You✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

39.rész

Hajnalban megyek át Jae szóbájába, megnézni hogy minden rendben vele. A szobáját állatosra festettem ki, van rajta elefánt, zebra és még pár állat. Szerintem jó döntés volt, ha pedig megunom, átfestem. A cumi félig kivan lógva a szájából és ajkai el vannak nyitva. Olyan édesen alszik, hason a popsiját pedig kinyomja. Az a jó feneke. Arcára nyomok egy puszit és betakarom, kicsit hideg van. Lehet Jungkook lejjebb vette a fűtést alvásnál. Megnézem és kicsit feljebb tekerem, nem akarom hogy megfázzon egyikünk.

Hajnali négy óra van és nem tudok aludni, ezért neki állok a mai karácsonyi menünek. Szerencsére nem olyan bonyolult dolgok, ramen Jungkook kedvence, de lesz rizs is és mézes kacsa, és csípős is. Jjajangmyeon, Kimchi Jjigae, Tteokbokki is fogok csinálni. De közben össze dobok egy gyors reggelit, és mivel karácsony van, koreai palacsintát csinálok nekik. Hajnali hatkor meg is hallom Jaet, ahogy vonyít. Mostanában sokszor kell így, kis farkas alakjában. Felsietek hozzá, hogy az apukáját még ne keltse fel. El is hallgat, ahogyan beérek és vissza is váltsa alakját. Milyen kis ravasz fiam van, átváltozik hogy vonyítani tudjon nekem és ahogy itt vagyok, vissza is változik.

- Jó reggelt álombogyó.- veszem karjaimba és reggeli puszijaiban részesítem.- Jól aludtál?- teszem a pelenkázóra.

Egyet bólint, én pedig másik pelenkát adok rá. Ezután egy karácsonyi rugdalózót teszek rá és leviszem magamhoz. Berakom a nappaliban lévő kiságyba és bekapcsolok neki mesét. Miközben mesézik, játszik a játékaival és el van magának. Vissza megyek készíteni a vacsorát és tésztát kelesztek a mézeskalácsnak. Mivel karácsony van, nagyobb hangulatban is készítem a dolgokat. Ilyenkor elkap egy fajta érzés, sokkal vidámabb vagyok és jobban dobálom a szeretetemet, mint szoktam. Kedvenc ünnepem ez, főleg hogy téli gyerek vagyok, a havat is jobban szeretem és a hideget.
Előkészítettem mindent, amit kellet megcsináltam, szóval későbbre az étel pipa. A ház fel van díszítve, az ajándékok a szekrényben, már csak a fát kell feldíszíteni, de azt ugye együtt fogjuk majd később.
Elmegyek a kis vasgyúróhoz, biztosan éhes már.

- Apa nem kelt még fel?- veszem ki, egyik kezében pedig egy kocka. - Felkeltsük?- kérdezem meg.

- Pa.- bólint.

Felmegyünk a hálószobánkba, ahol férjem még az álmok világát járja. Nem szívesen kelteném fel, de már felkel kelnie. Jaet rá rakom a hátára, mert ő is most hason fekszik.

- Pa!- kezdi ütögetni a kockával, én pedig kapok az alkalmon és videózni kezdem.

- Erősebben Jae, látod nem kell fel apa.- biztatom fiam és elvigyorodom.

- Pa!- üti meg még, de hát még baba. Alig ér valamit az ütése. - Pa!- nevet, de ezután el is szomorodik.- Apu.- néz rám nagy szemeivel, szegényke nem tudja felkelteni.

De ekkor rádől és beleharap, amire én felnevetek. Férjem erre már felkel és hátához nyúl, csak hogy Jaet éri el. Ahogy elkapja, magához húzza le és magához öleli.

- Hogy kerülsz ide vasgyúró?- álmos hangon kérdezi tőle.

- Apu.- válaszolja, ekkor pedig elrakom a telefont és most én fekszek rá a hátára.

- Boldog karácsonyt!- kiabálom vidáman és fejemet izmos hátába nyomom.

Válasz helyet, engem is megfog és maga mellé húz le elsőnek, aztán magához szorosan, persze vigyázunk a kicsire.

- Boldog karácsonyt!- hajol ajkaimra finoman, ami miatt a fellegekben érzem magamat.

Fiúnknak is ad egy reggeli puszit, azután hirtelen maga alá gyűr minket és csiklandozni kezd. Persze mi próbálunk védekezni, ami nehezen megy ellene. De már fájdalmas nevetni és könnyeim is folynak, így próbálom megkérni, hogy fejezze be. Szerencsére befejezi és csak vigyorog rajtunk. Bosszúból megütöm és Jaet magamhoz ölelem, rá pedig a nyelvemet is kiöltöm. Szemöldökét felhúzza és egyszerre kap fel minket fiammal és kell fel velünk együtt. Ajkaimat elhagyja egy nem férfias sikoly és fél kézzel belé kapaszkodók, másikkal fiúnkat fogom. Bár tudom, hogy ő fog minket, de a reflex. Nevetve megyünk le az ebédlőbe, nem enged el minket, ezért ölében foglalunk helyet.