Egy jól sikerült terv {BEFEJEZETT}

Lehull a lepel

A megállóban találkoztunk utoljára Grangerékkel, utána eltűntek, de úgy mintha a föld nyelte volna el őket.

Harryvel átkutattuk az egész vonatot, de csak nem lettek meg, úgyhogy ketten ültünk le az egyik üres kabinba.

- Nos, utolsó fél év. - mosolygott rám Harry.

- Igen, tudom. - hajtottam le a fejem.

- Mi a baj, Szívem? - nézett rám aggódva a szemüveges.

- Aggódok, tudod. - kezdtem - Apa miatt.

- Miért?

- Ha megtudja, hogy összejöttünk, akkor talán ki is tagad. Nem tudom mit fog csinálni és félek.

- Tudod, ritkán látok egy Malfoyt félni.

- Ez más.

- Nem igazán. Ne aggódj, nem lesz baj! Ha mégis, akkor hozzám költözhetsz. - mosolygott rám aranyosan.

- Köszi, lehet úgy lesz.

Harry megfogta a csuklómat és átrántott maga mellé. Rádőltem a vállára. Olyan megnyuktató mikor símogat. Beletúrt a hajamba és összeborzolta azt.

- Ez jó érzés. - hunytam le a szemem.

- Ha birizgálom a hajad? - húzta föl a szemöldökét.

- Igen.

Így ültünk egész úton és hülyeségekről beszélgettünk.

...

- Itt vagyunk, újra, és utoljára. - mosolygott rám Harry és megfogta a kezem.

- Igen. Öm, Harry?

- Igen?

- Az ott normális? - mutattam előre.

A Nagyterem előtt öt lány álldogált. Granger, Lovegood, Chang, Pansy és egy Weasly.

- Öm, nem tom. - kaptam meg végül a választ.

Mikor odaértünk kiakartuk kerülni azt a csapat lányt, de elálták az utunkat.

- Mi bajotok? - néztem rájuk mérgesen.

- Draco, nyugi! Mi a baj, lányok? - mosolygott rájuk Harry.

- Beszélni szeretnénk veletek. - vigyorgott Granger.

- Egy pillanat, nektek nem is furcsa, hogy kézenfogva jövünk? Mi ketten? - érdeklődtem valamivel kedvesebben.

A lányok halkan kuncogtak, majd négyen lány Pansy mögé bújt.

- Szóval... - vigyorgott a mardekáros.

- Igen? - néztem rá kicsit idegesen.

- Milyen volt a karácsony? - érdeklődött Pansy vigyorogva.

- Elment. - vontam meg a vállam. 

- Életem legjobb karácsonya volt! -kezdett volna áradozni Harry, ha nem ütök bele a hasába, hogy tartsa a száját. Harry csak mosolygott.

- Akkor, összejöttetek? - bukkant elő Granger.

- Nem, szorgalmi feladatként fogjuk egymás kezét. - forgattam a szemem szarkasztikusan.

- Igen! - válaszolt határozottan Harry.

- Akkor semmi kérdésem. - vonta meg a vállát Pansy és Grangert rángatva elindult a Nagyterembe. 

- Mi folyik itt? - érdeklődött Harry.

- Nos... - állt egyik lábáról a másikra Luna.

- Összefoglalom! - válalkozott Ginny. 

- Parancsolj! - adtam neki a szót.

- Szóval, miután Pansy és Hermione összejöttek, jött egy kósza ötletük hogy összehoznak titeket. És erre az utolsó évünket szánták. Mi csak unatkoztunk, úgyhogy csatlakoztunk. 

- Várj, várj, várj! Ti hoztatok össze minket? - nevettem el magam, ezen még Harry is kuncogott.

- Igen. - durcizott Ginny - Harmone kikérdezte rólad Harryt, hogy mit érez irántad, hogy tekint rád, stb. Ezt Pansy is lejátszotta veled.

- Ez így volt! - szólaltunk meg egyszerre Harryvel.

- Cho összejött Harryvel, hogy féltékennyé tegyen, de nem tettél magadtól semmit, úgyhogy elcsórtunk néhány levelet Harrytől és rávezettünk, hogy megtaláld őket. - mosolygott Luna.

- Ti adtátok oda neki? - pirult el Harry, amin csak mosolyogtam.

- Igen, eltüntettünk néhány akadályt és Narcissa apró segítségével sikerült! - fejezte be a sztorit Cho.

- Anya is benne volt? - lepődtem meg.

- Naná! - vigyorgott Ginny.

- Hát, végülis ügyesek voltatok, mert jó volt a téliszünet. - gondolkodtam el. 

- Ha, jössz nekem a desszerteddel, vagy ha lemehetünk Roxmortsba veszel nekem valamit! - hallottam meg a diadalmaskodó Pansy hangját.

- Jó győztél, majd szerzek neked valamit. - hallottam meg a beletörődő Granger hangját is.

- Mivan? - néztem vissza az előttünk vigyorgó három lányra. 

- Fogadtak. - válaszolt Cho. 

- Miben? - érdeklődtem tovább.

- Hogy hogy fogod fogadni a dolgot. Hermione azt mondta ideges leszel, Pansy azt hogy nem. - vigyorgott a lány.

- Jó, nincs több kérdésem. - indultam el a Nagyterem felé, a talárjánál húzva Harryt.

- Valami gond van, Szívem? - állított meg a szemüveges.

- Nem. - fordultam vele szembe és a korgó hasam megmentett. - Mehetünk enni?

- Lányok, ez nem volt szép! Magunktól is összejöttünk volna. - vigyorgott hátra Harry.

- Jaj, Harry! - jajdult fel Ginny.

Ekkor megjelent Neville és átkarolta Lunát. A szőke lány azonnal átölelte.

- Ezek együtt? Ez komoly? - néztem rájuk, mire Harry gyengén tarkóncsapott. - Na!

- Komolyan? - húzta föl a szemöldökét. - Nem szép dolog!

- Jó, jó! - legyintettem mosolyogva és a Nagyterem felé vettem az irányt.

- Hova, hova! Valami lemaradt! - rántott vissza a szerelmem.

- Ugyan Harry, ne foglalkozz vele! - legyintett Neville és Luna kezét fogva besétáltak a Negyterembe.

- Látod, őt nem zavarja! - kapálóztam - Tegyél le Potter!

- Oh, felveszed a nevem, ha hozzám költözöl? - csillant fel Harry szeme hirtelen - Apád úgy is kidob.

- Mi a... - aztán elgondolkodtam, végülis igaza van, ha apa megtudja nem enged többet haza - Draco Potter? - húztam föl a szemöldököm.

Harry elnevette magát, így kiszabadultam. 

- Szerintem menjünk enni! - törölt le egy, a nevetéstől kibugyant könycseppet az arcáról.

- Haha, nagyon viccesek vagyunk. - gúnyolódtam és beléptem a Nagyterembe.

---------------------------------------------------

Sziasztok!

Szerintem ez a sztori itt most befejeződött. Mindenki boldogan éli az életét a szerelmével. Köszönöm azoknak akik eddig eljutottak! Írjátok le kommentben hogy hogy tetszett a történet, mi a véleményetek róla!

Puszi, Wihteni