A karszt alatt

4.rész - Egy kellemetlen utazás

Ahol a Liliomok teremnek

1. felvonás

4. rész

Egy kellemetlen utazás

- Hogy érzed magad? - kérdezte a fiatal. Azurit felpillantott egy apró zavarral.

- Jobban, de... - gyorsan Gyöngy mellé ugrott ijedten egy mellettük elsétált, nevetgélő pár elől – hozzá kell szoknom, hogy mindenki nagyobb nálam.

- A Hazavilágban nem így van? - kíváncsiskodta a barlangi, de a kékség megrázta a fejét.

- A Holdon nem így volt. Tudod, sosem jártam az Anyabolygón. Nekem a Hold és a Föld között kellett ingáznom – mesélte, mialatt lopva felpillantott a mellette közlekedő Cseppkövekre.

- Ha gondolod és van kedved hozzá, akkor egy tea és egy sütemény mellett többet is mesélhetsz -válaszolt Gyöngy egy kedves mosollyal, és megállt a helyi kávézó mellett. Azurit kíváncsian pillantott a kellemes hangulatot árasztó üzletre.

- De nekünk nincs szükségünk táplálékra... vagy a Földieknek igen? - érdeklődte a kékség.

- Enni az ízek miatt szoktunk, folyadékot pedig a felszín alatt ritkán, de odafent két óránként. Vagyis a Cseppkövek, ebből viszont én és Sztala kivételt képzünk. Nekem nem kell folyadékot fogyasztanom, ő pedig a víz pótlásával sem lehet fent a felszínen - magyarázta a barlangi. Intett a fejével, és elindult az üzletbe. Azonnal követte a holdi, majd közösen beléptek a kávézóba.

- Ülj le az egyik asztalhoz, én addig rendelek - felelte Gyöngy és elindult a pénztárhoz. Azu tanácstalanul pillantott utána. Egy szorongás futott végig a hátán, és igyekezve keresett egy üres helyet. Az ablak mellett talált egyet, és le is huppant az egyik székre. Csendesen nézett maga elé. Lassan egy hét eltelt azóta, hogy kiszabadult, de még mindig rettegett egyedül. Félt az őt körbevevő ékkövektől, akkor is, ha ügyet sem vettek rá a Nyugatiak. Ennek ellenére mégis úgy érezte, mintha ezernyi szem figyelné, ami minden alkalommal megszűnik, ha megjelenik Gyöngy. Az ő jelenléte mindig megnyugtatja. Malmozott a kezeivel, és mozgatta a lábait, hogy valamivel elterelje a figyelmét arról, hogy most éppen egyedül van.

- Itt is vagyok! - felelte a barlangi, aki a kezében egy kis tálcával érkezett meg. Felcsillantak a holdi szemei. Már is jobban érezte magát. Kíváncsian pillantott Gyöngyre, hogy miféle finomságot hozott. Kétféle sütemény, vagyis isler és mignon mellett háromféle tea gőzölgött.

- Neked az islert vettem, de megkóstolhatod a mignont, ha szeretnéd. Illetve neked áfonyateát hoztam, magamnak pedig zöldet - mesélte Gyöngy, és helyet foglalt vele szemben. Az ital illatától összefutott a nyál a szájában, és vett belőle egy nagy levegőt.

- Köszönöm szépen, de kinek lesz a harmadik? - kíváncsiskodta Azurit. A fiatal elétette az édességet, illetve a teát.

- Csatlakozik hozzánk Sztala is. Ő nem ehet, de a fehér teát szereti - mosolyogta Gyöngy, és helyet foglalt.

- Oh... rendben - sóhajtotta a holdi egy kis csalódottsággal. Nem igazán örült a társaságnak, főleg, hogy kellemetlenül érezte magát a fúzió mellett. Pláne a legutóbbi veszekedésük után. Gyöngy észrevette a kékség zavarát.

- Szeretném, ha kicsit oldódna körülöttetek a levegő. Hallottam a veszekedésetek, és jobb lenne, ha mind a ketten elengednétek a múltat. Egy helyen lakunk és nem lehettek állandóan haragban - sóhajtotta a barlangi, és lefújta a gőzt a teájáról. A holdi kicsit lentebb csúszott a székében, és elvette a bögréjét.