A Pendragon Legenda Él

13. Van egy elméletem

"Owen! Owen! Megvan a Fludd kézirat!" Ezzel a lelkes kiáltásommal kezdődött el az az őrültek háza, ami az elmúlt pár napot jellemezte. A Lordal és Miss Kretzsch-el folyamatosan a kézirat és a laborkísérletek között ingáztunk. Aminek az lett a vége, hogy talán a kelleténél kicsit jobban túlhajtottuk magunk. Leginkább én és a Lord, mivel Miss Kretzsch volt, hogy Osborne társaságában volt inkább.

A bolondok háza viszont csak akkor teljesedett ki, mikor az egyik este pisztolylövésre ébredtünk fel. Amint kiderült valaki megpróbálta lelőni a Lordot. Szerencsére Owen reflexei kivételesen jók, ezért megúszta az esetet. Ez azonban arra késztetett, hogy csak jobban beleássuk magunkat a kézirat megfejtésébe. Owen szerint ez lehet a kulcs Mr. Roscoe halálához, már pedig ha ez így van, akkor a merénylet azért történt, hogy megakadályozzák, hogy rájöjjünk valamire. Csak az a baj, hogy szinte semmire se jöttünk rá.

- A természet uralkodik a természeten... - Olvasom fel sokadjára a görög mondatot és fogom meg az állam. Owen tegnap azt mondta, hogy ez lehetett Asaph Pendragon nagy tanítása, amit senkinek sem akart megmutatni. Arra viszont nem tudtunk rájönni mi ez.

- És, ha... - Villan be egy hirtelen ötlet, mire magam elé rántom a jegyzetfüzetem és pár könyvet, hogy megbizonyosodjak valamiről. Hosszú percek múlva tátott szájjal bámulok a könyvtári asztalomra. A könyvtár ablakában hirtelen megszólal a kis zenedoboz, én pedig lassan megfogom az állam.

- Van egy elméletem,
az elméletem helyes,
ki gyenge pontot keres,
az hiába fárad. - Biccentek egyet.

- Biztos koncepció,
ahol van egy kulcsfigura:
a Pendragon-ház ura,
kiben új életre támad
az elmúlt néhány század,
és ez nem káprázat! - Csapok az asztalra. Igen ennek kell lennie.

- A történelem zajlik épp
a szemem előtt.
Érzem, hogy húz,
ez a misztérium
magához köt. - Szalad egy mosoly az arcomra.

- Sok félelmes kép
és rejtélyes szó
értelmet nyer.
És igazolást kap
az elméletem,
mire az életem tettem fel. - Tárom ki a karjaim magam mellett, majd lenézek a halom nyitott könyvre és jegyzetre, meg arra a bizonyos kéziratra.

- A legenda él,
Asaph Pendragon,
ki itt van velünk!
A legenda él,
s a kézirat a kulcs,
amivel megfejthetünk
egy sok száz éves talányt:
hogy hogyan győzte le a halált
a Pendragon-ház. - Nyúlok félve a Fludd kézirathoz.

- A történelem
itt zajlik épp.
Ma átléphető
az idő s a tér.
Már világos tény:
A legenda él! - Éneklem teli torokból.

- Él! Ez a kulcs! El kell mondanom Owennek! - Döntöm el és kezemben a Fludd kézirattal felrohanok a Lord laborjába. - Van egy elméletem!

- Ki vele! - Áll fel hirtelen a férfi és siet hozzám.

- A természet uralkodik a természeten! - Mondom diadalmasan. - A Pendragon jelmondat!

- Hiszek a testnek feltámadásában... - Ahogy kimondja a szavakat a szemei kitágulnak és meglepetten néz rám, de én ekkor már szélesen vigyorgom.

- Ezt kutatták Asaph Pendragon és Robert Fludd! A feltámadás titkát! - Mondom lelkesen és tartom felé a kéziratot, amit át is vesz.

- Ha ez így van, akkor... Az a rész a bomló anyagról... - Keresi ki azt a bizonyos részletet.

- Az a méreg, amivel megölték William Roscoet. - Biccentek egyet.

- János, maga egy zseni! - Ölel át hirtelen a férfi, bennem meg hirtelen megáll a levegő és hevesen pislogni kezdek.

- Köszönöm, Owen. - Suttogom, mikor a férfi lassan elenged. - Tudjuk reprodukálni az anyagot? - Terelem el a figyelmem.

- Nem szabadna nehéznek lennie. - Mondja elfordulva. - Segít? - Én csak biccentek, így bevezet az igazi laborba, ahol a következő órákat töltjük. Csendben dolgozva szorosan egymás mellett, hogy véletlen se maradjunk le semmiről.