Mikor még gyerekek voltunk... (Draco Malfoy F.F.)

NE!

-Ja és Liza! Év elején lesz egy meglepetésem! -mondta én meg nem értettem mire gondol, de otthagyott.

Már majdnem minden vendég megérkezett. Ezért bementünk mi is a bálterembe. Mióta Nick megérkezett Draco elég szótlan...

-Valami baj van? -kérdeztem hallkan.

-Nem semmi hercegnő. -mosolyodott el halványan.

-Draco...

-Hm? -nézett végre a szemembe.

-Nick tényleg csak egy barát! -kezdtem, de félbeszakított.

-Tudom. -mosolygott rám mire én is elmosolyodtam és lágyan megcsókoltam.

-Szeretlek! -mondtuk egyszerre.

Épp, hogy beértünk Narcissa és anyu a terem közepén megálltak és csendet kértek.

-Szeretettel köszöntünk mindenkit ezen a gyönyörű nyári estén. -kezdte anyu.

-Reméljük mindenki jól fogja magát érezni a hagyományos közös bálon. -kezdtek el felváltva beszélni.

-A vacsorát 10 perc múlva kezdjük el.

-Így kérnénk mindenkit, hogy sétáljon át a kertben álló sátorba és keresse meg a helyét. -fejezték be.
Mindenki átment és aki nem találta meg a helyét annak én és Draco segítettünk. Vagyis én.. mert én jegyeztem meg az összes névtábla helyét. Szóval ha valaki segítségért fordult a szőkéhez én mondtam meg merre kell menni.
Mikor már mindenki megtalálta a helyét mi is leültünk az asztalunkoz. Egymás mellé.

-Jó étvágyat kívánunk mindenkinek és reméljük izleni fog a vacsora! -mondta apám és a manók elkezdték hozni az ételeket.
Megmondom őszintén nem igazán voltam éhes szóval csak kavarkattam a tányéromban levő levest.

-Szivem valamit enned kell. -hajolt oda a fülemhez Draco. -Valami baj van? -kérdezte és a combomra rakta a kezét.

-Nincs csak.. annyira rossz előérzetem van.. -mondtam.

-De attól muszáj leszel enni. Hidd el nem lesz semmi baj. Én itt vagyok és leszek is veled. -mondta és nyomott egy puszit az arcomra. -Kérlek egyél.. -kérlelt.

-Jó.. -mondtam és elkezdtem enni.
Megvacsoráztunk és voltak akik itt maradtak a sátorba beszélgetni voltak akik táncoltak a bálteremben és voltak akik a kertben sétálgattak. Mi vacsora után még visszamentünk a bálterembe mikor valaki megfogta a vállam.

-Látom én már nem is érdekellek. -tettetett haragot.

-Theo! -ugrottam a nyakába. -Ne mondj ilyet! Egész este azt figyeltem mikor jösztök meg! -mondtam.

-Kitettél magadért kislány! -nézett végig rajtam.

-Köszi! Na és mi van Astoriával? -vigyorogtam rá.

-Mii? Mi lenne.. khm... semmi... -akadozott és láttam ahogy elpirul.

-Haver ne csináld már! Még a vak is látja, hogy odavagytok egymásért! Menj és beszélj vele! -szólt bele Draco is.

-J..jó.. -mondta és ezzel elment.

-Felkérhetem eme gyönyörű hölgyet egy táncra?! -hajolt meg Draco.

-Persze uram! -mondtam nevetve és elkezdtünk táncolni.

Egész este táncoltunk meg beszélgettün, a kertben sétálgattunk.
A bálnak még javában nincs vége, de mi elfáradtunk. A halban nagyon kevés ember tartózkodott. És ott volt egy kissebb fekete bőrkanapé. Arra leültünk és tovább beszélgettünk.

-Draco nekem még mindig nagyon rosz előérzetem van.. -motyogtam, de a szőke így is megértette.

-Ide figyelj! -megfogta az állam és felemelte, hogy a szemembe nézhessen. -Bármi is fog történni én itt vagyok! Nem kell félned. -mondta én pedig szorosan megöleltem.

-Szeretlek! -suttogtam.

-Én is szeretlek hercegnőm. -mondta majd lágyan megcsókolt.
Szerintem kb. egy órát ülhettünk ott és beszélgettünk. Mikor valaki bejött a bejárati ajtón. Gondolom csak később tudott jönni. Felálltam és odamentem a hölgyhöz.

-Jó estét! Segíthetek valamiben? -kérdeztem és éreztem a derekamon két kezet.

-Segíthetünk? -nézett felvont szemöldökkel a nőre Draco.

-A báltermet keresem. -mondta. Annyira ismerős a hangja.. de nem tudom honnan.

-Azon az ajtón kell bemennie! -mondtam mosolyogva.
A nő bement én pedig Dracoval szembe fordultam.

-Olyan.. ismerős volt.. a hangja.. az arc vonásai.. de nemtudom honnan.. -mondtam elgondolkodva.

-Nem lesz semmi baj. Lehet csak emlékeztet valakire és amúgy nem is ismered. -mondta majd megölelt. A karjai közt mindig megnyugvásra találok.. annyira szeretem őt.

-Nem megyünk be valami sütiért? -mosolyogtam rá halványan.

-De mehetünk. -mondta és kézenfogva besétáltunk a terembe. A süteményes asztalhoz mentünk és elvettünk egy egy sütit. Míg ettük a helyiségben lévő embereket figyeltük.

-Camilla te mit keresel itt?! -hallottam anyám kétségbeesett hangját. A név hallatán felfigyeltem és egyből odarohantam mellé. A szőkével az oldalamon.

-Hát drága hugocskám titeket jöttelek meglátogatni. -mondta.

-Camilla menj innen! -állt mellénk apám is.

-Nem! Amíg el nem vittem az unokahugomat hozzá! -utalt rám?!

-NEM viszi sehova! -állt elém a szőke.

-Camilla ez az én életem! Oda megyek ahova akarok! És nem érdekel hova  akarsz vinni már 3 éves korom óta, de biztosítalak róla, hogy soha az életbe nem fogok veled menni! -emeltem meg a hangom. -És ajánlom neked, hogy kerüld messziről a családom és a szeretteimet mert akkor nem állok jót magamért! -fenyegettem meg, de ő csak gúnyosan felrögögött.

-Így gondodolod édesem? -vigyorgott gonoszan majd egyszer csak azt veszem észre, hogy Draco a földre zuhan.

-NE! Draco! -gyorsan letérdeltem mellé. -Jól vagy?

-Szerintem.. eltörte a kezem.. -mondta és mikor a karjához értem felszisszent.
Felálltam a szőke mellől és gyilkos pillantásokat vetettem a nő felé.

-NEM VAGY A NAGYNÉNJÉM TÖBBET! -mondtam. És a nő átrepült a termen. A falnak csapódva ért földet. -Ezt.. hogyan?! -néztem körbe a döbbent arcokon.

-Kincsem ezt holnap megbeszéljük. -mondta anyám.
Camillát elvitték valahova én pedig felmentem a szőkével a szobámba.

-Nagyon fáj? -kérdeztem a kezére nézve.

-Csak kicsit.. -mondta. -De azt nem értem, higy repítetted át pálca és ige használata nélkül az egész termen.. -nézett fel rám.

-Hidd el ha én érteném elmondanám. -ültem le szomorúan. -Holnap elkísérlek az orvoshoz a kezeddel. -mondtam.

-Nem szügséges.. -nézett rám.

-De az! -mondtam és ennyivel lezártuk a dolgot.