy sem tudott volna mást felvenni, de itt volt a lehetőség kipróbálni azt a dobozt.

- Őőő izé... tisztító?

Halkan előcsúszott a falból a fura doboz és kinyílt a teteje. Beleszórta a ruháit és lezárta a tetejét, az pedig tompa zúgó hangot kezdett kiadni. Charlie összekulcsolta a háta mögött a kezét és fütyörészni kezdett. Rém hülyén érezte magát. Meztelenül ácsorog egy doboz előtt, ami ki tudja mit csinál éppen a gönceivel. A gép egyszer csak sípolni kezdett és felpattant a teteje. Charlie kivette a ruháit, amik tényleg olyanok voltak tapintásra, mintha frissen mosottak lettek volna. Semmi gyűrődés, vagy nyúlás. Elégedetten biccentett. Eltávolítatta a dobozt és elkezdett felöltözni. Amikor végzett, a kezét az ajtó melletti kis érzékelőre tette, az ajtó pedig kinyílt előtte. Kisétált a folyosóra és újra elképedt mekkora is a hely. Elindult a központi terem felé, a cipőjének kopogása visszhangzott. Legalább 3 percig sétált, mire elérte a termet a nagy asztallal. A sárga flótásnak viszont se híre se hamva nem volt.

"Hát ez meg hova lett? Csak nem hagyott itt egyedül. Valahogy még haza is kellene jutnom." A fegyverraktár folyosójáról hangokat hallott, tovább sétált arrafelé. Az ajtó nyitva volt és ott találta Űrdongót. Ládába pakolászott fegyvereket, amik ugyanúgy átalakultak és összecsomagolódtak, mint a robotok maguk. Néhány más alkatrészt is összekészített, amiket Charlie nem ismert fel. Dongó hátranézett a válla fölött, az optikái vidáman kinyíltak és az antennái a fején felegyenesedtek.

- Jó reggelt Charlie! Hogy aludtál?

- Szia bébi! Nagyon jól. - válaszolt mosolyogva. - Kicsit meglepődtem, amikor nem találtalak mellettem. Már azt hittem olyan srác vagy, aki kielégíti a lányt, aztán hajnalban lelép mellőle.