Ő és Én (SzJG FanFiction) (BEFEJEZETT)

19. Fejezet

Hű. Ez aztán a nap. 

- Jó reggelt álomszuszék!- nyitott be Zsolti a szobámba.

- Mi a tosz?- emltem fel kómásan a fejem.

- Megyünk a Normafához, készülődj, gyalog megyünk. Ez pedig túlélőcsomag- rakott le egy szimatszatyrot az asztalomra (Egy kis tájékoztató, hogy mi az a szimatszatyor: Egy zöld színű, viszonylag durva zöldes vászoból, és rengeteg zsebe van, mellesleg kurva jó, mert én is bírom :D- írói szerk.)

- Most?- fintorogtam.

- Igen. Kiváló idő van- húzta ki magát mosolyogva, a Janka nénivel a pólóján, aki borospoharat tartott a kezében, alatta pedig egy ˝A víz túlságosan klóros. Annyira nem szeretem˝ felirattal. Egy kép a Szomszédok-ből. Akkor jó reggelt Világ, semmihez nincs kedvem, ja, és mindenkit utálok (kivéve talán, mondom TALÁN Zsolti)

- Fasza a pólód- nyújtózkodtam egyet, és a gardróbomból előhalásztam egy szürke rövidgatyát, valamint egy fehér pólót.

- Milyen melltartót hordasz?- suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg.

- Barom!- csaptam nevetve a vállára.

- Megleshetem?- húzogatta a szemöldökét.

- Asszem egy kicsit túltengeneka hormonok, nemde?- kérdeztem vörös fejjel.

- Nein, csak kíváncsi vagyok- vigyorgott.

- Kék- nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Ennyi nem elég!- kiáltott utánam, de gyorsan bespuriztam a fürdőbe, és rázkódó vállal átöltöztem, majd visszatértem Zsoltihoz, aki az ágyamon ült, és az ősrégi tévémet kapcsolgatta.

- Mehetünk?- nézett rám.

- Aham- kaptam fel a Conversem, és felvettem a táskát is, indulásra készen állva.

***

- Meghalok- lihegtem nekidőlve egy ott lévő fának.

- Viszont megérkeztünk! Gratulálok!- tárta szét a karját, és elkiáltotta magát:- Máday néni! Hall engem? Muhahaha!- kiabált, és a hangját még percekig lehetett hallani.

- Mi a jutalmam?- kérdeztem, mert emlegetett valami ilyesmit.

- Ohóó- csillant fel a szeme.- Hát ez a jutalom!- lépett oda a hozzám, majd megsimította az arcom, és...

- Zsolti!...