Az örök láng városa: Turris

Az északi expedíció (part 1)

657. December 31.

tik-tak-tik-tak...
- Egy újabb óra telt el...
tik-tak-tik-tak...
- De Vladimir sehol...
tik-tak-tik-tak...
- Utána kéne mennem...
- Nem engedhetem.

Egy sötét alak mozdult meg a szoba másik sarkában. A helyiségben levő félhomályban csak hosszú, egykoron alkarja helyén meredő penge villant meg.- Ennek semmi értelme Hassan! Te is beláthatnád!- Te nem láthatod az értelmét. Én meg parancsot kaptam.- Minek hozott el, ha most bezár ide, mint valami díszmadarat?!- Úgy gondolom, nemsokára újra láthatják egymást. Okkal utazta át egész Castellumot ezen ügyért.
- Az az...


.... anyaszomorító! Remélem Hassan ott tudja tartani. Na még pár méter...Egy kisebb ugrással fent is volt a sziklaszirten. Különös látvány tárult elé: A fagy birodalmába érkezett. Megfagyott erdők, zúzmarás puszták, és hófödte hegygerincek. Ideje továbbindulni. Két kis vörös pont gondosan fürkészte a környéket. A melléhez kapott. Az amulett szabályosan izzott: közeledett.Egy barlang bejáratához érkezett. Folytatta útját a hegy mélyére, melynek kanyargós útját jókora jégoszlopok szegélyezték. Az amulett élénkvörös fénye ragyogott vissza a jégről, ez volt az egyetlen fényforrás. Csizmája követ tapodott. Közel járt. A padlót erezetek és díszítések tarkították. Egy pontba tartottak, egy nagy csarnok közepére. Az amulett sistergett, néha suttogásra emlékeztető hangot adott ki magából.

- Nyughass! Mindjárt ott leszünk! - kocogtatta meg karmazsin talizmánját Vladimir.

Csend volt. Kísérteties csend. De Vladimirnek ez otthonos volt. Mintha már járt volna itt korábban, holott biztos volt benne hogy ez az első látogatása. Nagy levegőt vett;

- Mors Imperator redivivus!

A hegy morajlott. Meghallotta Vladimir szavait. A padlón ezernyi türkiz fénypont jelent meg, mely hamarosan ki is töltötte annak vályatait. A csarnok fénybe borult. A padlón számos alak rajzolódott ki a különös anyagból. Egy alak felé néztek, mely egy magaslaton állt. Szemei kéken izzottak, jókora kardját az égre emelte. Egy felirat szegélyezte a csarnokot:

,,Summe Dominus Inexstinctus Mors Imperator Tollo Signa"

A seregek vezetője körül a talaj sistergett. Mikor odalépett, az alak teljesen eltűnt. Csupán kardja maradt ott, mely jócskán belesüppendt a türkiz anyagba. Ekkor hatalmas morajlás rázta meg a helyet. A magasból hullani kezdtek a jég- és kőtömbök. Az egész alapzat emelkedni kezdett. Vladimir, szinte ösztöntől vezérelve a kard után nyúlt. Meglepetésére nem bántotta a különös anyag; kezében a karddal kémlelte a boltozatot. Folyamatosan erősödött a fény, majd a Kőkör felemelkedett egészen a felszínig. Az amulett végig sziszegett, és izzott vérvörös fényében.Mikor felért, egy szurdokban találta magát.Pár pillanatig habozott, de aztán elindult. A szurdok szélesedett. A távolban egy hatalmas lényre lett figyelmes. Roppant testével térdre ereszkedve, a kardjára támaszkodva meredt a távolba. Apró rögök borították a fagyott földet, melyek hasonló kék fényt bocsájtottak ki.Ahogy közelebb ért, megbizonyosodott róla, hogy a gólem nem él. Fejét leszegve nyugszik ebben a jégtemetőben. Sorháznyi karja görcsösen markolja egy sziklát. Hamarosan ki is derült, miért: Egy barlang öblös bejárata tátongott mögötte, melyből halványan,de jól kivehetően szűrődött ki a rejtélyes kék ragyogás.Az amulettje ekkor egy jól hallható mondatot súgott oda Vladimirnek:

- Segíts rajta!

Alaposabban szemügyre vette a fémgólemet. Mellkasa szétnyílt, és egy jókora lyuk tátongott fagyott testén. Ahogy arrébb lépett, véletlenül odarúgott egy kék rögöt. Ahogy a rög közelebb gurult, füstölni kezdett, majd egy kisebb felhővé porladt. Ezt a gólem teste azonnal beszippantotta, és morajlott egyet.Egy ideig nézte, majd odadobott egy nagyobb követ. Az is hasonlót produkált. Az egyik szirten megpillantott egy nagyobb rögöt. Pár percnyi mászás után fent is volt. Az ércre valahogy nem volt hatással a hideg, így nem is fagyott oda a kőhöz. Egy nagy lendülettel lelökte, egyenesen a gólemre. A tömb még esés közben köddé vált, és egy erős fuvallattal tűnt el a gólem belsejében. 2 fénypont jelent meg a gólem sisakjában. Először csak szemével nézett a látogatóra, majd lassan fejét is arra fordította. Remegett a föld roppant ereje alatt. Vladimir hátrahőkölt. Fejében cikáztak a gondolatok. Ez lenne Atavus egyik hagyatéka? Mi célja volt vele? Kik vagy mik építették ezt az óriást?Már belemélyedt gondolataiba, mikor a gólem újra megmozdult.Hatalmas robaj kíséretében súlyos alkarját a földre tette, majd földig hajolt. Vladimir legnagyobb meglepetésére csupán egy szót "mondott" öblös, morajlásra hasonlító mély hangján:

PRAES...TO...