A menedék

Helyes barátok és betörések

Pánikoltam a bódé üres volt majdnem. Scott is fal fehér volt, de a sok gyógynövény közt nem érezte az illatjukat. És a tömeg hangjai elnyomták az övéket.

Zoe:

A néni ahogy meg látott intett, hogy kövesük. Egy zsák utcai boltba vezetett minket, nem szolt semmit csak be invitált minket. A lányok ott maradtak nekem viszont intett, hogy én jöjjek vele hátra.

-Nem kell egyedül menned oda-súgja Lydia és közben mind a hárman a libbenő függönyt nézzük.

-L-nek igaza van...

-Minden rendben lesz lányok

És elindulok a vörös függönyök felé

Stiles:

Úgy rohangálunk az emberek között, hogy  eszelősnek néznek minket. Vagy a nyolcadik utcán fordulunk be. Zsák utca szuper, de ismerős alakok ülnek a járda szegélyen.

-Kira?

Majd idenéznek és mosolyognak

-Na végre- jellenti ki Lydia és drámai sóhajjal porolja le magáról a az utca koszát

-Zoe?

-Ott bent- int Kira egy bútor bolt bejáratához ahol semmilyen mozgást nem látni.

-Kanapét szeretne vásárolni vagy mi?- kérdi az alfa

-Mi...- fordulnak a bejárathoz- Meg mertem volna esküdni, hogy öt perce még gyógyszerészeti bolt volt!

-Ezt meg hogy érted!- kezdem rágni a körmömet

-Úgy, hogy az idős hölgy egy szó nélkül bevezetett minket egy gyógyszerészeti boltba ami tele volt minden féle kenőccsel füvekkel-növényekkel. Aztán Zoe-ét behívta egy vörös függöny mögé, és mi három perc után meguntuk 

-De ez egy Bútor bolt!- intek az ajtó felé, majd oda megyek, de az ajtó nem nyílik akárhogyan is rángatom. Nagyszerű elvesztettük az idegen vezetőnket egy olyan városban ahol a lakkoság fele természet feletti és most egy elhagyatott bútor bolt előtt állúnk.

-Nem nyílik- Scott sem tudja sehogy sem rángatni ezt az átok verte kilincset.

Senki nem tudta kinyitni azt a nyuvadás ajtót. Addig ameddig...

-Srácok mi a szösz eddig titeket kerestelek- jön a hang az utca másik oldaláról.

Mindenki az ajtónál állt és nagyon lassan fordultunk a barnahajú lány felé akinek a kezei tele voltak- mindennel is amiről fogalmam sincsen- olyan arcot vágtam, hogy: Na ne mond, te nem találtál meg minket?!

De abban a pillanatban mind megöleltük, szegény alig kapott levegőt, meg nem is értette mi történik.

Majd megfogtam a kezét és el nem engedem ameddig a Jeep-nél vagyunk. De nagyon furán nézet kezeinkre.

-Ne nézz igy a fél város körbe rohangáltunk értetek ráadásul majdnem be törtünk egy bútorboltba miattad szóval most már el nem engedem ameddig nem vagyunk a Jeep-nél nem foggok megint rohangálni, tudod milyen fárasztó amikor...- de a mutató ujja érintette a számat erre elhallgattam. Körmei hossza és hegyességük is puhának tűnt.

-Oké Stiles, értem ne haragudj, de muszáj volt a te Odie mamádtól vennem egy's mást- nevet majd el veszi az ujját a számról. De a kezemet nem engedi- Oké találkozom vagyis találkozónk van egy jó barátommal, úgy hogy irány a kávézó.-indulunk meg

-És helyes ez a barát, jön mellénk Lydia én csak nézem a barna hajú lányt. És reménykedem, hogy nem vagy az legyen a válasz hogy lány az illető. 

-Nekem nem esetem, de nem rossz miért?

-Hahó Lydia vagyok és facér 

-Aha- mondom szem forgatva és rá szorítok Zoe-é kezére

Amikor oda értünk egy percig azt hittem az a srác nem is lesz ott, de kijött egy pincér és amikor meg látta Zoét Oda kiáltott neki. Tuti magasabb málam a csóka, nem nagyon, de magasabb és hülye göndör fürtjeivel.

Zoé meg ölelte, majd hál' istenek ő nyújt a kezem után. Ahogy kezeinkre tévedt a szeme büszkén vigyorogtam rá. Kiderült hogy Landon a fiú neve.