Barack és méz - naplóbejegyzéseim egy rég elfeledett múltból

ʙᴀʀᴀᴄᴋ Éꜱ ᴍÉᴢ

"Barack ,és méz illata száll a levegőben .
Fagylaltos bódék az út mentén ,tágra nyílt ablakok ,amikben elvált férfiak szívják a cigarettájukat . Egy gyümölcsös stand a kis utcában ,csilingelve fúj a szellő ; ködben csillogó ágak . Egy időtlen olajfestmény ,vagy egy régi polaroid áll az elszíneződött fehér falon . Festékes paletta hever a téglapadlón ,egyenes az ócska bőr bőröndöm mellett .
Egy fájóan sármos férfi képe lóg a kandalló felett ; Te ,és te .
A megkopott faasztalon megsárgult levelek tömkelege áll ; mind tőled van .
A fehér függöny mögül gyéren világít be a lemenni készülő nap . Sárga ,s narancssárga fénysugarak járnak egymással víg táncot a falon .
Nézem ,s elképzelem ,hogy ez a két kis fénysugaracska mi vagyunk ;te és én .
Mindig egymás után vágyakozunk ,de soha nem egészen. Sosem elég egyikőnkből sem .
Könnyű fürdőzések a tenger hűs habjai között .
Mindig sós volt utána a selymes bőröd .
Szerelemnek nevezted .
Én meg mondtam ,hogy nevezd annak ,aminek csak akarod ; szerintem csak egy nyári románc .
Baracknak szólítottál ;mindig .
Szerettem ezt a becenevet . Azt gondoltam ,hogy olyan édesnek ,és finomak tartasz ,mint a gyümölcsöt . Talán így volt .
Azt mondtad ,hogy ebben az életben ,ebben a pillanatban ,mikor egymás nevét mondjuk ,csillagok esnek le az égről .
Mikor ajkunk összeér ,akkor a Föld abbahagyja egy kis időre a lüktetését ,s megáll .
Aztán hajnalban ,mikor mindenki szépséges angyalokkal álmodik ,akkor elbúcsúzunk egymástól .
Te mész északnak ,én meg délnek .
Te jobbra ,én balra ; így van ez rendjén .
Talán sosem találkozunk többet ,de emlékezni fogok a csillagszemű férfira ,akivel megállt az idő ,s csillagok zuhantak le a sötét égboltról . "
-1958

➳༻❀✿❀༺➳

{𝐹𝓁𝑜𝓇𝑒𝓃𝒸𝑒 𝒫𝑒𝓈𝒸𝒶}
|23|

-az olasz kisasszony ,aki túl sokat várt ettől a románctól

~•••••~

{𝐿𝒶𝓌𝓇𝑒𝓃𝒸𝑒 𝒞𝑜𝓇𝓃𝒾𝓈𝒽}
|27|

-a britt férfi , akinek
csókajai mézédesek voltak

-𝓷𝓪𝓹𝓵ó𝓫𝓮𝓳𝓮𝓰𝔂𝔃é𝓼𝓮𝓲𝓶
𝓮𝓰𝔂 𝓻é𝓰 𝓮𝓵𝓯𝓮𝓵𝓮𝓭𝓮𝓽𝓽
𝓶ú𝓵𝓽𝓫ó𝓵

➳༻❀✿❀༺

"Drága  Florence !
Fájó szívvel írom e sorokat .. ;amint a nap felkel ,elhagyom Itália üdítően szép országát ,s vissza utazom Londonba .
Szerettem volna még utoljára megcsókolni önt ,s addíg ölelni,ameddig nem jön a holnap ,de nem tehetem !
Kérem ne haragudjon ,ha olyasmit tettem ,amivel megbántottam önt ! Tudnia kell ,hogy nem akartam,s ezért bárdolatlannak is érzem magam!
Ha szeretne még velem utoljára találkozni ,én várni fogom holnap 5:30-kor a vasútállomáson  !
Örökké ;az ön  Larryje !

-1958. augusztus 31.

"VISSZA EMLÉKEZÉS 1958-BA . "