Tiltott szerelem. Az olasz maffia család története.
Két külön álló rangú ember, akik csak a véletlen kiszámíthatatlanságából adódoan találkoztak össze.
●●●
☆Rose☆
Egy félre sikerült találkozó után nem is reméltem,hogy újra találkozok vele. Hogy újra...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Haza felé tartva, újra az erős frissítő és fertőtlenítő szagot szagolgattva a hófehér bőrüléseken, folyamatosan csitítva az émelygésemet és kezem remegését, végre úgy éreztem ismét fellélegezhettek, már nem voltak elvárások vagy kötelező szabályok, amiket a familia miatt be kellett volna tartanom, most már megint minden a réginek számított. Titkon vártam is már, hogy újra a poros dobozokom üldögéljek a padláson és a lapjainál megsárgult ezer éves könyveket lapozgassam, miközben egy normális életről álmodozok, amely számomra egyébként, sose volt lehetséges választás. De még is mikor elolvastam egy könyvet egy kis ideig más embernek éreztem magam, mint aki valójában. Egy történet, amelyett álomnak tekintve újra és újra meg ízlelek. Gondoltam magamba, miközben ismét erőt merítve magamon, rendbeszedtem összegyürödött, sárga háromnegyedes egybe ruhámat és az alatt kikandikáló hálóját. Feljebb húztam a vállamra lecsúszott pántjait és kihúztam magam az ülésben.
Körbe néztem a tágas, számomra most még is kicsinek és szűknek tűnő fülkében az újdonsült társaságot figyelve, akik velünk utaztak és megpróbáltam elkönyvelni magamba a többnyire ijesztő arcokat. Feszült voltam és ideges. Egy hosszadalmas éjszaka után csak egy kiadós alvásra vágytam, most még is édes arcot vágva kellett mosolyognom és úgy tennem, mint ha minden tökéletes lenne. Még egy kényelmes utazó párnát is beszereztem, most még is a táskámba kellett tartanom. Mérgelődtem magamba.
Anya újra a telefonja aprócska képernyőjére meredt, számára abban a percben megszűnt a világ, hogy felszáltunk a repülőre és elindultunk. Egyáltalán nem frusztrálta úgy a hirtelen betoppant társaság, mint engem. Mint, ha nem is lenne számára érdekes, hogy egy másik családdal utazunk, akik minden percben érdeklődve pasztázák az összes mozdulatainkat és hogy éppen mit beszélünk a másikkal. Azon sem lepődtem volna meg, ha egy komplett kihallgató készülék is lett volna náluk valahol a kabátjuk belső zsebébe rejtve. Ahogy a szembe lévő négyes ülés felé fordítottam a fejem, óvatosan vissza pislogttam a hátsó sor felé. A biztonság kedvéért, még jó párszor mindegyik ember zsebét átkutattam a szememmel a távolról méregettve őket. Mindegyik, olyan komoly fejet vágott közben.
Apa egy idősebb férfi emberrel beszélgetett, mellette egy fiatalabb leány osztozott az ülésen. Arcán ezernyi érzelem futott áthirtelen, ahogy egyszer csak a semmiből megcsörrent a zsebébe elsülyesztett telefonja. Széllsebesen előkapta és udvariasan elnézést kérve a többiektől a hátsó fülke felé robotolt, közben fogadva a hívást. Értetlenül és kiváncsian, anyával együtt, aki azon nyomban, ahogy megszólalt az az ismerős csengőhag, félre hajította a telefont, most utána meredtünk.
Félórán keresztül leskelődtünk, próbáltunk valamit hallani, amiből aztán kideríthetjük, hogy ki az, de csalódotságomra csak a gép motor zúgását és a többiek halk piszmogást hallottunk a háttérből. Már éppen vissza fordultunk volna, mikor apám, fapofával takargattva az érzelmeit, felénk igyekezett. Léptei dögttek a folyosón, ahogy egyre nagyobbakat lépkedett. Anya szemei tányér nagyságúra kerekedtek, mikor végül apa egy cuppanos puszival a homlokán, boldogan felsóhajtot.
- Úgy látszik valaki érdeklődik a lányunk íránt. - mesélte, boldogan anyának.
Bennem egy egész lavina indult el egy szempillantás alatt. A levegő hirtelen, nem akart távozni és az emélygésem is sokkal rosszabb lett. Apa arcáttól, amelyről, ebben a pillanatban sugárzott a büszkeség és anya meg könyebült sóhajttól sem lett már elviselhetőbb, ezért a mosdók felé szaladtam, kezemmel a számat szorítva. Csak érjek el odáig.
